.jpg)
A napokban jelent meg egy cikk, amely szerint Táncos Gábor megkaphatja a nyomozati anyagokat, és "magánynyomozásba" kezdhet saját ártatlansága bizonyítására. Ezzel kapcsolatban figyelemmel kísértem az egyik bulvárlap olvasói hozzászólásait.Érdekes élmény volt. A vélemények meglehetősen megosztottak voltak, mint ahogy Táncos Gábor is megosztó személyiség. Vannak, akik egy ártatlan csőbehúzott baleknak tartják, és vannak akik pszichopata gyilkost látnak benne. Tény, hogy ebben az ügyben is nehéz tisztán látni, hiszen ebben az ügyben is elmondható, hagyott maga után kívánni valót mind a helyszínelés, mind pedig a további nyomozati, bizonyítási eljárás...
De hogy hogyan lehet ma valakiből balek, azt sokan el sem tudják képzelni. Abban az álomvilágban élnek, hogy egy fejlett demokráciában a jog alapjai megingathatatlanok. Csak halkan jegyzem meg, rengeteg esetről tudunk ma már, amikor kiderült hogy embereket ártatlanul ítéltek el. Persze lehet most azzal védekezni, hogy ez más országokban, még a nálunk sokkal fejlettebb demokráciákban is előfordul. De ez kicsit a "szomszéd tehene" effektus ami meglehetősen rossz védekezés, és ráadásul ha ebbe belenyugszunk, végképp eltévelyedünk.
Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, - főként nekünk, egyszerű állampolgároknak – hogy ezekben az ügyekben hatalmas pénzt emészt fel a bizonyítási eljárás, a szakértői vélemények, stb. Képzelhetik mekkora blama, amikor milliókra, vagy nagyobb ügyekben százmilliókra rúg ez a költség, és a végén kiderülhet. hogy a „bizonyítékgyár” nem jól működött! Ráadásul az ártatlanul elítélt is perelni fog, és meg is nyeri! Mindez az Önök, a mi pénzünkön!
De maradjunk a Táncos-féle példánál. Mennyire könnyen kerülhet valaki kutyaszorítóba? Erre meg van a saját történetem, amiről valamikor megjelenő könyvemben részletesen írok majd.
Amikor egy barátom balesete kapcsán megvádoltak lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés, és robbanószerrel visszaélés vádjával, akkor magam is kaptam egy kis „kóstolót” ebből a fantasztikusan jól működő rendszerből. Kezdve azzal, ahogyan az eljárást, a szemlét lefolytatták, folytatva egy halom más szabálytalan, esetleg jogilag kifogásolható eljárással. Amikor már javában folyt az ügy, és már néhányszor kihallgattak, el kellett utaznom külföldre, hogy valami kis pénzt keressek. Mielőtt elutaztam, közöltem az utazás időtartamát, és azt is hol fogok tartózkodni. Ehhez képest a kiutazásomat követő héten országos elfogatóparancsot adtak ki ellenem, és mutogattak a TV-ben mint kőrözött bűnözőt! Képzelhetik, mit éltek át a gyerekeim az iskolában? Diáktársaik igen kegyetlenül, tapintatlanul kérdezgették, hogy az apjuk valóban bűnöző, mert látták ám a TV-ben! Majd amikor hazaérkeztem, egy vasárnapi napon gyakorlatilag előállítattam magam. Amikor felolvasták a vádakