Szebenyi István-móri rémálom-ahogy én láttam

Mint az talán ismeretes mindenki előtt, 2006-ban találtam meg a Tarján közeli erdőterületen a veszprémi postásgyilkosság, és a móri mészárlás bizonyítékait. Fegyvereket, lőszereket, lőszerhüvelyeket, ruházatot, stb.

Az ügyben az ORFK folyamatosan elzárkózott a kifizetéstől, de még a peren kívüli egyeztetéstől is mindvégig.
Nemrégiben azután első és másodfokon is pert vesztettek a postásgyilkosságra kitűzött nyomravezetői díj tárgyában. A PKKB jogerősen nekem adott igazat...

Most ismét egy nagyon fontos állomásához érkezett az ügyem, immár a mórért járó nyomravezetői díjkitűzés tárgyában indított peremben. A PKKB kitűzte az első tárgyalási napot.

2014.február 15.-én lesz az elsőfokú tárgyalás.

Sok idő telt el 2006 októbere óta, de én folyamatosan kitartottam az igazam mellett.

Bízom benne, hogy végre igazságot szolgáltatnak az ügyemben, és pont kerülhet a történet végére.

Az elmúlt héten immár beadásra került a bíróságra a nyomravezetői kitűzés iránt indított keresetem.
A rendőrség hivatkozása miszerint nem közvetlen bizonyítékot szolgáltattam, véleményem szerint téves álláspont.
Bár valóban nem neveztem meg a tényleges elkövetőket, a móri bankrablás tényleges elkövetőinek elfogása azonban nem történt volna meg az általam megtalált fegyverek, lőszerek, és lőszerhüvelyek nélkül.

Idézek néhány elgondolkoztató tényt a kereset szövegéből, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az elkövetők elfogásában kulcs szerepem volt, annak ellenére hogy ezt az ORFK ma sem ismeri el:

2006. október 3-án a Tatabányát Tarjánnal összekötő út menti erdős területen fémkeresőmmel egy hátizsákot, a zsákban egy Skorpió géppisztoly válltámaszt, mellette ruházatot és borítékdarabokat találtam a földben elásva. A rendőrségen bejelentést tettem, melynek nyomán tűzszerészek a területet átkutatták, csigatárakat és hozzá tartozó adagoló lőszereket is megtalálták. A Tatabányai Rendőrkapitányság nyomozást rendelt el lőfegyverrel való visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen elkövető ellen, majd 2006. október 4-én tanúként hallgatott ki.

A DNS azt hiszem meglehetősen kézzelfogható bizonyíték ugye?

Tisztelt Olvasóim!

A mellékelt köszönetnyilvánítást azért teszem itt is közzé, mert erre az eredményre úgy gondolom méltán lehetünk büszkék.
Egyesületünk a Had-és Kultúrtörténeti Egyesület Bács-Kiskun Megyei Tagozata együttműködik a Megyei Múzeum kollégáival.
Ennek eredményeképpen számos, régészeti szempontból felbecsülhetetlen értékű lelettel  gazdagították a társadalmat, a múzeumot.

Laci, Zoli!

Köszönöm Nektek!

Üdv:

István

Ügyvédem dr. Dezső Antal ma egy kissé erősebb hangvételű levelet intézett az ORFK felé, reagálva a nemrégiben megérkezett semmiféle tényt, bizonyítékot szolgáltató levelükre.

Nem tudni miért, de még mindig tart az a furcsa ködösítés az ügyben, ami kezdettől végig kísérte.

Nyilvánvaló ma már, hogy az egész ügyben számos hiba történt, mind nyomozati, mind ítélkezési szakban.
Majd tetézték egy hamis tanúval kötött furcsa vádalkuval, - vagy nevezzük aminek akarjuk - végül pedig folyamatosan kitartanak az előző hibáik mellett,és próbálják azokat igazolni.

Az már csak hab a tortán, hogy megint megy a "maszatolás"!

Csatolom ügyvédem levelét:

Ügyvédem Dr. Dezső Antal néhány hete a II. fokú ítélet kihirdetését követően levélben kereste meg az ORFK-t, melyben kérte, szíveskedjenek válaszolni arra a kérdésére, mikor, és milyen módon történt meg a rekordösszegnek számító 25.000.000 forintnak számító móri vérdíj visszavonása?

Ma ez a válasz érkezett, amelyben úgy érzem ismét számos csúsztatás van:

Első észrevételem, hogy mivel a Bíróság éppen néhány hete - előző cikkemben látható az ítélet - marasztalta el az ORFK-t, és bizonyítást nyert hogy nyomravezetőnek tekint, ezt hogyan kérdőjelezheti meg még mindig az ORFK?
Másodszor: azt állítja, hogy hivatalosan visszavonták a kitűzést, holott ennek semmi nyoma nem látszik, sőt!

Éppen az ellenkezője látszik!

A levél keltezése 2004-es, miközben a tényleges kifizetés Kiglics részére is csak 2005-ben történt meg nagy titokban.

Lásd:

 http://index.hu/bulvar/mori1005t/

Méghozzá államtitokká nyilvánították:

http://www.figyelo.hu/belfold/20051007/verdij_kifizetese_allamtitok/


Kérdésem tehát, végül milyen módon, hol, mikor került valójában visszavonásra?

Sajnos erre a kérdésre a mai napig nem sikerült választ kapnunk, holott arra hivatkoznak, azért nem kaphatom meg a követelt összeget, mert az általam megtalált bizonyítékok megtalálásának időpontjában már visszavonták.

Megérkezett a II. Fokú ítélet teljes szövege, és indoklása. Úgy gondolom ez önmagáért beszél...

Ennek ellenére a mai napig hivatalosan csak a Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság volt annyira korrekt, hogy megkereste az ügyvédemet és megkérdezte hova utaljanak?

Az ORFK, és a Magyar Posta hallgat...

Csatolom az ítélet teljes szövegét - immár szokásomhoz híven mindent megosztok olvasóimmal:

TISZTELT BARÁTAIM, ÉS SZIMPATIZÁNSOK !!

 KEVESEN TUDJÁK UGYAN DE KÖZEL 1 ÉVE AKTÍVAN IGYEKSZÜNK EGYÜTTMŰKÖDNI A KÖH-VEL(KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL).

AZ EGYIK ILYEN EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYE HOGY KÖZÖSEN SIKERÜLT BEAZONOSÍTANUNK EGY FELTEHETŐLEG FOSZTOGATÓK ÁLTAL ÉRINTETLEN RÓMAI VILLA MARADVÁNYAIT.

SEGÍTSETEK!!

SZERETNÉNK EZT A VILLÁT MEGMENTENI A PUSZTULÁSTÓL.

 A VILLA SAJNOS MŰVELÉS ALATT ÁLLÓ TERÜLETEN FEKSZIK, EZÉRT A 24 ÓRÁBAN VAGYUNK!

 ÉVRŐL ÉVRE PUSZTUL A SZÁNTÁS ÉS A VEGYSZEREZÉS HATÁSÁRA.

 SZERETNÉNK EGY MAGYARORSZÁGON EGYEDÜLÁLLÓ CIVIL ÖSSZEFOGÁS KERETÉBEN EZT A VILLÁT MEGMENTENI, ÉS EGYÜTT ELŐTEREMTENI A FELTÉTELEKET AHHOZ HOGY FELTÁRÁSRA KERÜLHESSEN.

 KÉRÜNK MINDENKIT AKI HOZZÁ TUD JÁRULNI ÖTLETTEL, SZPONZORRAL ,SAJÁT MUNKAIDEJÉVEL (ÖNKÉNTESEKET KERESÜNK KÉZI FÖLDMUNKA ELVÉGZÉSÉHEZ) SEGÍTSÉGÉT JELEZZE AZ EGYESÜLET E-MAILCIMÉN.

 EGY ILYEN FELTÁRÁSHOZ A RÉGÉSZEKEN KÍVÜL RENGETEG MINDENRE VAN MÉG SZÜKSÉG:

 - GÉPI ÉS KÉZI FÖLDMUNKA
 - SÁTOR - ŐRZÉS
 - ÖNKÉNTESEKNEK ÉTEL, ITAL
 - ÉS RENGETEG SZERVEZÉS
 - NEM UTOLSÓSORBAN SAJNOS PÉNZ,PÉNZ,ÉS PÉNZ (RÉGÉSZEK DÍJA,RESTAURÁLÁS)

EZÉRT ÖTLETEKET SZPONZOROKAT FELAJÁNLÁSOKAT IS VÁRUNK.

 A FELTÁRÁS VÁRHATÓ LEFOLYÁSA 3 HÓNAP!

TEGYÜNK, TEGYETEK TI IS VALAMIT HOGY A JÖVŐ GENERÁCIÓNAK IS MARADJON VALAMI ÖRÖKSÉGÜNKBŐL.

 FOLYAMATOSAN TUDÓSÍTUNK A FEJLEMÉNYEKRŐL ITT:( WWW.HADTORTENETI.COM) AZ EGYESÜLET HONLAPJÁN.

A mai napon személyesen beszélgettem ügyvédemmel, dr.Dezső Antallal. Átbeszéltük az eddig elért eredményeket, amelynek kapcsán ismét megbizonyosodhattam arról hogy nem csupán az ország egyik legjobb ügyvédje, de mellette igazi barát is. Aki átérzi mások nehéz helyzetét, és tud nagyvonalú lenni. Egy számomra meglepő kijelentéssel kezdte. Elmondta, hogy korábbi megállapodásunkkal ellentétben, nem sikerdíjban, hanem ügyvédi munkadíj ellenében dolgozott nekem. Ez nagyságrendekkel kedvezőbb a számomra, mint amiben korábban megállapodtunk. Szóval emberek! Mindenkinek csak ajánlani tudom Dezső Tóni barátomat, akinek egy jó ügyvédre van szüksége! Ezt követően kitértünk a móri nyomravezetői kitűzés 25 millió forintjára, amelyet korábban a Kaiserékra terhelő vallomást tett hamis koronatanú zsebelt be. Úgy véltük, maradunk a korábbi álláspontunk szerint méltányosnak tartott 50% kifizetése mellett. Ez így korrekt! Egy forinttal sem kérünk többet, mint amennyi jár. A hivatalos levelet már megküldte az ORFK-nak, és napokon belül beadásra kerülhet a kereset is. 2007-ben egy üveg bort kaptam az NNI akkori vezetőitől köszönetük jeléül. Megfogadtam, hogy ezt az üveg bort akkor nyitom ki, ha számomra kedvezően ér véget az ügy. De az is megfordult már a fejemben, hogy ha megnyerem a pert, a bort elárverezem, és a befolyó pénzt valami nemes célra ajánlom fel. Kissé megkopott a címke a pincémben, de a lényeg látszik még! :-)

Korábbi bejegyzésemben már írtam egy eljárásról, amelynek következtében gyűjteményem egy részét lefoglalták, majd elkobozták. Valójában kezd elegem lenni abból, hogy ebben az országban ha valaki gondol egyet, és kilátogat egy gyűjtőhöz, kénye kedve szerint mazsolázhat a ritkaságokból, és azt mondvacsinált okokból hatósági jóváhagyással lenyúlhatja, hogy saját gyűjteményét gazdagítsa ingyen! Mivel a ránk vonatkozó jogszabályi háttér meglehetősen hézagos, ezért az eljáró bíró jogi értelmezésére van bízva hogy az eljárás alá vont tárgyakról éppen hogyan rendelkezik? Tudomásom van arról, hogy sok esetben az így elkobzott gyűjteményi fegyverek, és egyéb relikviák bizonyos magas rangú "gyűjtők" vagy nevezzük inkább BEGYŰJTŐK birtokába kerülnek. Állításaimat nem írnám le, ha nem tudnám bizonyítani! Történetesen tőlem is foglaltak le pl. Mg-42-es villámgéppuskát korábban, ami szerkezetileg hiányos (zárszerkezet, rugó nélküli)azaz teljesen használhatatlan volt, de benne volt egy váltócső, ami nem volt ledugózva. Vagyis egy működésképtelen vas, de rá lehetett húzni egy szabálysértést, és el lehetett kobozni, hogy azután valaki ingyen hozzá juthasson... Nagyjából 3 évvel ezelőtt, amikor az utolsó előtti lefoglalás zajlott le nálam, egy halom dolgot elvittek. Megvádoltak ezzel-azzal, de végül semmi nem állt meg a bíróság előtt, így felmentettek a vádak alól. Az eljáró bíróság mint kiderült, "elfelejtett" rendelkezni a lefoglalt tárgyaimról. Nagyjából három évet vártam, levelezgettem, mire végül a Bíróság egy pótlólagos eljárásban - amit nélkülem tartott,- úgy határozott, elkobozza a tárgyaimat. A hivatkozás alapja ez volt: "A Btk. 77. § (1) bekezdés b.) pontja alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik. A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a robbanóanyagok gyártását - ideértve a robbanóanyag helyszíni kezelését is -, megszerzését, tárolását, felhasználását a tevékenység helye szerint illetékes bányakapitányság engedélyezi. A 6.§ (1) bekezdés a.) pontja szerint robbanóanyag gyártási, forgalmazási, felhasználási, illetve megsemmisítési munkát, valamint e munkák irányítását nem végezheti az a természetes személy, aki a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és szakmai gyakorlati feltételekkel nem rendelkezik. A 2.§ 9. pontja szerint robbanóanyagoknak minősülnek a pirotechnikai termékek kivételével azok az anyagok és tárgyak, amelyek a 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak. A 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak, a 2.2.1.1.1.a) pontja alapján a robbanóanyagok és pirotechnikai termékek, b.) pontja alapján a robbanótárgyak, c.) pontja alapján azok az előzőekben nem említett anyagok és tárgyak, amelyek arra a célra készültek, hogy gyakorlati hatásukat robbanás vagy pirotechnikai jelenség formájában fejtsék ki. A rendelet "A" melléklete szerint ilyen, az I. osztályba tartozó robbanóanyagoknak, robbanószereknek minősülnek különösen az aknák, a nitrocellulóz alapon felépített anyagok, a nitroglicelines lőpor, a feketelőpor, a gránátok, gyújtószerkezettel vagy anélkül, a gyakorlógránátok és gyakorlólőszerek, a gyújtáserősítők, a gyújtók, a gyújtózsinórok, gyújtóelosztók, a gyújtózsinórgyújtók, a gyutacscsövek, gyutacsszelencék, a gyutacsok, villamosak és nem villamosak, az indítógyújtók, a detonátorok, a kézifegyvertöltények, a csappantyúk, a lőporpaszták, a nyomjelzőlőszerek. Megállapítható, hogy a rendelkező részben felsorolt és elkobozni rendelt, egyébként a 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" mellékletében felsorolt bűnjelek megszerzésére, illetve birtoklására sem N.L. I.r, sem Szebenyi István II.r. terhelt a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerinti engedéllyel a 6.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján nem rendelkezett, így azok terheltek általi birtoklása jogszabályba ütközik. Emiatt a bíróság - figyelemmel az ügyben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekre is - a fenti lőszerek, lőszeralkatrészek, robbanóanyagok, robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök elkobzásáról rendelkezett." Már amikor megkaptam a határozatot, láttam, hogy ez egy marhaság! A határozat értelmében fellebbezésnek helye nem volt, de tárgyalás tartását kérhettem. Kértem... A tárgyaláson próbáltam ésszerű érvekkel elmagyarázni a T. Bíró úrnak, hogy nekem nem kell Bányakapitánysági engedélyt kérnem, hiszen nem tartok robbanóanyagot, nem gyártok tűzijátékot, petárdát, stb. És nem kell ADR mellékletben szereplő veszélyes tárgyakra vonatkozó engedély sem, mert nem tartok, szállítok hasonlókat sem! Nem érdekelte az okfejtésem, és ismételten elkobzásra ítélte azokat. Nagyjából sejtem, hogy 3 év alatt ezek a tárgyak már "elvesztek" valahogy, ezért ki kell találni valamit, illetve egy Bíró a saját hibáját egy eljárásban nehezen vallja be, ami érthető... Ezért tovább mentem, és megkértem az ítéletben szereplő hatóságoktól a hivatalos állásfoglalásokat, kell-e nekem bármiféle engedélyekkel rendelkeznem a hatástalan fegyverek, robbanótestek tárolásáról, megszerzéséről, vásárlásáról kapcsolatban? a válasz a következő:

Amikor a Veszprémi Bányakapitányságot megkerestem ezzel, szabályosan kiröhögött az Úr! Nagyjából azt gondolta hülye vagyok, mi a francért zaklatom őket ezzel a baromsággal, hiszen a hülye is látja hogy ezekhez az üres, rozsdás vasakhoz nem kell semmiféle engedély, de kiváltképp nem tőlük! Most akkor kérdezném, ebben az ügyben ki a hülye? Tudom... persze hogy én... A francnak kell ilyen dolgokat gyűjteni! Miért nem gyűjtők bélyeget, vagy szalvétát! Most mindenesetre beszéltem az ügyvédemmel, elküldtem részére az állásfoglalásokat, és újra bekopogtatunk a Bíróságra. Megkérdezzük, hogy miután nem kell az a két dolog amire hivatkozott, akkor miért is kobozta el a dolgaimat?

Be kell vallanom így utólag - miután ma II. fokon is megnyertem a pert - álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy valóban megnyerhetem ezt a pert. Mindvégig tudtam hogy nekem van igazam, de nem hittem hogy engedik hogy nyerjek... Bár az egész ügy - ideértve magát a móri nyomozástis - alapjaiban recsegett-ropogott, az igazságszolgáltatás most mégis a helyén volt és valóban igazságos döntést hozott. A mai tárgyalásról: A tárgyalást 09.30-ra tűzték ki, és előreláthatólag - a kiírás szerint - 11.00-ig be is kívánták fejezni. Korábban érkeztem mint ahogy szoktam. Az épület előtt futottam össze az RTL-es fiúkkal, akik arról faggattak, mit várok a mai naptól. Igazságos ítéletet,és azt hogy ma egyáltalán ítélet szülessen - válaszoltam a kérdésre. A szokásos "becsekkolás" a fémkereső kapun, majd gyalog a II. emeletre. Az "ellenfél" már megérkezett, de láthatólag ügye sem vetettek ránk... Nagyjából 5 perc várakozást követően megérkezett a mindig csinos Rita, kedvenc ügyvédem, barátom kedvese. Kis időnk volt még beszélgetni, miközben sorra érkeztek a Tanács tagjai. Pontban 09.30-kor beszólítottak minket a tárgyalóba. Most egyik félnek sem volt kifogása hogy a sajtó is jelen legyen, így az RTL stábja is forgathatott. Az eljárás elején felolvasták az I. Fokú Bíróság ítéletét, majd az erre érkezett fellebbezéseket, végül a mi ellenkeresetünket. Majd szót kaptak sorban az ORFK, a Magyar Posta Zrt. és a Veszprém-Megyei Rendőr főkapitányság jogi képviselői. Ők kérték a keresetem elutasítását, az I. fokú ítélet megsemmisítését, és egy rendőr tanú meghallgatását, akit szerintük az I. Fokú Bíróság helytelenül, de elmulasztott meghallgatni. Sérelmezték továbbá, hogy ebben az ügyben szerintük nem a PTK idevonatkozó szakaszát kell alkalmazni, hanem a rendőrségi törvényt, amely szerintük felülírja a PTK-t... A megtalált tárgyak szerintük nem vezettek el a tényleges elkövetőhöz, az arra vonatkozóinformációkat az NN5 számú védett tanú szolgáltatta. Összegezve tehát: szerintük tehát a megtalált bizonyítékok önmagukban nem vezettek volna el a tettesek kilétéhez. Jogi képviselőm Bárdos Rita erre reagálva kifejtette, hogy valójában az NN5 sz. tanú sem tudta megnevezni az elkövetőket, csupán személyleírást tudott adni, és egy rendszámtöredékre emlékezett. Ráadásul 2002 és 2006 között egyáltalán nem jelentkezett a rendőrségen, annak ellenére sem, hogy számos felhívást tettek közzé a sajtóban. Csak azután jelentkezett, miután a médiában robbant a hír, hogy a Tarjánhoz közeli erdőben fegyverekre, lőszerekre bukkantak. Továbbá a nyomravezetői díj kiírása úgy szólt, hogy "aki bármilyen információval az elkövetők elfogásához hozzájárul" - vagy valami hasonló - tehát nem írták le, hogy közvetett, vagy közvetlen információt szolgáltat. Azaz a szöveg nem volt pontos, és azt utólag megváltoztatni az én hátrányomra, nem túl korrekt... Ezt követően szót kért nekem is, de ezt elsőre a Tanács elnöke megtagadta azzal, hogy II. fokon ezt nem szokták. Végül mégis szót kaptam... köszönet érte. Elmondtam, hogy az elhangzottakkal több helyen nem értek egyet, azok kiegészítésre szorulnak. Pl. hogyan is indult újra a nyomozás? Hogyan vett fordulatot? Két alkalommal jelentettem be a találást, majd ezt követően e-mailt írtam az NNI-nek. Ebben azt is leírtam, hogy a megta fegyvereknek szerintem közük van a Veszprémi postásgyilkossághoz. Ezt követően telefonáltam is, és ekkor közölték hogy az NNI átvette a nyomozást. Ez után nem sokára elfogták az elkövetőket, és a megtalált fegyvereken, lőszerhüvelyeken talált DNS megegyezett a móri vérengzésnél rögzített DNS mintával. Álláspontom szerint, ha az eseményeket egységes láncolatban képzeljük el, akkor ha kivesszük belőle az általam talált fegyvereket, és egyéb bizonyítékokat, egészen bizonyosan nem jutnak erre az eredményre! Továbbá méltatlannak tartom azt, hogy egyáltalán itt, a Bíróságon kell érvényt szereznem az igazamnak. A Bíróság ezt követően ítélethozatalra vonult vissza, majd kis idő múlva meghozta a következő ítéletet: Valójában teljes egészében helyben hagyta az I. Fokú Bíróság ítéletét, és elmarasztalta az ORFK-t, a Magyar Postát, és a Veszprém Megyei Rendőr főkapitányságot egyaránt.

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/168477

<script src="http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/05/25/07/Megtalalt_fegyverek__pert_nyert_a_mori_nyomravezeto.aspx/Embed"></script>
 

Úgy tűnik, a bolha is belecsíphet végre az elefántba!

A kezemhez kaptam a másik fél fellebbezését, illetve az idéző végzést.
A tárgyalás időpontja: 2012.május 23-án 09.30-kor a II. emelet 48.sz. alatt lesz megtartva.

A fellebbezés természetesen úgy baromság ahogy van, és semmi újat nem tartalmaz az előzőekhez képest. De ezt mindenki döntse el maga!

Teljes terjedelmében csatolom az anyagot szokásomhoz híven:

Mint korábban írtam, II. fokrara kell készülnünk, remélem rövidesen.
Végre kiderült - és valamiért nem lepett meg a dolog - az ORFK, és a Veszprém Megyei Rendőrkapitányság voltak akik fellebbeztek.
A Magyar Posta tehát nem fellebbezett, elfogadta az I.fokú ítéletben foglaltakat.
A rendőrségtől természetesen nem vártam mást, ismerve az előzményeket, és az eddigi "korrekt" hozzáállást.

Az időpontról, és az ítélethozatalról természetesen továbbra is beszámolok majd!

Ma kora délelőtt keresett a sajtó, és akkor még mi sem tudtuk. Kora délelőtt azután az ügyvédi iroda felhívta a bíróságot, és kiderült hogy éppen a mai napon érkezett meg az egyik fél fellebbezése.
Nem tudjuk még hogy a három fél közül (Magyar Posta, ORFK, Veszprém Megyei Rendőr Főkapitányság) ki élt a fellebbezési lehetőségével, de amint hivatalosan is megkapjuk az erről szóló értesítést, közzéteszem itt a blogomon.

Mindenesetre az ma már tényként kijelenthető: az ügy folytatódik II. fokon is.

Mint ismeretes, korábban már két ízben nyertem pert Veszprémben I. illetve II. fokon, majd pedig a PKKB-n I. fokon.
De úgy tűnik mindez kevés hogy a nyomravezetői díjat kitűzők, illetve odaítélők belássák valami hiba volt a rendszerben...

Becslésem szerint a tavasz folyamán várható az ügyben újabb tárgyalás, immár II. fokon.

Egy tagtársunk keresett meg a napokban egyesületünk weboldalán, aki a Tököli régi temetőben fotózta le a képen látható magyar honvédsírt.
A kép tanulsága szerint igazán ráférne ha a védőszárnyaink alá kerülhetne.
Tagtársunk megkereste a település polgármesterét is ebben az ügyben, illetve az orosz hősök sírjainak rendbehozása kapcsán. Elmondása szerint jó néhány évvel ezelőtt munkagéppel kidöntötték a Szovjet síremléket, és azóta úgy hever a földön!
Senkinek sem jut eszébe azt visszarakatni!
Számomra ez azért megdöbbentő, mert nekünk sem esne jól ha a Doni sírjainkkal valaki ugyanezt tenné.

Barátunk egy sírköves ismerősétől kapott erre a célra egy faragott keresztet, amit ki lehetne helyezni a magyar honvédsírra.

Megpróbálunk intézkedni az ügyben, és a tavasz folyamán ezt a sírt is szeretnénk rendbe hozni, megmenteni!

Itt szeretném megköszönni Bán László tagtársunknak az eddigi fáradozásait az ügyben!

Nem mindennapos történelemórákat tartunk közép, illetve általános iskolákban.
A dolog lényege, hogy megpróbáljuk testközelbe hozni a papír alapon tanultakat. Különböző felszerelési tárgyakat, fegyvereket, a katonák személyes tárgyait, korabeli levelezéseket viszünk be azokba az oktatási intézményekbe, ahová hívnak minket.

Legutóbb 2011. december 01-én csütörtökön voltam a Tatabányai Bolyai Általános Iskola 8.-ik osztályos tanulóinál. Témák: Magyarország német megszállása (Margaréta hadművelet) és a Konrád I. hadművelet voltak.
Minden tárgyat megfoghattak, megnézhettek, kipróbálhattak, ami nagy sikert aratott!

Az oktatás azután beszélgetéssel zárult, ahol néhány nebuló azt is elmesélte, hogy a dédpapája harcolt a háborúban, majd fogságba is esett. Ezek után elhatározta, hogy kifaggatja a dédit, amit eddig még soha nem tett meg.

Nagyon jó volt látni hogy mennyire érdeklődőek, ha egy kicsit másképp kerül előadásra a számukra sokszor unalmasnak tűnő tananyag.

Terveim szerint az előadássorozatot folytatjuk, igyekszünk minél több helyre elmenni ahová hívnak!

Az előadásaink minden esetben ingyenesek, nem szeretnék abba a csapdába esni, hogy az az érzés alakuljon ki bennem hogy fizetnek érte, ezért muszáj leadni az anyagot...

Ebben az esetben ez a szenvedély halála volna!

Az elmúlt órákban nagyon sok üzenetet, telefonhívást, és e-mailt kaptam, amelyben gratulálnak nekem, és egyértelműen arra buzdítanak folytassam amit elkezdtem.

Ezúton is köszönöm a gratulációkat, és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy teljes mértékben meg voltam győződve arról már az ügy elindulásakor, hogy az igazság az én oldalamon áll. Erről folyamatosan meggyőződhettem a nyilvánosság hozzáállását illetően is.

Mint ahogy az eddigiek során minden alkalommal minden információt megosztottam a nyilvánossággal, ez alkalommal sem teszek kivételt.
Teljes terjedelmében közzéteszem a tegnapi - számomra kedvező - ítélet teljes szövegét, illetve az ahhoz tartozó indoklást.

Az indoklást elolvasva - bár nem vagyok jogász - azt kell mondjam le a kalappal a T. Bíróság, és a Bírónő előtt!

Nagyon megalapozott, és érvekkel teljes körűen alátámasztott indoklást olvastam.

Ebből számomra mindenképpen az következik, hogy a bíróság teljesen alaposan megvizsgálta az ügyet, a rendelkezésre álló bizonyítékok, és egyéb információk alapján kétséget kizáróan alapos döntést hozott.

Nem látom okát, és kiváltképp logikáját, hogy ezt az ügyet tovább kellene még folytatnia az ORFK-nak. Amúgy sem túlzottan jó ez reklámnak, ráadásul tudomásul kellene végre venni, hogy minden egyes kamatterhes napon az adófizető állampolgárok pénzével játszanak!

Annyi kellemetlen dolog történt már ebben az ügyben, el kellene végre engedni!

Javaslom az illetékeseknek vegyék ezt a lehetőséget is fontolóra, ne ragaszkodjanak a korábbi rossz beidegződésekhez, sémákhoz.
Én nem a rendőrség ellen hadakozom, csupán az igazam mellett állok ki.

Hasonló helyzetben ők is védeni szokták a "mundért", és nincs is ezzel baj abban az esetben ha ez jogos!

Ebben az esetben ez nem az...

A csatolt dokumentumok itt megtekinthetők nagyobb méretben: http://moriremalom.blogspot.com/2011/12/20111130-i-itelet-es-annak-indoklasa.html

Egy mai cikk:

• MTI
• 2011-11-30 16:56

Ezekkel a fegyverekkel öltek a nyolc halálos áldozatot követelő, 2002-ben elkövetett móri bankrablásnál, és a tettesek DNS-maradványait is azonosították a fegyvereken, így a Mórral kapcsolatban felajánlott - és már évekkel ezelőtt kifizetett - nyomravezetői díjjal kapcsolatban is eljárások indulhatnak.

A veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyvereket 2006 őszén a Tatabánya és Tarján közti út melletti erdőben egy rejtekhelyen találta meg, majd szolgáltatta be a rendőrségnek Szebenyi István hobbi fémkereső, aki a polgári perben eredetileg a teljes 10 milliós nyomravezetői díjat követelte, majd a per közben ezt leszállította 4,9 millióra.

A veszprémi postásgyilkosság és más, postai dolgozók elleni támadások ügyében ugyanis korábban már kifizették a 10 milliót egy tanúnak, aki a rendőrség szerint nyomravezető. A tanú azonban csak azután jelentkezett a rendőrségen, hogy a sajtóból értesült a megtalált fegyverekről. A rendőrség mégis azon az állásponton volt, hogy Szebenyi nem közvetlenül segítette az elkövetők kézre kerítését, ő csak a fegyvereket találta meg.

A PKKB azonban szerdán kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa beszolgáltatott fegyverek nélkül nem derülhetett volna fény a veszprémi postásgyilkosságra, így részben neki is jár a kitűzött díj. A Herendi Városi Bíróság 2009 nyarán már a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítése ügyében a település önkormányzata által felajánlott 200 ezer forintos nyomravezetői díjjal kapcsolatban jogerősen kimondta, hogy Szebenyi, illetve az általa megtalált fegyverek nélkül nem jelentkezett volna a tanú, és akkor nem is fogták volna el az elkövetőket, így pedig a hobbi fémkeresőnek is jár a város által felajánlott nyomravezetői díjból 100 ezer forint. Erre a döntésre a PKKB is egyetértőleg hivatkozott szerdai nem jogerős ítéletében.

A PKKB döntésében Szebenyi István felperesnek az eljárás során módosított keresetével egyezően kötelezte a Magyar Postát, mint elsőrendű alperest 3 millió 250 ezer forint megfizetésére, az ORFK-t, mint másodrendű alperest 1,4 millió forint megfizetésére, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságot pedig 250 ezer forint megfizetésére a 2007-től járó kamatokkal együtt. A határozathirdetésen a bíró a jelen lévő felperesnek átadta az írásba foglalt ítéletet, ám a három alperes ezúttal nem képviseltette magát, így egyelőre nem tudni, hogy fellebbeznek-e.

A móri ügyben korábban 25 millió forintot fizetett ki a rendőrség Kiglics Attilának, mint nyomravezetőnek, aki a Kaiser Ede és Hajdú László ellen folyó per vádlottja és egyúttal koronatanúja is volt, ugyanis a 8 halálos áldozatot követelő bankrablással kapcsolatban terhelő vallomást tett két társára. Kiglics Attila azt vallotta, hogy Kaiser felvetette neki, rabolják ki közösen a móri bankfiókot, ő azonban elzárkózott ettől. A Kaiser Edére 2005 őszén jogerősen kiszabott tényleges életfogytiglan részben ezen a tanúvallomáson alapult, ráadásul a bíróság még nyomatékos enyhítő körülményként is figyelembe vette Kiglics vallomását az ő cselekményei miatt kiszabott büntetés mértékének megállapításánál.

Kaiser már megkezdte tényleges életfogytiglani szabadságvesztésének letöltését, amikor előkerültek a Szebenyi által megtalált fegyverek és kiderült, hogy Kaisernek és Hajdúnak semmi köze a móri mészárláshoz. Az azóta is rekordösszegűnek számító nyomravezetői díjat azonban a rendőrség nem kérte vissza Kiglicstől.

A Szebenyi által megtalált és a rendőrségnek beszolgáltatott fegyverek, illetve más információk, bizonyítékok alapján 2007-ben rendőrkézre került valódi elkövetők közül Nagy László, aki a feltételezések szerint a gyilkosságok zömét elkövette, még a büntetőper előtt a fogva tartása során egy büntetés-végrehajtási intézetben öngyilkos lett. Így egyedül Weiszdorn Róbertet ítélték el jogerősen a móri mészárlás miatt, büntetése életfogytiglani szabadságvesztés, melyből leghamarabb 40 év múlva engedhető feltételes szabadságra.

A mai napon a Pesti Központi Kerületi Bíróság igazságot szolgáltatott keresetemben. Immár valóban elmondható, megszületett a "móri fiaskó" néven elhíresült ügyben talán az első valóban igazságos ítélet.
Mindvégig hittem az igazamban, egy percig sem volt semmiféle kétségem. Akkor sem amikor bizonyos szervezetek munkatársai le akartak beszélni a perről, és akkor sem, amikor ismeretlenül zaklattak telefonon, e-mailben, és próbáltak megfélemlíteni.

Köszönöm mindenkinek aki szurkolt nekem akár ismeretlenül is, és persze köszönet Dr. Dezső Antalnak, ügyvédemnek.

Nem állom meg azonban hogy megemlítsem azokat is, akiknek az évek során különböző beadványokat, leveleket írtam az ügyben, de nem segítettek. Voltak akik egyszerűen válaszra sem méltattak.

Levelet írtam pl. az előző, és a jelenlegi kormány belügyminisztereinek, akik nem segítettek. Szintén írtam az előző, és a jelenlegi miniszterelnöknek, akik szintén nem segítettek. Írtam az előző, és a jelenlegi országos rendőrfőkapitánynak, akik szintén nem segítettek. Írtam az előző és jelenlegi köztársasági elnöknek, akik szintén nem álltak mellém, de a jelenlegi legalább válaszolt...

Nekik tehát nem tartozom köszönettel semmiért, de nem neheztelek rájuk. Biztosan sok az enyémnél sokkal fontosabb ügyben kell naponta eljárniuk, és az ehhez hasonló csip-csup ügyekre nincs energiájuk...

Talán el sem jutott a fülükig a segélykiáltásom, és nem hallották meg, hogy nem kunyerálok, csupán annyit kérek amennyi jár... egy forinttal sem többet!
Még vállveregetést sem! Csupán annyit, amit kitűztek, és megszolgáltam.

Részükről valójában erre is számítottam, nem vártam köszönetet, hiszen az sem volna őszinte. Számomra valójában nem csupán a mai nap jelenti a sikert, hanem az a tény is hogy véletlen közreműködésemmel megszabadítottam az országot egy tömeggyilkostól, aki bármikor szeretteink, barátaink, ismerőseink életére törhetett volna.
Sikerként könyvelem el továbbá hogy a veszprémi postai dolgozó Fódi György, és a móri mészárlás során elhunyt áldozatok hozzátartozói valóban az elkövetőket, vagy elkövetőt tudhatják rács mögött.
Sikerként könyvelem el továbbá, hogy az ebben az ügyben ártatlanul elítélt Kaiser Ede és Hajdú László nevéhez nem tapad móri vér, és Kaiser előbb-utóbb kiszabadulhat.
Bízom benne, hogy él a sorstól kapott lehetőséggel, és jó útra tér szabadulását követően.

A sok korábbi ígérettel ellentétben azonban hiányolom az elrontott ügyben közreműködők felelősségre vonását. Néhány alkalommal ígéretet tettek erre, de valójában mindmáig elmaradt a vizsgálat, és a felelősök megnevezése.

Azzal is tisztában vagyok, hogy az általam perelt, és megnyert összeg valójában az adófizetők pénze, és ezzel az elhúzódó perpatvarral tulajdonképpen folyamatosan ők vannak megkárosítva, hiszen a kamatok kifizetése is őket terheli.

Nagyon fontos döntés született ma, egy bölcs, és igazságos döntés.
Ezzel együtt továbbra is méltatlannak tartom azt, hogy egy ennyire nyilvánvaló ügyben egyáltalán a bíróságon, szemben álló félként kell hogy álljak a rendőrséggel. Azzal a rendőrséggel, akiknek tulajdonképpen tálcán kínáltam fel a veszprémi postásgyilkosság, és a móri mészárlás ügyeinek megoldását.

Megfogadtam az elején, végig viszem az ügyemet, nem hagyom annyiban.
Azt is eldöntöttem akkor, hogy a korábban tőlük "köszönetként" kapott üveg bort akkor nyitom majd fel, amikor az egész ügy véget ér.

Tudom hogy közterületen TILOS alkoholt fogyasztani, de úgy gondolom megér számomra egy szabálysértési eljárást ha az ORFK épülete előtt koccintok majd az ügyvédemmel, szeretteimmel, barátaimmal.

Remélem eljön majd rövidesen az a pillanat is!

A tegnapi, és a mai napon feleségem és én részt vettünk egy barátunk alapítványának felkérésére önkéntesként a Magyar Élelmiszerbank Egyesület akciójában.
Rászoruló családok számára gyűjtöttünk tartós élelmiszereket, hogy legalább az Ünnepek idején legyen terített asztal azoknál, akik mély szegénységben élnek.
Sajnos egyre többen vannak...

Egy TESCO áruházban hívtuk fel az emberek figyelmét erre a problémára, és kértük őket, tegyenek egy csomag lisztet, cukrot, konzervet, egyebet a kosarukba a saját bevásárlásuk mellé, és kifelé menet adományozzák a szegények számára.

Őszintén meglepődtem, mennyi jóérzésű ember van, aki hajlandó segíteni.

Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak, akik a tatai TESCO-ban vásároltak, és adományukkal támogatták az akciót!

Egy csepp szeretetet mindenképpen eljuttattak ezen a két napon...

Annyira jó cikk, hogy ezt fel kell raknom! :-)

Csibra Tibor írása a múlt heti Magyar Nemzet hasábjain volt olvasható.

Büntetőjogilag befejeződött múlt hét csütörtökön a móri bankrablás és gyilkosságok ügyében indított per. Weiszdorn Róbertet – akárcsak az ügyben született korábbi döntések esetében – életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a Legfelsőbb Bíróság (LB), az elítélt legkorábban negyven év múltán bocsátható feltételesen szabadlábra. Az LB bár megfontolásra érdemesnek találta a védelem érveléseit, gyakorlatilag lesöpörte őket a pulpitusról, és Weiszdornt, az elkövető páros életben lévő tagját előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés miatt marasztalta el.

Az ítélet szerint a terhelt abban bűnös, hogy a bankfiókba elsőként belépve az előtérben álldogáló biztonsági őr felé tüzelt a nála lévő pisztolyból, s ezzel a halálát okozta. A vád szerint társa, Nagy László ezután fegyverével öt emberrel végzett a bank belső helyiségeiben, ketten később a kórházban haltak meg, a helyszínelők hat holttestet találtak a bankban.

2002. május 9-én mindenki tudta, hogy elképesztő és egyedülálló bűncselekmény tetteseit keresi a rendőrség. Azt azonban senki nem sejthette, hogy a vérengzés vizsgálata akkora feladat elé állítja a hazai nyomozó hatóságokat, valamint az igazságszolgáltatást, hogy azon a különböző szintű testületek gyakorlatilag elvéreznek. A történtek után hetekkel letartóztatták Kaiser Edét és vélt társát, Hajdú Lászlót. Az egyébként hétpróbás bűnözők mindent tagadtak, Hajdúnak alibije volt. Kaiser hiába bizonygatta, hogy a bűncselekmény időpontjában Budapesten volt barátnője szüleinek lakásán, nem hittek neki. Aznapi programjának több tanúja is volt, de a hatóságok inkább őket is megvádolták hamis tanúzással. A Fővárosi Bíróságot nem hatották meg a kételyek, a bizonyításban figyelmen kívül hagyták a vádat gyengítő részleteket, és Kaisert tényleges életfogytiglanra ítélték, a Fővárosi Ítélőtábla pedig gyakorlatilag egy láttamozással helybenhagyta az alaptalan döntést.

A férfi bűnösségében kezdettől kételkedett hazánk egyik legjobb gyilkossági nyomozója, így őt az akkor hivatalos elmélet alátámasztására felettesei gyorsan kivették az ügy vizsgálatából. Bár az elkövetéshez használt fegyvereket nem találták, Hajdút azért biztos, ami biztos alapon elítélték azok beszerzéséért. Aztán öt év múltán bement a rendőrségre egy világháborús relikviákat gyűjtő amatőr történész, és elmondta a nyomozóknak, hogy gondosan becsomagolt fegyvereket, ruhákat talált a Tatabánya környéki erdőkben. Kétszer küldték el a nyomozók, mielőtt kimentek a helyszínre, a fegyverszakértő pedig hamarosan elkészítette jelentését: az egyik pisztollyal lőttek a móri bankban, és azzal végeztek Veszprémben egy postással is. A híradások alapján jelentkezett az a később védetté tett tanú, aki elvezette Nagy Lászlóhoz, illetve Weiszdornhoz a nyomozókat. Nagy titokban írt egy naplót letartóztatása alatt, amelyben – saját szerepét mellékesnek beállítva – feltárta a bankrablás körülményeit, majd öngyilkos lett zárkájában.

A hatóságok mindvégig összezártak a móri ügy vizsgálatában, így az ügyből a hazai igazságszolgáltatás állatorvosi lova lett: a rendőrség, a bíróságok minden lehetséges hibát elkövettek, amit igyekeznek erényükként feltüntetni. Mintha azok ellehetetlenítése lett volna a céljuk, akik akár akaratukon kívül is az igazság kiderítését szolgálták. A Kaisernak alibit igazoló családot bíróság elé citálták még akkor is, amikor jogerős döntés mondta ki, hogy a férfinak nincs köze a móri bankrabláshoz. A fegyverek megtalálóját nem jutalmazták meg, jelenleg is a nyomravezetői díjért pereskedik a hatóságokkal. A rendőrség inkább rendszeresen vegzálja otthonában, ahová hazaviszi a kutatásain felfedezett használhatatlan világháborús eszközöket. Ugyanaz a rendőrség helyénvalónak tartja, hogy a legnagyobb hazai nyomravezetői díjat – 25 millió forintot – kifizették Kaiser egykori bűntársának, aki bizonyítottan hazudott a móri ügyben. Érvelésük szerint a vallomás ugyan hamis volt, de további súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Lehet. Csakhogy a móri ügy nyomravezetőjének jár a nyomravezetői díj, így kifizetése, illetve vissza nem követelése a jogszabályok semmibevétele a hatóságok részéről.

Weiszdorn Róbertet a fent említett bűncselekményekért ítélte el az LB, holott az aktákban sem szerepel több, mint hogy a biztonsági őr felé tüzelt a bankban. Az ügyben nyilatkozó fegyver-, illetve orvos szakértők véleményének változása aggodalomra ad okot: amikor Kaiser ült a vádlottak padján, még azt mondták, nem jelenthető ki bizonyosan, hogy a pisztolyból kilőtt két lövedék megsebezte az őrt, azt pedig semmiképp, hogy a halálát okozták. Amikor Weiszdorn került sorra, már lehetségesnek tartották ezt. Vajon mi változott meg az akkor öt éve porosodó aktákban? Az LB aztán csütörtökön kijelentette, hogy a terhelt szíven lőtte az áldozatot, aki ettől azonnal meghalt. Punktum. Akkor is, ha ilyet korábban egyik szakértő sem jelentett ki. Akkor is, ha az iratokban az szerepel, hogy az őr még hosszú percekig mozgott a padlón. Akkor is, ha testén csaknem tucatnyi olyan sérülést találtak, amelyek a Nagy Lászlónál lévő géppisztolyból származtak, s mindegyikük halálos volt.

Weiszdorn Róbertet nem lehet sajnálni, és nem szabad mentegetni. Az évszázad bűncselekményének részese volt, ezért a rácsok mögött a helye. A nyolc áldozat, azok családja és saját szerettei miatt is neki kell elszámolnia lelkiismeretével. Magyarországon azonban mindenkinek – bármilyen szörnyűséget követett el – joga van a tisztességes eljáráshoz. Vajon az ügy súlyához mérten tisztességes-e a helyszínelői munka, ha három hónap múlva találják meg az állítólag az őr halálát okozó, Weiszdorn pisztolyából származó lövedéket? Nagytakarítás, a helyiség teljes átrendezése után. Tisztességes-e, hogy ezután bejelentik: a lőmagon az áldozat DNS-ét találták meg, de a legfontosabb tárgyi bizonyítékot egyszer sem hajlandó bemutatni az ügyészség, s még a dokumentációjáról sem tudni semmit? Biztosnak tekinthető-e a genetikai egyezés, ha a golyót olyan szakértői csoport találta meg, amelyik 2002. május 9-én a helyszínen talált összes lőmagot, hüvelyt ömlesztve egyetlen zacskóba rakta, mondván, abból keveset hoztak magukkal?

Tisztességes-e, hogy – bár a védelem többször kérte – az ügyben eljáró egyik bíró sem rendelte el a lövedék bemutatását? Nem voltak rá kíváncsiak? Elég volt hivatkozni rá? Beszédes közjáték volt, amikor a golyó sorsát firtató ügyvédhez így szólt indulatosan az azt állítólag megtaláló fegyverszakértő: „Csak nem képzeli, hogy nem létezik?” Egy ilyen kijelentés ma Magyarországon elég, hogy valamiből megdönthetetlen bizonyíték legyen? Nem állítható, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság néha presszionálja a különböző ügyekben nyilatkozó igazságügyi szakértőket, akiket esküjük köt az igazmondásra. Csak úgy látszik.

A bírák egy része magát teszi komolytalanná, amikor érveket, bizonyítékokat söpör félre csuklóból, s hoz érthetetlen döntéseket. A miértre nem lehet zsigeri választ adni, miszerint a firtatás a bírói szabadság megsértése. Néhányan elfelejtik, hogy tiszteletre méltó hivatásuk révén kötelességük, hogy a társadalom lelkiismerete és a jogszabályok szerinti, igazságos, megtámadhatatlan döntéseket hozzanak. Olyanokat, amelyekhez aztán nem szükségeltetik magyarázat, kiváltképp nem magyarázkodás.

A címben szereplő állatorvosi ló nem élte túl a megpróbáltatásait. A móri aktákat azonban a jelek szerint hiába zárták le, az egyedülálló rémtett körülményeit a döntéshozóknak még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Több a kérdés, mint 2002. május 9-én.

A mai napon 09.30-tól folytatódott a perem a PKKB-n, a Veszprémi postásgyilkosság elkövetőjének kézre kerítésére kitűzött nyomravezetői jutalom tárgyában.
A tárgyalást a Bírónő időben megkezdte. Mindkét fél - azaz mi, és az ORFK, ill. a Magyar Posta - fenntartotta korábbi álláspontját.

Az ORFK jogi képviselője előadta, hogy egy tanút szeretne beidéztetni, az ügy egyik korábbi főnyomozóját, aki ismételten elmondaná a rendőrség álláspontját, illetve megindokolná, szerintük miért nem jár nekem a kitűzött összegből.
Mi a Magyar Posta korábbi vezérigazgatóját szerettük volna beidéztetni, aki akkoriban a megtalálás időpontját követően felhívott engem telefonon, és megköszönte a közreműködésemet az ügyben. Biztosított arról, hogy korrekt lesz a kifizetés. Nem így történt...

Jogi képviselőm az ORFK által beterjesztett tanú meghallgatást ellenezte, elmondta semmi értelme őt meghallgatni, érdemi információt az ügyben nem tudna előadni, csupán a rendőrség álláspontját.
Az általunk korábban beterjesztett keresethez csatoltuk az akkori kiírás teljes szövegét, amely szerint a kitűzés annak jár, aki az ügyben bármilyen érdemi információval szolgál.
Mi ezt messzemenően teljesítettük!

Nekem is volt ezután alkalmam hozzászólni, elmondtam hogy nagyon méltatlannak tartom ezt az egész ügyet, illetve hogy egyáltalán itt a bíróságon kell "kunyerálnom" azért ami jogosan megilletne.
Mi több forgathatjuk a szavakat, keresgélhetjük a kiírásban utólag a kibúvókat, de amit én tettem az tény.
Mint ahogy az is tény, hogy a rendőrség 2002. és 2006. között egyik ügyben sem tudott felmutatni semmit!
A postásgyilkost nem tudták kézre keríteni, a móri ügyben pedig nem a valódi elkövetőket dugták rács mögé.
Ezek tények!
Majd 2006.-ban, akkor vett fordulatot mindkét ügy, és vezetett megoldáshoz, amikor én megtaláltam, bejelentettem, és erőszakoskodtam hogy ezt meg azt találtam, tessenek komolyan venni, és nyomozni ebben!

Rövidesen bejelentették, hogy a rendőrség elfogta a postásgyilkost, és a móri mészárosokat, akik közül az egyik személy mindkét ügyben érintett.

Ezek után a Bírónő bejelentette: a tárgyalást berekeszti, 2011.november 30.-án azaz mához egy hétre ítéletet hirdet!

A döntés szinte még minket is meglepett! Szinte el sem akartam hinni ezt a számunkra úgy tűnik igen kedvező bejelentést!

A Független Magyar Bíróság úgy fest kiköszörüli ebben az ügyben a korábbi csorbákat?

Végre igazságot szolgáltatnak ennyi év után?


Jövőhéten minden kiderül!

Kopjafák a hősöknek!

Már-már azt hittem, hogy korábbi felhívásom süket fülekre talált, de nem!
Amint azt talán tudjátok, egy felhívást tettem közzé nemrégiben három katonasír megmentése érdekében.
A sírok Kömlődön, (Komárom-Esztergom Megye) a Református Egyház temetőjében találhatók.
Sajnos fogott rajtuk az idő, állaguk meglehetősen leromlott. Gondozzák ugyan a jóérzésű helyi lakosok, de arra sajnos nincs forrás, hogy ezen kívül bármire is futna.

Ezért intéztem felhívást weboldalunkon, illetve egyesületünk Facebook oldalán, aki tud segítsen a hősök részére tisztességes emlékművet állítani.
Örömmel jelentem, hogy társoldalunkról

megkeresett Kovács Zsolt (MORMOGI) tagtársunk, aki felajánlotta hogy térítésmentesen megfarag három egyforma kopjafát erre a nemes célra. Csupán annyi a kérése, szerezzük be az erre alkalmas faanyagot.
Ezek után megkerestem egyik partnerünket, a Vértesi Erdő Zrt.-t, akik úgy tűnik szintén szívükön viselik az ügyet, és adományoznak a részünkre három darab erre alkalmas fát.




Amennyiben minden a terveink szerint alakul, úgy a tavaszi Nap első sugarai már a megszépült, megújult, rendbe hozott, a hőseink tetteihez méltó emlékhelyre süthetnek le.

Ezúton is köszönöm Kovács Zsoltnak, és a Vértesi Erdő Zrt.-nek hogy meghallották a hívó szót!

Korábbi írásaimban már olvashatták, hogy még 2009-ben zárult néhány ellenem indult eljárás. Lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés tárgyában, majd pedig robbanószerrel visszaélés tárgyában.

I., majd pedig II.fokon is felmentett a Bíróság az ellenem felhozott vádak alól.

Igen ám, de az eljárás során jó néhány tétel lefoglalásra került.
Sokáig vártam hogy rendelkeznek a lefoglalt, és tőlem elszállított tárgyak visszaadásáról, de csak nem történt semmi.

Nagyjából egy hónappal ezelőtt levélben kértem a Tatabányai Városi Bíróságot, hogy határozzon az ügyben.

A tegnapi napon azután megérkezett a Bíróság határozata, ami enyhén szólva is zagyvaságokat taglal oldalakon keresztül.

Már az eljárás megnevezése is sokat sejtet, idézem:

"A Tatabányai Városi Bíróság Tatabányán, 2011.október 17. napján különleges eljárásban meghozta a következő végzést:"

Mi az hogy különleges eljárás? Hmmm...

Szerény jogi tudásom szerint a büntetőeljárás végén, az ítéletben szoktak rendelkezni a bűnjelként lefoglalt tárgyak elkobzásáról, vagy kiadásáról. Ez esetemben nem történt meg, azaz a Bíróság mulasztást követett el.

Idézek végzés indoklásából:

" A Tatabányai Városi Bíróság 3.B.437/2008/8.számú ítéletével, amely a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság 2.Bf.244/2009/5. számú végzésével 2009. október 15. napján emelkedett jogerőre, Szebenyi István II.r vádlottat az ellene 1rb. robbanóanyaggal visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, stb.stb.

Ugyanakkor a bíróság ügydöntő határozataiban nem rendelkezett az eljárás során lefoglalt fenti bűnjelekről, amelyeket - a rendelkezésre álló iratok alapján - a Tatabányai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya a II.r. vádlott Szárliget Tölgyfa u.26. szám alatti lakásán 2007. november 13. napján, illetve a BRFK I. kerületi Rendőrkapitánysága az I.r. vádlott lakásán 2007. november 14. napján megtartott házkutatások során foglalt le.

A Be. 571.§-a alapján ha a bíróság az ügydöntő határozatában a lefoglalt dolog kiadásáról, megsemmisítéséről, illetőleg arról, hogy az állam tulajdonába kerül, nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, erről az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag az 570.§ megfelelő alkalmazásával határoz.

A Btk. 77. § (1) bekezdés b.) pontja alapján el kell kobozni azt a dolgot, amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik.

A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a robbanóanyagok gyártását - ideértve a robbanóanyag helyszíni kezelését is -, megszerzését, tárolását, felhasználását a tevékenység helye szerint illetékes bányakapitányság engedélyezi.

A 6.§ (1) bekezdés a.) pontja szerint robbanóanyag gyártási, forgalmazási, felhasználási, illetve megsemmisítési munkát, valamint e munkák irányítását nem végezheti az a természetes személy, aki a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és szakmai gyakorlati feltételekkel nem rendelkezik.

A 2.§ 9. pontja szerint robbanóanyagoknak minősülnek a pirotechnikai termékek kivételével azok az anyagok és tárgyak, amelyek a 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak.

A 20/1979. (IX.18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" melléklete szerinti 1. osztályba tartoznak, a 2.2.1.1.1.a) pontja alapján a robbanóanyagok és pirotechnikai termékek, b.) pontja alapján a robbanótárgyak, c.) pontja alapján azok az előzőekben nem említett anyagok és tárgyak, amelyek arra a célra készültek, hogy gyakorlati hatásukat robbanás vagy pirotechnikai jelenség formájában fejtsék ki.

A rendelet "A" melléklete szerint ilyen, az I. osztályba tartozó robbanóanyagoknak, robbanószereknek minősülnek különösen az aknák, a nitrocellulóz alapon felépített anyagok, a nitroglicelines lőpor, a feketelőpor, a gránátok, gyújtószerkezettel vagy anélkül, a gyakorlógránátok és gyakorlólőszerek, a gyújtáserősítők, a gyújtók, a gyújtózsinórok, gyújtóelosztók, a gyújtózsinórgyújtók, a gyutacscsövek, gyutacsszelencék, a gyutacsok, villamosak és nem villamosak, az indítógyújtók, a detonátorok, a kézifegyvertöltények, a csappantyúk, a lőporpaszták, a nyomjelzőlőszerek.

Megállapítható, hogy a rendelkező részben felsorolt és elkobozni rendelt, egyébként a 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelettel kihirdetett és belföldi alkalmazásra elrendelt Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) "A" mellékletében felsorolt bűnjelek megszerzésére, illetve birtoklására sem N.L. I.r, sem Szebenyi István II.r. terhelt a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX.4.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése szerinti engedéllyel a 6.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján nem rendelkezett, így azok terheltek általi birtoklása jogszabályba ütközik. Emiatt a bíróság - figyelemmel az ügyben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekre is  - a fenti lőszerek, lőszeralkatrészek, robbanóanyagok, robbantóanyagok és pirotechnikai eszközök elkobzásáról rendelkezett."

Ennyi az idézet.
Na most ezzel szemben, az igazságügyi szakértői vélemény szerint a lefoglalt eszközök ( pl. 120mm-es üres aknagránát testek, 82mm-es üres aknagránát testek, 75mm-es üres tüzérségi lövedék, hatástalan aknagránát gyújtók, jelzőrakéták, stb)üresek voltak, robbanóanyagot nem tartalmaztak.

Mi több, a helyszíni szemle, házkutatás során a gyűjteményben lévő hasonló darabokat amelyekről a helyszínen megállapítást nyert hogy veszélytelenek, el sem vitték!
Tehát ha a fenti hosszas, különböző jogszabályokból kiollózott okfejtést követjük, azokat sem birtokolhattam volna, azaz mindet el kellett volna vinniük!

Megjegyzem, ebben az esetben az összes más a háztartásban fellelhető vasanyagot is elvihetnék, amelyek szintén nem tartalmaznak robbanóanyagot, mint például a fűnyírót, egyéb kerti szerszámokat, satut, vasalót, és minden egyebet, hiszen ezekkel is fejbe lehet suhintani valakit. A lefoglalt, és a szakértő által robbanószertől mentes tárgyakkal szintén csak leütni lehetne valakit.

Összegezve: a fenti hosszas zagyvaságot nem tudtam elfogadni, ezért tárgyalás tartását kértem az ügyben!

2011.november 23-án 09.30-kor a PKKB-n folytatódik a perem a Veszprémi postásgyilkosságra kitűzött nyomravezetői díj tárgyában.
Mint ismeretes korábban a Bíróság elnapolta a tárgyalást, mert a másik fél ítélkezési szünetben adott be egy újabb beadványt, amire azután ott helyben nem volt módunkban reagálni.
Bízom benne, hogy a pénteki napon a tárgyalás megtartásának nem lehet akadálya, és számomra kedvező döntés születik.

Nemrégiben az MR1 Kossuth Rádió egy reggeli beszélgetős műsorában vettem részt. Beszélgetőpartnerem a Nemzeti Múzeum egyik régésze volt. A középpontban a fémkeresőzés, a fémkeresés hazai helyzete volt. Legális? Illegális? Mit, hol, miért?

A beszélgetés során Ő azt mondta, szerinte a régészet nyitott az amatőrökkel való együttműködésre. Akik normálisan, ellenőrzött keretek között működnének együtt a régészekkel, azoknak van helyük ebben az együttműködésben.

Tanácsára úgy gondoltam, megpróbálok utánajárni, milyen módom működhetne az együttműködésünk a régészettel?

Megkerestem tehát a területileg illetékes Megyei Múzeumok Igazgatóságát kérésemmel, akik a következő választ adták:

"Tisztelt Szebenyi István!

Mint a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége tagja, megyei múzeumi
igazgatóságunk megfelelőbbnek tartja ilyen jellegű kérdésben a 19 megyei
múzeumot egységbe foglaló szövetség álláspontját kérni, hogy egységes
álláspontot alakíthassunk ki, mint arra mindig is törekednek a megyei
múzeumok.
Kérem, szíveskedjenek a szervezet elnökét, dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy
Mártont megkeresni (a szövetség hivatalos címe, székhelye: Megyei Múzeumok
Igazgatóságainak Szövetsége 8000 Székesfehérvár Fő u. 6.)

Üdvözlettel

Dr. Fülöp Éva
KEMÖ Múzeumainak Igazgatósága"


Ennek megfelelően megkerestem tehát a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetségét, és annak elnökének írtam.
Na Ők még csak nem is válaszoltak...

Ezek után írtam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal illetékesének, aki a következőt írta válaszában:

'Tisztelt Szebenyi István Úr!

A régészekkel történő együttműködés ügyében tisztelettel javasoljuk, forduljon a Magyar Régész Szövetség elnökéhez, dr. Jankovich-Bésán Dénes úrhoz (jankovichbd@gmail.com). A szervezet honlapja egyébként: http://www.regeszet.org.hu.

Kérem, fogadja munkájukhoz nagyrabecsülésünket és jókívánságainkat.

Tisztelettel üdvözli:


Dr. Deme Péter
társadalmi kapcsolatok referens
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Nemzetközi, Magyar-Magyar, Társadalmi Kapcsolatok
és Világörökség Főosztály
Társadalmi Kapcsolatok Osztály
1014 Budapest, Táncsics M. u. 1.
224-5580"

Így most miután jól körbe küldözgettek mindenhová, megírtam utolsó levelemet a Magyar Régész Szövetség elnökének...

Várom, vajon Ő kihez fog még tovább irányítani?

Mit tegyen hát az állampolgár, ha jogkövető módon szeretne eljárni ebben az ügyben, és megpróbál legálisan fémkeresőt használni, és munkájával segíteni a régészetet?

Barki Búcsú - Történelmi Kavalkád

Mint már korábban beszámoltunk róla, rövidesen ismét megmutatjuk magunkat, a gyűjtők, hagyományőrzők részvételével kétnapos hadtörténelmi fesztivált, "történelmi kavalkádot" tartunk Óbarok (Bicske mellett) településen.

Barki Búcsú - Történelmi Kavalkád címmel kerül megrendezésre 2011.szeptember 17-18.-án.

Kis ízelítő a programokból:

-Honfoglalás-kori vitézek íjász bemutatója, korabeli jurta kerül felállításra

-A török kor vitézei mutatkoznak be korabeli ruhákban, felszerelésekkel, rögtönzött csatával, ágyúval. (Tatai Patarán résztvevők - Bálint Csaba és csapata)

-A közép kor bajvívását oktatják képzett oktatók, korabeli fegyverekkel, és a kornak megfelelő ruházatban. ( A Kard Rendje - Heitter Péter és csapata)

-I. Világháború egyenruháit felszereléseit mutatják be a kor hagyományőrzői.

-A II. Vlilágháború hadieszközeiből, robbanótestekből, egyenruhákból, felszerelésekből nyílik gazdag kiállítás. (Had-és Kultúrtörténeti Egyesület tagjai)

-Militária börzét tartunk, ahol gazdát cserélhetnek a hozott tárgyak.

-Hadibemutatót tartanak a korábban már beásott magyar és német csapatokból (Magyar Tartalékosok Szövetsége, MATASZ, és a Duna-Menti Hadtörténeti Egyesület hagyományőrzői) álló kézifegyverekkel, ágyúval felszerelt egységei, amelyek éppen "harci feladatot" hajtanak végre a térségben

- Evés-ivás, népi faesztergályosok bemutatója, kirakodóvásár, zene, tánc, stb.

Ezzel is bizonyítani szeretnénk a látogatók, és a "civil" társadalom számára, nincs mitől tartaniuk velünk kapcsolatban!
Látványos, érdekes, de semmiképpen nem veszélyes számukra amit csinálunk.
Minden fegyver hatástalan lesz, de lesz hadi bemutató is, ahol a háborús fegyverekkel lőni is fognak!

Aki szeretné hogy militária börze is legyen, vagy szeretne csere-berélni, jelezze felénk, tudunk ennek is helyet biztosítani a programban!

Az esemény minden programja díjtalanul látogatható!

Mindenkit szeretettel várunk!

Levél az Amnesty Internationalnak

Ma egy tagtársunk weboldalunkon a következőkről tájékoztatott, idézem:

"Nálam is megvolt....
Tegnap nálam is megvolt a nagy "leleplezés". Vittek mindent mi szem-szájnak ingere. Veszélyes haditechnikai terméknek minősítették a AMD-65 tárakat, és a repeszköpenyes magyar hatástalanított "Rákosi-kori" kézigránátot. Elárultam nekik, hogy ezeket a Magyar Néphadsereg készletéből legálisan meg lehetett vásárolni, amennyiben a rá tett megjegyzésük igaz, hogyan lehetett ezeket annak idején eladni??? Természetesen választ nem kaptam...
Érdekes, hogy ma egy korábbi ügy "gyanusítottjával" futottam össze, akitől nem vittek el semmit, mindent lefényképeztek, és szakértőnek megmutattak. Ebben az ügyben megszüntették az eljárást egy ügyészi állásfoglalásra hivatkozva, miszerint:
Haditechnikai eszközök és termékek: Előállításuk, javításuk, kereskedelmük tilos -vagy engedély köteles! Gyűjtő gyűjthet, gyűjtő-gyűjtővel cserélhet, de el nem adhat! Tehát itt a lefoglalások jogszerűsége terén igen nagy szakadék van a paragrafusok és a tényleges intézkedések között...
Hallomásból szerzett, háttér információként még csak annyit: A Zalaegerszegen magát felrobbantó Úr, minden kapcsolatát nézik, főleg a roncskutató-hadtörténeti oldalakon folytatott levelezés és Internetes áruházak (Vatera, Tesz-Vesz, stb.)vásárlások-levelezések alapján. Állítólag már most 200-250 fő van "képben", és ez a kör még bővülni fog: Úgyhogy gyerekek - Még nagyon az elején tartunk....
Magáról az intézkedésről csak annyit: Nagyon szakszerű, udvarias, tényleg minden elismerésem a rendőröké. Látszott, hogy egy ostoba, fentről kapott parancsot teljesítettek.....
Végül egy fűszer a végére: Ma hajnalban két keresőszót, "hatástalanított kézigránát" és "fegyvertár" szavakat ütöttem be a hazai nagyobb Internetes-áruházak-piacterek keresőibe: Összesen 41 és 81 találat! Erről ennyit...."

A fenti sorokból is kiderül, hogy a Rendőrség hajtóvadászatot indított a hadirelikviák gyűjtői ellen, éppen ezért a mai napon Szervezetünk nevében levelet írtam az Amnesty Internationalnak, és még négy emberjogi szervezetnek, kértem adjanak hangot az ügynek, és lépjenek fel az indokolatlan zaklatások ellen!

Az Európai Unió egyik tagállamában sem ütközik törvénybe az a tevékenység amelyet folytatunk. Miért rendelkezik több joggal egy másik Uniós országban élő állampolgár mint mi? Miért fenyeget 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel egy jogszabály minket amikor nem követünk el semmit ami a társadalomra veszélyes?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben folynak a házkutatások, lefoglalások, zaklatások!

Ma a kora reggeli órákban ismét házkutatást tartottak egy ismerősömnél. Ez az elmúlt időszakban immár többtucatnyi fémkeresőzéssel, relikviagyűjtéssel foglalkozó embert érintett. Volt eset amikor csupán házkutatást tartottak, de volt akinek az egész gyűjteményét lefoglalták, elvitték. Hogy a lefoglalt tárgyakból később mi kerül vissza jogos tulajdonosához, azt senki sem tudja.

Naponta történnek hasonló esetek, de a sajtó csak ritkán ír ezekről. Amikor egy-egy esetről beszámol, akkor igyekeznek a legdurvább, a lakosságban félelmet keltő címeket adni a cikkhez. Ilyenek a bombákról, fegyverarzenálokról, vagy a félszáz, félezer, több ezer lőszerről szóló beszámolók, miközben csupán néhány rozsdás pont egy forintot nem érő vasat foglalnak le.

Az esetek nagy részében megérkeznek egy papírt lobogtatva, szétpakolnak, majd miután semmit sem találnak, azt sem mondják: ELNÉZÉST.

Mi több, fáradjon be kihallgatásra, és meséljen kiket ismer? Kikkel lóg együtt? Felfoghatatlan, hogy ha nem találnak semmit ami törvénybe ütközne, miért kell berángatni az embert kihallgatásra? Miután semmi ok rá, nincs ellene semmiféle vád, miért köteles elszenvedni egy halom hülyébbnél-hülyébb kérdést?

Úgyis tudják melyik weboldalakat látogatjuk, kikkel állunk kapcsolatba, kikkel levelezünk, ismerik a nick nevek mögött lévő valós személyeket ha akarják, minek ez a cirkusz?

Nem ránk kellene haragudni, a nyugdíjakat nem mi vettük el Uraim!

A gyűjtők nagy részét ma már nem az bosszantja hogy kimennek hozzá és feltúrják az otthonát, mint inkább az, hogy lefoglalják, elviszik a gyűjteményét. Majd amikor lezárul az eljárás, a gyűjteménye egy részére keresztet vethet!

Nálam például már három alkalommal jártak, és szinte jobban tudják mi van nálam mint én magam. De ha éppen kedvük tartja, bármikor megjelenhetnek ismét! Nincs ezzel baj, szívesen meghívom az Urakat egy csésze kávéra, de ez már lassacskán kimeríti a zaklatás fogalmát. Ráadásul a két utolsó alkalommal történő látogatásuk alkalmával is vittek el tőlem darabokat, amelyekről azóta nincs hír. Fogalmam sincs hogy hol vannak? Mikor kapom vissza? Vissza kapom-e egyáltalán? Ezekről rendszerint elfeledkeznek tájékoztatni.

Szóval ha csupán az a cél hogy néha beszedjék a tizedet, azt is meg lehet tenni ebben a jogállamban, de ezt ki kellene mondani! Akkor senki nem lepődik meg. Majd úgy fogunk gyűjteni, hogy mondjuk kettő az enyém, egy a rendőrség gyűjteményébe!

De akkor néha tessenek helyettünk egy kiállítást is megtartani, és írják ki hogy ezt mi gyűjtők támogattuk!

Tisztelt Érdeklődők!

Már-már elképesztő dolgok történnek a hadi relikviákat gyűjtőkkel hazánkban!

Gondoltam nem állom meg szó nélkül, hiszen az alábbiakban leírt esetek naponta történnek meg, rengeteg felesleges eljárási, szakértői, nyomozati költséget generálnak, miközben a valódi bűncselekményeknek még a gyanúja sem áll fenn.

A házkutatásoknak, lefoglalásoknak elszenvedő alanyaitól a felmentésüket követően még elnézést sem kér senki!

Én magam is elszenvedtem már néhány házkutatást, vádoltak már meg robbanószerrel visszaéléssel, lőfegyverrel-lőszerrel visszaéléssel, és amikor mindezekben jogerősen felmentettek senki sem kártalanított. Mi több, a tőlem lefoglalt tárgyak zömét a mai napig nem kaptam vissza, fogalmam sincs hol, kinek a raktárában lehetnek? Az ügyemet tárgyaló bírónak címzett levelemre a mai napig még csak válasz sem érkezett!

Jelenleg is folyik ellenem egy eljárás, amely nem tudom valójában most hol tart, talán ügyészi szakban... Az eset azért érdekes, mert egy EU állampolgárral történt egy csere, vagyis én feladtam a számára egy csomagot, és ennek megérkezése után Ő is feladott volna nekem egy csomagot. Mindkét csomagban II. világháborús tárgyak cseréltek volna gazdát. Mint kiderült utólag, a reptéren átvilágították a csomagot, és kiemelték. Ezután házkutatást, és lefoglalást tartottak nálam, mondván: visszaélést követtem el haditechnikai termékkel!

Fogalmam sem volt mi ez egyáltalán? Mit követtem el? Hiszen az Unióban bárki szabadon küldözgethet hasonló termékeket. Kiderült, hogy mi nem!

A napokban hívott egy barátom, aki arról számolt be, hogy kapott egy idézést a Reptéri Rendőrség egy nyomozójától, miszerint visszaélést követett el kulturális javakkal!

Kiderült, hogy nemrégiben egy német gyűjtőnek küldött ki egy meglehetősen viharvert Bulldog pisztolyt, amely hatástalan volt, és ráadásul hiányos. Ezt is kiemelték a reptéren!

Megjegyzem, ez a fegyver nem katonai alkalmazásra készült az 1920-as években bárki vehetett ebből akár trafikokban is! Több mint 1,5 millió darab készült belőlük, azaz nem nevezném ritkaságnak! Mivel bőven 1711 utáni, ezért nem lehet régészetileg védett sem!

Tehát: nem katonai, ezért nem minősül haditechnikai terméknek - még a mi szerencsétlen idióta jogszabályunk szerint sem - nem régészetileg védett, mivel az 1920-as években készült. Nem ritkaság, mivel nagy tömegben gyártották!

Akkor mi az Istenért lett ebből kulturális javakkal történő visszaélés!?

Úgy tűnik a bűnügyi statisztikák javítása minden mást józan gondolkozást felül ír ezekben az esetekben. Egyszerűen ügyeket kell generálni teljesen feleslegesen. Már most tisztán látszik, hogy egy halom ember, (nyomozó, szakértő, ügyész, ügyvéd, bíró) dolgozik egy nevetséges ügyön, és egy halom közpénzt szórnak ki ezekre a koholmányokra!

Kinek jó ez?

Úgy tűnik igaz Hofi örökbecsű idézete : "Ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta sapka meg azért..."

Május utolsó vasárnapján a háborúkban elesett katonákra emlékezik az ország. A hősök hivatalos, törvény által szentesített napja ez 1925 óta. Volt idő, amikor tiltották, sőt, büntették az emlékezést.

Amint azt az elmúlt esztendőben is tettük, ismételten elindítjuk felhívásunkat, ami a hadisírok megmentését, rendbetételét célozza.

Az idei évben azt kérjük, ne csupán az erdőkben, egyéb helyeken lévő elhagyott, elhanyagolt hadisírokra fordítsunk figyelmet, hanem a kis falvakban, esetleg városokban a temetőkben lévő sírokra is.

Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok a tennivaló ott is.

Mivel a központi finanszírozás terhére történő felújítások, állagmegóvások sok esetben nem jutnak el mindenhová, ezért szükség van a civil összefogásra.

Kérem aki csak teheti, vegyen a gondozásába egy sírt.

Kis munkával, gazolással, kapálással megmenthetünk egy sírt az enyészettől.

Kicsi, de fontos lépés egy sír megmentése is!

Köszönettel:

Szebenyi István

Bejelentésünk nyomán a tegnapi napon jelent meg ez a cikk a Megyei újságban:

55db 10,5 cm űrméretű német tüzérségi lőszert jelentettünk be Szárliget település határában. A lőszerek mindössze néhány száz méterre voltak a falu utolsó házaitól, és alig néhány méterre egy viszonylag forgalmas erdei dűlőúttól.

Mór bankrablás gyilkosság lövöldözés
Kubicsek István - 2011.05.09. 20:34
Folytatódhat a bíróságon a móri bankrablás ügye - a nyomravezető díjért pereskedik ugyanis az a férfi, aki megtalálta a fegyvereket öt évvel ezelőtt. Napra pontosan kilenc éve, 2002. május 9-én öltek meg nyolc embert a móri bankfiókban.

Hallgassa meg!

A móri mészárlás során nyolcan vesztették életüket. Hatan a helyszínen, ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe. A támadás pillanatában négy alkalmazott, egy biztonsági őr, illetve három ügyfél tartózkodott a bankban.

A bankrablás miatt először, tévesen, Kaiser Edét és Hajdú Lászlót mondták ki bűnösnek. A valódi tettesek csak 2007-ben, véletlenül kerültek elő. Egy erdőben megtalálták ugyanis a gyilkos fegyvereket, amelyeket máshol, a veszprémi postásgyilkosság során is használtak. Így fogták el aztán Weiszdorn Róbertet és Nagy Lászlót. Utóbbi a börtönben öngyilkos lett. Weiszdornt pedig tavaly decemberben ítélte jogerősen életfogytiglanra a bíróság. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját negyven évre súlyosbították.

Az ügynek azonban még nincs vége. Szebenyi István, aki a fegyverek megtalálásával szerinte elvezetett a tettesekhez, pert indított a nyomravezetői díjakért. Azokat ugyanis korábban mindkét esetben másoknak fizették ki. A móri huszonötmilliót ráadásul annak a férfinak, aki tévesen Kaiserékra vallott. „A rendőrség arra hivatkozva, hogy nem közvetlen bizonyítékot szolgáltattam ezekben az ügyekben, tehát nem tudtam megnevezni az elkövetőt, egész egyszerűen nem ismert el nyomravezetőként” - mondta Szebenyi István.

A férfi a Krónikának elmondta: a Pesti Központi Kerületi Bíróság a napokban már kitűzte a postásgyilkosság ügyében az első fokú tárgyalást. Ráadásul - tette hozzá - a tízmilliós összeg egy részét másfél éve már jogerősen megítélték számára. Azt mondja: ha most eredménnyel járnak, akkor a móri huszonötmillióért is pert indítanak.

2011.05.07. 09:00
Kitűzte a bíróság Szebenyi István díjkitűzés miatt a Magyar Posta és az Országos Rendőr-főkapitányság ellen indított perét. A felperes egy pert már megnyert a herendi önkormányzat ellen, ott jogerősen kimondták: ő a móri nyomravezető.

Lassan öt éve vár a pénzére Szebenyi István amatőr hadszíntérkutató, miután 2006 őszén a tarjáni erdőben megtalálta a veszprémi postásgyilkosságnál és a móri mészárlásnál használt fegyvereket és lőszerhüvelyeket. Ezeken a rendőrségi szakértők Nagy László DNS-mintáját találták, így sikerült megdönthetetlen bizonyítékot találni, hogy ő volt mind a két súlyos bűncselekmény tettese. Ennek ellenére Szebenitől megtagadták a nyomravezetői díj kifizetését.




– Emlékezetes, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodától egy palack bort kaptam ajándékba, ezt a mai napig őrzöm – mondta Szebenyi a Borsnak. – Akkor fogom kinyitni, amikor már a pénz is az asztalon lesz. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végre kitűzte az ügyet, a bírónő felhívta a figyelmet, hogy nekem van bizonyítási kötelezettségem. Nálunk nincs precedens értékű ítélet, ezzel együtt a bírói gyakorlat figyelembe veszi az előzményeket. A herendi önkormányzat ellen megnyert peremben a bíróság kimondta, hogy én vagyok a nyomravezető. Megjegyzem, egy tárgyalás elég volt az ügy tárgyalásához, ügyvédem szerint, most is hasonlóra számíthatunk.

Ismeretes: a hatóságok munkáját egy titkos tanú is segítette. Neki a posta 10 millió forintot, a rendőrség 2,3 milliót fizetett a postásgyilkosság ügyében. Mindemellett a rendőrség a móri ügyben további 25 millió nyomravezetői díjat adott Kiglics Attilának, akiről utólag kiderült, hogy átverte a zsarukat.
Bors

Újra megnyílnak a 2002-es nyolc áldozatot követelő móri bankrablás, illetve az azzal összefüggő, postások elleni támadások aktái. A Pesti Központi Kerületi Bíróság szeptemberben tárgyalja annak a kincskeresőnek a keresetét, aki öt évvel ezelőtt a Vértesben rábukkant a bűncselekményekhez használt fegyverek egy részére - írta a szombati Magyar Nemzet.

Szebenyi István a lapnak azt mondta, annak az összegnek a felét szeretné megkapni, amit a rendőrség a kézbesítők ellen elkövetett bűncselekmények nyomravezetőjének ajánlott fel.

A cikk felidézi: a Nemzeti nyomozó Iroda tízmillió forintot különített el erre a célra. Kaiser Ede jogerős ítéletének kihirdetése után, 2007-ben jelentették be, hogy postásgyilkosságok és a móri bankrablás összefüggenek. A nyomravezetői díjat annak a védett tanúnak fizették ki, aki azonosította Nagy Lászlót, a bűncselekmény elkövetőjét. A tanú csak azután jelentkezett a rendőrségen, miután a sajtóból értesült, hogy Szebenyi István megtalálta a gyilkosságokhoz használt fegyvereket. A rendőrség szerint a férfi nem nyomravezető, mert csak a fegyvereket találta meg.

A Magyar Nemzet emlékeztetett arra: Herenden az ottani postásgyilkosság  ügyében kétszázezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek az önkormányzat. Ezt is a védett tanú kapta, de Szebenyi István pert nyert az ügyben, így neki is kifizették ezt az összeget.

Dezső elmondta: ha megnyerik a pert, akkor keresetet nyújtanak be a  Kaiser Edét a móri bankrablással Antal, a férfi védője hamisan vádoló és a máig rekordösszegű nyomravezetői díjat felmarkoló Kiglics Attila 25 millió forintjáért is.

Forrás: Magyar Nemzet - MTI – barikad.hu

Tisztelt érdeklődők!


A nyár folyamán több hadszíntérkutatással kapcsolatos programot is szervezünk.
A részletekről hivatalos weboldalunkon folyamatos tájékoztatást nyújtunk.
Oldal címe: http://wikingkutatocsoport.hu/

Meghirdettünk egy nyári fémkeresős tábort is, amelyen nem csak a tagság, de külsős, laikus érdeklődők is részt vehetnek.

Megismerkedhetnek ezzel a nem mindennapinak mondható hobbival, kis betekintést nyerhetnek ebbe a viszonylag zárt világba.

Tervezett helyszíne a Vértes közepén található egyik kis faluban található parasztház.

Természetesen a programból nem maradhat el az esti tábortűz, szalonnasütés, bográcsozás sem.

Akit érdekel az alábbi e-mailen jelentkezhet:
szerkesztoseg.hke@gmail.com

Egyesületünk egyik partnerének felhívását teszem itt közzé, amelyhez természetesen magam is csatlakozom:

MTI - 2011. május 3., kedd 11:23 - Enyészet birtokol katonatemetőket (www.os.mti.hu )
 
    Budapest, 2011. május 3., kedd (OS) - A székesfehérvári Krajczáros Alapítvány és partnerei elkötelezett hívei a háborús emlékhelyeinket gondozó munkának. Tapasztalatuk szerint itthon és tőlünk keletre, északra többnyire nincs elégséges pénz a katonatemetőink állagmegőrzésére. A néhai harcmezőkön maradtak sírhantjait gyakorta dzsumbuj és feledés lepi be, a sírköveket elmorzsolja az idő, a feliratok olvashatatlanná válnak, noha a ma élő nemzedékünknek felelőssége van velük szemben. Az alapítvány segélykiáltása erre kívánja figyelmeztetni mindannyiónkat. A tennivalókból az államnak is jobban ki kell vennie a részét...
 
    A közhasznú szervezet – az I. világháború centenáriumához közeledve - felhívással fordul a jogszabály alkotókhoz és adózó polgárhoz!
 
Lássunk hozzá együtt az évszázados restanciánk törlesztéséhez! Ne nyugodjunk bele, hogy - főleg a Kárpátalján, Galíciában, Felvidéken és a Don-kanyarban - a csatatereken maradt déd- és ükapáink nyughelyét gyakorta az enyészet uralja! Nem lehet elfogadnunk, hogy csak idegen népek adófizetőre bízzuk a felmenőink emlékével való méltó törődést.
 
Ennek érdekében:
 
1) Mivel a hazájukért életüket adó katonáinkról való gondoskodás állami feladat is, a 2012. évi költségvetésben a parlament hozzon létre célirányosan 50-80 mFt-os pénzügyi alapot a határainkon belüli és a külhoni magyar hadisírok, emlékművek ápolására, a természettől visszahódítására. E forráshoz pályázati úton férhetnének hozzá a kompetens civil szervezetek és önkormányzatok. A keretet a gazdasági helyzet javulásában bízva a további években fokozatosan évi 300-500 mFt-ra szükséges emelni.
2) Lehetővé kell tenni az adózó polgároknak, hogy az általuk felajánlható szja 1 %-ról közvetlenül rendelkezhessenek e célra, ezért e jogcím 2012. évben kerüljön beemelésre a támogatható kiemelt költségvetési előirányzatok közé.
3) Felkérjük a média, az egyházak képviselőit, a ma élő hozzátartozókat, hogy legyenek segítőink e kérdéskörnek a nemzeti közügy szintjére emelését célzó munkánkban.
Kérünk mindenkit, hogy tiszte és lelkiismerete szerint tegye a dolgát az e téren meglévő kedvezőtlen állapotok jobbítása érdekében!
4) A csatlakozóktól a tájékoztatást - a krajczaros@t-online.hu elérhetőségen - köszönettel fogadják az alapítvány munkatársai.
 
Németh István, Krajczáros Alapítvány kuratórium elnök, 06-30-9566736 http://krajczaros.uw.hu

Nagyon sokat kellett várni erre az időpontra, míg végül a független Magyar Bíróság kitűzte végre a pert.
Egészen pontosan 2006. októbere óta kellett erre a pillanatra várni.

Bizonyára most sokakat foglalkoztat a gondolat, vajon hogyan bukott le az évszázad legkeresettebb gonosztevője?

Az Egyesült Államok kormánya állítólag titkosszolgálati eszközök bevetésével akadt a nyomára.

Elképzelem mik lehettek ezek a módszerek?

Összeszedtem néhányat a lehetséges verziók közül:

- Bin Laden az új címére kérte folyósítani a nyugdíját.

Vagy:

- Pizzát rendelt a közeli vendéglőből, a saját nevére.

Esetleg:

- Kölcsönkérte a szomszéd fűnyíróját, amit üres tankkal adott vissza. Ez azután megharagudott, és feljelentette. A nyomozás során kiderült, Ő valójában Bin Laden!

- Beteg kutyájához kihívta az állatorvost.

- Lekérte a laptopjára a legújabb Windows frissítést, amit azután bemértek.

Valószínűleg soha nem fog kiderülni a valóság, de mindenképpen számos találgatás fog megszületni ebben a témában.

2011.03.31. 10:00 A parlamentig is elmegy a móri nyomravezető: ugyanis Szebenyi István, aki 2006 őszén véletlenül megtalálta a móri mészárláskor használt fegyvereket, most egy törvénymódosítási munkaindítvány elkészítésében is részt vett, amellyel a fémkeresős, amatőr hadszíntérkutatók és gyűjtők tevékenységét szabályoznák.

– Azután láttunk neki a módosítás kidolgozásának, miután a Zala megyei Botfa településen egy második világháborús bomba felrobbant egy gyűjtő kezében, aki állítólag hatástalanítani akarta. A gyűjtő azonnal meghalt – tudtuk meg Szebenyi Istvántól.

A különböző szempontok alapján kidolgozott munkaanyagot Szebenyi eljuttatta Rigó Csaba (Fidesz) Zala megyei kormánybiztosnak, aki ígéretet tett: az illetékes miniszter elé tárja a javaslatot, mely véleménye szerint megnyugtató helyzetet eredményezne.

S. D.

2011. március 07. Botfa

2011.március 07-én a Zalaegerszeg melletti Botfa településen súlyos tragédia történt.
Mint azt a sajtó hírül adta, a rendőrség közleménye szerint a detonációt egy 149 milliméteres, második világháborús tüzérségi rombológránát okozta, melyet a robbanásba belehalt férfi egy korongvágóval próbált kettéfűrészelni.

A tragédia ráadásul egy kistelepülésen történt, ahol ártatlan emberek életét is veszélyeztette az elhunyt.

Az eset számost kérdést vet fel. A laikusok csupán most szembesültek azzal, hogy léteznek olyan személyek, akik háborús eszközöket gyűjtenek.

A sajtó és a különböző TV csatornák napokon át kiemelt híradásaikban számoltak be az esetről, és a mentesítést végző tűzszerészek, és katasztrófavédők munkájáról.

A rendőrség azonnal forró nyomon indult el, és számos más gyűjtőnél tartottak házkutatásokat, lefoglalásokat.

A következő héten az MTV1 Kékfény c. műsora is levetített egy riportot, ahol három szerintük szakértőt szólaltatott meg.
Sajnálatosan a riport meglehetősen egyoldalúra sikerült - ki tudja miért? - de a másik oldalról senkit nem szólaltatott meg.
A HIM "szakértője" éles bírálatokat fogalmazott meg, és egyenesen hullarablónak, sírrablónak kiáltotta ki a hadi relikviák gyűjtőit.
A másodikként megszólaló pszichiáter "szakértő" - aki tisztán látszott egyetlen amatőr kutatóval, vagy gyűjtővel nem találkozott életében - kijelentette, ezeknek a szenvedélybeteg embereknek ez a veszély kell az életükbe, mert ettől érzik férfinak magukat!
A harmadikként megszólaló tűzszerész "szakértő" kijelentette - vajon honnan vette az adatokat? - hogy tízezerszám találhatók az országban illegális lőszerraktárak.

A műsor természetesen igyekezett drámai hangulatot teremteni, már-már csöpögött a vér a TV nézők készülékeiből.
És mindenki gyanakodni kezdett a szomszédjára!

Ezek után már nem is volt meglepő, amikor a sajtóban szinte másnap megjelent a hír:

Törvénymódosítást kezdeményez Rigó Csaba, a Zala Megyei Kormányhivatal vezetője a tragikus botfai robbanás miatt.
A hatóságok ezért a jövőben azt is büntetnék, ha valaki eltitkolja, hogy illegális fegyvergyűjteményről tud valahol.
A botfai eset miatt a Zala Megyei Kormányhivatal vezetője, Rigó Csaba olyan törvénymódosítást kezdeményez, amely alapján a jövőben büntethető lenne, ha valaki a tudomására jutott életveszélyes fegyvergyűjteményről nem tesz bejelentést. A javaslatot már elküldték a közigazgatási minisztériumnak, a törvénymódosítás legkorábban jövőre léphet életbe. - adja hírül a sajtó.

Már csupán az a kérdés, honnan tudja az állampolgár, hogy egy fegyvergyűjtemény legális, vagy illegális?
Megkérdezi a szomszédját?
- Te Sanyi! Azok a fegyverek a falon legálisak, vagy illegálisak?
Mert ha illegális, menten feljelentelek!

A helyzet megoldására bejelentett tiltás, egy régi kort idéz.
Tiltsuk meg még a tiltást is!
És mindenki jelentse fel a szomszédját, különben lecsukjuk!

Természetes mi magunk is szorgalmazzuk egy Európai szabályozás bevezetését.
Be kell látni, a jelenleg érvényben lévő jogszabályok amelyek ezt a tevékenységet is hivatottak volnának kezelni régiek, elavultak, és nem követték le a változásokat.
A lőfegyverek hatástalanítására, és a haditechnikai eszközök birtoklására vonatkozó jogszabályok már így is lényegesen szigorúbbak, mint bárhol az EU tagállamaiban!
Nem hogy szigorítani kellene, de a jogharmonizációnak megfelelően közelíteni az EU-ban alkalmazott sokkal enyhébb szabályozáshoz!

A megoldás nem a szigorításban keresendő.

Egy új törvényre van szükség, amely elismeri, megengedi, de szigorúan szabályozza ezt a fajta tevékenységet.

Mi amatőr hadszíntérkutatók, és gyűjtők már évek óta szorgalmazzuk egy hasonló törvény megalkotását, de mindeddig süket fülekre találtak a kéréseink, javaslataink.
Azt is megjósoltuk, hogy a szabályozás hiánya miatt rövidesen tragédia fog bekövetkezni, és meggyőződésünk hogy sajnos nem ez az eset volt az utolsó!

Nemrégiben megkerestem Rigó Csaba Kormánymegbízott Urat, és a segítségét, közreműködését kértem.

Megbeszéltük, hogy eljuttatja az illetékes miniszternek a mi javaslatunkat, amely véleményünk szerint megnyugtató helyzetet eredményezne.
Mi magunk is alávetnénk magunkat egy állandó szoros kontrollnak, szakmai felügyeletnek, és akár a rendszeres hatósági ellenőrzéseknek a következők szerinti megoldás alkalmazása esetén.

Egy munkaanyagot készítettünk, amely nagy vonalakban tartalmazza elképzeléseinket, amelyet a törvényalkotásig természetesen még lehetne finomítani:

Hadi relikviák gyűjtőire, és az hadszíntér kutatókra vonatkozó törvényi szabályozás előkészítő munkaanyaga


Előzmények: 2011. márciusában halálos balesetet szenvedett egy világháborús lőszereket és robbanóeszközöket gyűjtő férfi a Zala Megyei Botfa településen. Az eset mindenkit megdöbbentett, és ráébresztett, hogy azonnali beavatkozásra van szükség.
Mi, az érintett hazai civilszervezetek vezetői évek óta szorgalmazzuk egy tiszta, átlátható, szabályozható jogszabályi környezet kialakítását, hogy a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek.

Hazánkban a hadi relikviák gyűjtőinek, és a fémkeresős, hobbirégészek, hadszíntér kutatók tevékenységét szinte semmiféle jogszabályi rendelkezés jelenleg nem szabályozza.

Az idevonatkozó jogszabályok vagy túlzottan szigorúak, vagy túlzottan engedékenyek.
Ilyenek például a Btk.-ban a lőfegyverek hatástalanítására vonatkozó jogszabályok, amelyek szigorúbbak mint bárhol az EU más tagállamában, vagy ugyancsak a Btk. 263/A§, visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel, aminek a mellékletét képező felsorolásban szinte az összes csajka, kulacs, és molinóalsó felsorolásra került értelmetlen túlkapásokat, felesleges eljárásokat eredményezve. A haditechnikai termék kategóriájába sorolja szinte az összes olyan tárgyat, amelyet szintén bármely EU tagállam állampolgára szabadon tarthat. Ezt a törvényt is egyértelművé kellene tenni, a hadi relikviákat ebből a felsorolásból törölni kellene úgy, hogy csak a modern hadviselésben ma is alkalmazott eszközökre vonatkozzék, amelyek hazánk fegyveres erőinél ma rendszerben vannak.
Az I. II. világháborús eszközök, felszerelési tárgyak nyilvánvalóan nem veszélyeztetik hazánk biztonságát, így azok kereskedelmét felesleges korlátozni!
Ezzel az értelmetlen korlátozással lehetetlenné teszik azt hogy egy bárhol az EU területén élő állampolgár egy Magyar állampolgárral kereskedjen, cseréljen, stb.

Az általunk elkészített javaslat előnyei a következők:

- a fémkeresős, gyűjtői tevékenység ellenőrizhetővé, átláthatóvá válik,
- nyomon követhetővé válik a hatástalan lőfegyverek mozgása,
- a robbanótestek nem haza kerülnek, hanem bejelentésre,
- a megtalált, bejelentett lőfegyverek hatástalanításából állami bevétel keletkezik,
- megnő a szabályos hatástalanítási igazolással rendelkező fegyverek aránya,
- megszűnik az otthoni „szereld magad” mozgalom, ami a balesetek legfőbb okozója,
- az oktatásból, vizsgából állami bevétel, adóbevétel keletkezik,
- nem rohangálnak keresztbe-kasul fémkeresősök az országban, beleértve a régészetileg, vagy természetvédelmi okból védett területeket is,
- nem kell az ellenőrzésre több pénzt, vagy rendőrt fordítani mint eddig.

Nemzetközi kitekintés:

Az Egyesült Királyságban a fémkeresés legális, feltéve hogy engedélyt adott erre a föld tulajdonosa, és a terület nem minősül műemléknek, vagy nem esik régészeti védelem alá. Angliában és Walesben az önkéntes jelentéstételt írják elő a megtalált leletekre.

Egyesült Államok:

Szabályozzák e törvények a fémkeresős tevékenységet?
Igen. Szövetségi szinten, mind szövetségi parkok, minden amerikai park, valamint a történelmi helyszínek és műemlékek kincsvadászata nem megengedett.
De elméletileg letartóztatnak már abban az esetben is, ha csak a fémdetektorral ülsz az autóban egy nemzeti parkban.
A legtöbb őr, és ez nem nevetséges, kb 60%-uk azaz az őrök mintegy kétharmada az állam valamilyen korlátozás hatálya alá eső állami parkot őriz. Ez változik a Minnesotaban, amely abszolút azt mondja, nem lehet egy fémdetektor sem bármilyen állapotban parkban. Wisconsinban van, hogy kap engedélyt valaki az állami park területére de ez egyedi elbírálás alá esik, és az állami park vezetője adhatja ki. Egyes parkok pedig lehetővé teszik. Meg kell fizetned 5 $-t, és kapsz egy engedélyt. A többi állami parkokban, például a történelmi parkokban azt mondhatjuk, "nem." De ez rettenetesen változó. Mintegy az állam kétharmadában valamilyen módon változik a szabályozás az "egyáltalán nem", az "igen", "ebben az időben, ilyen körülmények között." Természetesen, a fő szabály, hogy csak kérni lehet! Ha valaki egy állami parkba megy, meg kell kérdezni, hogy a kincskeresés megengedett vagy sem? A legtöbb amerikai városban nincs korlátozás a kincskeresésre, de tilos a vandalizmus, és nem lehet elpusztítani a javakat.
Minden országban más-más korlátozások vannak bevezetve. Vannak ahol hozzánk hasonlóan gyakoriak a házkutatások. Azonban a szigorú szabályozás gyakran vezet a helyzet súlyosbodásához, hiszen a tevékenységet teljesen illegalitásba kényszeríti, és még átláthatatlanabbá válik a hatóságok számára.

Általános rendelkezések:

Hadi relikvia gyűjtő: hadi relikvia gyűjtő lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű személy, aki a rendelkező jogszabályok betartása mellett, saját és más testi épségét gyűjtői tevékenységével nem veszélyezteti.
Gyűjteményében kizárólag hatástalanított, veszélyes anyagoktól mentes haditechnikai eszközöket tart.

Hadi relikvia: Hadi relikviának minősülnek mindazon felszerelési tárgyak, haditechnikai eszközök, fegyverek, amelyek nem képeznek muzeális értéket, azaz koruk 1711 utánra tehetők.
A relikviák (felszerelési tárgyak, kitüntetések, egyenruhák, szúró-vágófegyverek, hatástalanított lőfegyverek) és olyan tüzérségi, vagy gyalogsági lövedékek lehetnek, amelyek veszélyes anyagot, vagy robbanóanyagot nem tartalmaznak!

A hadi relikviák gyűjtői a vásárlás, vagy csere útján birtokukba került hatástalanított lőfegyverekről, lőszerekről, hadi eszközökről, kötelesek szoros nyilvántartást vezetni, és esetleges ellenőrzéskor azt bemutatni. ( Kivétel ez alól a felszerelési tárgyak köre, pl. kitüntetés, jelvény, csajka, kulacs, bajonett, egyenruha, stb. azaz azok az eszközök, amelyeket hatástalanítani sem szükséges, mivel a társadalomra nem veszélyes eszközök kategóriába sorolhatók. )
Az esetleges változásokat a saját nyilvántartásában rögzíteni. Eladás esetén a vevő adatait rögzíteni, hogy tárgyak mozgása folyamatosan nyomon követhetők legyenek. Ez kizárólag a hatástalanított lőfegyverekre, lövedékekre, kézigránátokra, aknatestekre vonatkozna.


Amatőr hadszíntérkutató: amatőr hadszíntérkutató lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű személy, aki a rendelkező jogszabályok betartása mellett, saját és más testi épségét kutatói tevékenységének végzésével nem veszélyezteti.
Tevékenységét kizárólag szakmai szervezet, vagy civil szervezet tagjaként, ellenőrzött körülmények között végzi, a szervezet által leírt szakmai, és etikai szabályokat minden körülmények között betartja.
Kutatói tevékenységet kizárólag egy a kutatómunka végzéséhez szükséges minimális szakmai képzés elvégzését követően, hatósági vizsgán történő megfelelés esetén végezhet.


Kutatókat, befogadó szervezetek lehetnek: mindazok az Állami, társadalmi, vagy civil szervezetek, amelyek a kutatókat, tagjaik sorába befogadják, és az ott végzett szakmai munkáért, terepen történő kutatások, hadisír gondozás, kiállítások szervezése, hadtörténelem népszerűsítéséhez kapcsolódó egyéb programok szervezéséért, felelősséget vállalnak.
A szükséges szakmai képzést, és feltételrendszert biztosítják.
Működésük során ellenőrzést, szakmai felügyeletet gyakorolnak tagságuk felett.
A törvényi, és szakmai előírások betartásáért a szervezet szakmai vezetője felel.
Együttműködik a hatóságokkal, a tudomására jutott jogsértéseket haladéktalanul bejelenti, a jogsértést megszünteti!
A szervezet kutatómunkát kizárólag a szükséges engedélyek beszerzésével végezhet. Kizárólag egy adott terület tulajdonosának, kezelőjének írásos jóváhagyásával. A szervezet köteles meggyőződni a kutatómunka megkezdése előtt arról, hogy a terület nem áll régészeti, természetvédelmi oltalom alatt.
A szervezet tagjai részére arcképes igazolványt állít ki. A kutatómunka során a kutató köteles az igazolványt magánál tartani, és hatósági ellenőrzés során ezzel igazolni magát.
A terepen történő kutatómunka során esetlegesen feltalált robbanótesteket a kutatás vezetője, a törvényben előírt módon köteles körbekeríteni, a helyszínt biztosítani, és haladéktalanul bejelenteni!
A kutatás vezetője jogosult a Honvédségi Tűzszerész Ügyelet közvetlen számát hívni bejelentés céljából.
Ennek előnye, hogy a kutatásvezető konkrét információt tud adni a tűzszerészet részére, milyen fajtájú, típusú robbanótestre kell felkészülniük a helyszínre történő kiérkezéskor.

A kutatás eredményéről a kutatás vezetője köteles pontos feljegyzést, kutatási naplót vezetni, és azt a szervezetnek megküldeni.
A kutatás során előkerült leletanyagokat rendszerezni, katalogizálni, arról pontos leltárt készíteni. Az esetlegesen előkerült hadieszközök, mint például kézi lőfegyverek(kivéve a robbanótestek, lőszerek!)hatástalanítását, amennyiben az műszakilag megoldható, a szervezet szakmai irányítója kérheti. A fegyvereket egy központi gyűjtőhelyre szállítják, majd egy erre kijelölt szakműhelyben hatástalanítják.

A bejelentett lőfegyverek hatástalanítása kedvezményes áron történne, ezzel is ösztönözve a kutatókat a bejelentési kötelezettség betartására. A hatástalanítás kedvezményes, de térítésköteles volna. Annak költsége a tagot, vagy a szervezetet terheli, attól függően, kinek a tulajdonába kerülne a hatástalanított lőfegyver. A hatástalanítást az erre a célra kijelölt szakműhely végzi, a hatástalanítás elvégzéséről hivatalos igazolást állít ki.
A fellelt hadieszköz, lőfegyver, lőszer, hadianyag, csak a hatástalanítási igazolás kiállítását követően kerülhetne a tag, vagy szervezet tulajdonába, és kerülhet be gyűjteménybe, vagy kiállítási célú felhasználásra. A tagság birtokában lévő hatástalanított eszközökről kötelesek szoros nyilvántartást vezetni, és azt a szervezetnek megküldeni. Az esetleges változásokat rendszeresen lejelenteni. A nyilvántartásokat a rendőrhatóságnak bármikor jogában állna ellenőrizni, azt összevetni a tag lakásán megtalálható eszközökkel.
A szervezeteket, és a tagokat a rendőrség jogosult bármikor előzetes bejelentés nélkül, szúrópróbaszerűen, házkutatási engedély nélkül is ellenőrizni.
Ellenőrzéskor a szervezet köteles kiadni a felé lejelentett gyűjteményi darabok listáját, a tagok névsorát.
A hatóság jogosult a listán szereplő tárgyakat a tag lakóhelyén ellenőrizni. Meggyőződni arról, hogy valóban azok vannak a birtokában, amelyeket korábban lejelentett.
Amennyiben a leltár valamilyen okból nem egyezik a nála lévő tárgyakkal, vagy szándékosan nem jelentett le bizonyos tárgyakat, azokat a hatóságnak jogában áll lefoglalni, és ebben az esetben szabálysértési bírságot kiszabni.
Amennyiben az amatőr kutatónál, vagy gyűjtőnél éles lőfegyvert, vagy robbanószert találnak, a BTK. szerinti büntető eljárást kezdeményeznek.
Aki a fent leírtak szerint nem tudja igazolni, hogy valamelyik szervezet keretein belül végzi a fémkeresős tevékenységet, de a cselekményt megvalósítja, illetve egy adott területen a tulajdonos írásos engedélyével nem rendelkezik, de ott fémkeresős tevékenységet végez, az szabálysértést követ el, pénzbírsággal sújtható.


Véleményem szerint, a fent ismertetett szabályozás mindenki számára elfogadható, betartható, betartatható, ellenőrizhető, megnyugtató megoldást eredményezhetne, amely nem ellentétes más országok alkalmazásaival.

Őszintén remélem, hogy Rigó Úr továbbítja az anyagot azok számára, akik valóban a megoldást keresik, és ezt nem elsősorban a tiltásban látják!

• Index/MTI

Jogerősen 16 év börtönre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla megismételt eljárásában Kaiser Edét. Kaisert az eredeti eljárásban életfogytiglani börtönre ítélték a móri bankrablásért, de elítélése után kiderült, hogy a nyolc halálos áldozatot követelő bűncselekményt mások követték el. Kaiserről immár jogerősen is kimondták, hogy nem ő a móri bankrabló.

Az MTV-1 Jelfogó c. műsora

Teljes videó itt tekinthető meg:

http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/01/14/10/Kis_magyar_kincskereses_femdetektorral_es_nehezkes_torvenyi_hatterrel.aspx

A műsorvezető: HALÁSZ ZSUZSA

Halász Zsuzsa.: - Kincset keresni izgalmas dolog, világszerte milliók hódolnak ennek a hobbinak, és sok ezren meg is élnek belőle. A magyar föld egyedülállóan gazdag régészeti emlékekben, viszont ami itt előkerül, az az államot illeti. Aki talál valamit, jutalom helyett rendőrségi eljárásra számíthat, már ha nem értesíti róla az illetékes szervet. De vajon minden fémkereső a tilosban jár? - megtudhatják Nádor Dávid Brúnó riportjából.

Rip.: - A Kárpát-medence valódi kincsesbánya, amióta ember létezik a Földön, ezt a különleges adottságú területet mindig lakták. Ahol csak ásni kezdenek, valami biztos előkerül.

Név nélkül.: - Ez egy római érme a IV. századból. (...?)

Rip.: - Minden kor hagyott valami tárgyi emléket. A földben rejtőző töménytelen műkincs évszázadokig, vagy ezredekig hevert a mélyben háborítatlanul, mígnem a technika megalkotta a fémkereső készülékeket. Ettől kezdve iparszerűen indult meg a régészeti lelőhelyek kifosztása. Most egy híres helyre tartunk, egy ismert és egy hírhedtté vált szakemberrel.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Ez az a terület, ahova mi nem mehetünk be, illetve itt a környéken sem ildomos fémkeresőt elővenni. Vértesszőlősön vagyunk, ez a véretesszőlősi előember lakhelye tulajdonképpen, itt találták meg Samut.

Rip.: - Míg a település Európa legrégebbi embermaradványáról lett híres, addig Szebenyi István másról. Igen, ő találta meg a móri fegyvereket.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Inkább hírhedtté váltam ennek kapcsán, ami valóban nem szerencsés, sőt, bizonyos értelemben ma már nyomasztó. Ez is egy véletlen volt, ott is egy hadisírt kerestünk.

Rip.: - A fémkereső készülékeket a '70-es években kezdték használni a hazai régészek, majd a rendszerváltozás után a detektorok bárki számára hozzáférhetővé váltak. Azóta tízezernyi ilyen készüléket adtak el, és boldog-boldogtalan kutatja a földet.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Vannak ennek nagyon szerencsés oldalai, amikor például kimegy valaki egy ilyen eseményhez, és ha egy ritka dolgot talál, akár véletlenül, ez egy, ez egy, ez egy hasznos dolog. Az a része, hogy, hogy ez ennyire, ennyire áttekinthetetlen, hogy ennyire felhígult, az nyilván nem jó.

Rip.: - Nézzük, hogyan is néz ki egy fémkereső? A készüléket a lezuhant repülőgépek felfedezőjeként ismert Kocsis László mutatja meg nekünk.

Kocsis László hadszíntérkutató, a roncskutatás.hu szerkesztője.: - Ez egy alapszintű fémkereső, igazából a középkategória alsó szintjét képviseli. Ezek a fémkeresők Amerikában készülnek, egy viszonylag jó minőségű gyártmány. A kisebb töltényhüvelykéket meg apró repeszdarabokat egy olyan kb. 5-10 cm-ről kiszedi, a nagyobb tárgyakat képes akár fél méter mélyről is. Hivatalosan semmilyen jogszabály nem tiltja a fémkereső vásárlását, elméletileg a használatát sem. Az 1711 előtt a földbe került tárgyakat nem szabad kivenni a földből, és ha találunk ilyet, be kell jelenteni.

Rip.: - Az amatőr kutatók többsége meg is teszi, a régészek ennek ellenére, ki nem állhatják őket.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Ez a fajta kényszerképzet, hogy az összes fémkeresőst üldözni kell és, és haszontalan ez a tevékenység, ez, ez nagyon élesen bennük van. Én ezzel szemben úgy vélekedem, hogy rengeteg területen, ponton lehetne velük közös együttműködésük, nagyon sokmindenben tudnánk segíteni az ő munkájukat.

Rip.: - Ők nem kérnek ebből, pedig nem biztos, hogy akkora kárt okoznak az amatőrök.

Kocsis László hadszíntérkutató, a roncskutatás.hu szerkesztője.: - A régészeti lelőhelyeken a felső 20 centijét a földnek általában szórványleletek borítják, ami régészeti szempontból nem feltétlenül mérvadó. A felső réteget általában el szokták takarítani. Ezek az emberek, az ilyen kis kapirgálók, ezekben a felső rétegekben található érméket, egyebeket szedik össze, hangsúlyozom, ezt sem szabad.

Rip.: - Mi viszont most keresőzni fogunk. Ezt szabad, mivel szakembereinknek érvényes kutatási engedélye van a Vértes-hegységre, kivéve persze a régészeti lelőhelyeket.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Ez egy nagyon közel lévő fémtárgy, és feltehetőleg vas. Ennyit tudunk róla. Méretét tekintve nem lehet túl nagy, és nem lehet túl mélyen.

Kocsis László hadszíntérkutató, a roncskutatás.hu szerkesztője.: - Szokásos szemét kategória. Állapotából látszik, hogy egyértelműen pár évvel ezelőtt került a földbe.

Rip.: - Ezután a történelem egy jellegzetes darabja, egy Trabant gyújtógyertya került elő a mélyből, majd végre, ránk mosolygott a szerencse.

Kocsis László hadszíntérkutató, a roncskutatás.hu szerkesztője.: - Nemesfém van, réz. Valószínűleg egy hüvely lesz. Azért is érdekes, mert itt egy lőtér volt a közelben, és ennek az emlékeit próbáljuk most majd előkeresgélni. Ez egy Mauser-hüvely, és ha jól látom, egy MG-42-es géppuska lőtte. '43-as gyártású. Hát ilyen kis apróságból áll össze a kép.

Rip.: - Hogy mi minden rejtőzik még itt!

Kocsis László hadszíntérkutató, a roncskutatás.hu szerkesztője.: - Ez egy német gyártású Mauser puskának a bajonettje. Hát látjuk, hogy sajnos az idő megtette a maga hatását. Ez pedig egy magyar Mannlicher puskának egy alkatrésze. Igazából ez a fegyver több mint valószínű, hogy felrobbant, mert olyan drasztikusan tört ketté. A fegyvermaradványok, amik előkerülnek, szinte minden esetben ilyen állapotban kerülnek elő a földből.

Rip.: - Ezután jött a valódi izgalom. Ahogy segédszerkesztőnk Dóri kipróbálta a fémkeresőt, másodpercek alatt talált egy pénzérmét. Ez a hadszíntérkutatók rémálma, mert ha ókori vagy középkori - és általában az -, akkor kezdődhet a bejelentési procedúra.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Megvan! Te érmét találtál! De komolyan mondom. Itt van valahol.

Dóri.: - Ne már!

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Esküszöm! Úgy nézem igen, valami olyasmi.

Dóri.: - Egy húszas.

Szebenyi István elnök, Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a wikingkutatocsoport.hu szerkesztője.: - Nem, nem, egyforintos.

Dóri.: - Egyforintos.

Rip.: - Szabálysértést így mi nem követtünk el, ellentétben azzal a férfival, aki az orrunk előtt lopta a fát az erdőből. De most térjünk rá a valódi bűnözőkre, azokra a kincsvadászokra, akik évtizedek óta szervezettek fosztogatják a hazai lelőhelyeket.

Kocsis László hadszíntérkutató, a roncskutatás.hu szerkesztője.: - Két csoportot lehet megkülönböztetni azokból az emberekből, akik ezeket a tárgyakat gyűjtik. Az első, aki saját célra, otthon kis gyűjteményt csinál magának, és boldogan kuporog kincsei között, a történelem kis szeletkéit próbálja ő is a maga módján megmenteni. De bezárva egy lakásba, maradjunk annyiban, hogy nem, nem a köz javát szolgálja. Ez még a kisebbik probléma. A nagyobbik probléma azok az emberek jelentik, akik összegyűjtvén ezeket a tárgyakat, kereskedelmi célra használják, különféle aukciós portálokon külföldre is igen-igen szép számban, meg Magyarországon belül is forognak ezek a tárgyak. A fémkeresős társadalomnak a 10-15 százalékra tippelek, akik, akik a leg, legcsúnyább részét végzik ennek a tevékenységnek. A legcsúnyább rész ez az, amit kiások, rögtön eladom. Tehát ez egy fosztogatás. Tehát maradjunk ennyiben, ez a múltunkkal történő fosztogatása. Ők azok, akik találnak egy, kimegy egy ilyen kis 60-70 ezer forintos fémkeresővel, talál egy érdekesebb, értékesebb leletet, eladja, vesz egy félmilliós keresőt. Így fölmegy a 2-3 milliós gépekig és gyakorlatilag lerabolt mindent, amit lehet.

Rip.: - A kiásott műkincsek kisebb része hazai, többsége gazdag külföldi gyűjtőkhöz kerül, a kevésbé értékes leleteket pedig ezrével árulják a bolhapiacokon, börzéken és az interneten, úgy tűnik, büntetlenül.

Köztársasági Elnök Úr Hivatala ma válaszolt a levelemre.
A válaszlevelet csatolom, remélem olvasható.

Ellentétben a többiekkel, legalább válaszolt...

A levélben idézik az Alkotmány egyik paragrafusát, amelyre hivatkozik. Amely rögzíti hogy a bírák függetlenek, és csakis a törvényeknek vannak alárendelve.
Ez jó hír ugyan, de ugyanezek a bírák ítélték el Kaiser Edét tényleges életfogytiglanra.

Miközben az ország a karácsonyi ünnepekre, és egy újabb év lezárására készül, még mindig akadnak elvarratlan szálak a móri vérengzés ügyében.
Mindenki megnyugvására nemrégiben megszületett az egyetlen élő, és valódi elkövető Weisdorn Róbert ítélete. Az ítélet súlyosabb lett, talán az igazságszolgáltatás is megpróbált valamit helyreállítani megtépázott hírnevén?
Hiába azonban a megkésett ítélet, még mindig maradtak elvarratlan szálak az ügyben.
Bizonyára sok tanulsággal szolgált az érintettek számára a kudarc - amennyiben ezt akként értékelik -, hiszen sikerként is el lehet könyvelni, mint ahogyan ezt tették is néhányan.
Az biztos hogy a kriminalisztika történetébe sikeres ügyként kerül majd be, hiszen a történet végén- így vagy úgy - de kiderült az igazság.
Érdekes hogy miközben igyekeznek sikerként elkönyvelni az évszázad egyik legnagyobb malőrjét, még mindig adósok maradtak a felelősök megnevezésével.
Nem tudni, miért csúszott félre a nyomozás?
Hogyan jutott el az ügy bírósági szakig?
Hogyan születhetett téves ítélet?
A korábban vehemens nyilatkozatok amelyben kivizsgálásokat ígértek lassan elhalványultak. Nem tudni mi ennek az oka, talán meg kell várni míg a felelősök kikopnak hivatalukból, és az idő múlásával majd már lehet róluk beszélni.
Csak reménykedhetünk abban, hogy valaha megtörténik majd az a pillanat amikor úgymond "hamut hintenek a fejükre" és megígérik a jövőben nem fordulhat elő hasonló eset.
De arról sem szabad megfeledkeznünk hogy a dolgok efféle elsumákolása, a csúsztatás a polgári életben nem működhetne.
Ha például egy lakatos szakmunkás elront valamit, és ezzel kárt okoz a munkahelyén, azonnal van következménye!
Ne felejtsük el, az ügy nyomozására mintegy 2-3 milliárd forint közötti közpénz került felhasználásra az állampolgárok adóforintjaiból!
De nem csupán a felelősség beismerése várat magára, az ügy további elvarratlan szálai sincsenek bolygatva.
Senki nem vizsgálja milyen körülmények között került kifizetésre egy hamis tanúnak az eddig kifizetett legmagasabb nyomravezetői díj, miért kapott egy hamis vádra kegyelmet, miért nem követeli vissza senki az elherdált milliókat?
A sajtó, és a közvélemény kérdéseire rendszerint azt válaszolják, erre a kérdésre nem válaszolnak...
Ez is egy válasz.
Nem lepődöm meg, hiszen az elmúlt évek alatt minimum három belügyminiszternek, és két miniszterelnöknek küldtem elektronikus levelet, amelyekre máig nem érkezett válasz.
Úgy tűnik a színfalak mögött továbbra is maradnak a cinkos "összekacsintások", hiszen senkinek nem érdeke hogy ismételt bakik kerüljenek napvilágra. Nem biztos hogy ez az ügy elbírna egy újabb baklövést, vagy baklövéssorozatot.
Így is volt már ezzel elég cirkusz, most már ideje lezárni az ügyet.
Különben is meg van az igazi tettes, mindenki befoghatná végre a száját - gondolják talán egyesek.
Az már a feledés homályába merült, hogy egy hajszálon múlott hogy a valódi elkövetők rács mögé kerüljenek, ne követhessenek el újabb bűntényeket, ne üljön valaki ártatlanul azért amit el sem követett.
Mint az események egyik "szenvedő alanya", másrészt aktív szemlélője várom az ügy tényleges és megnyugtató lezárását.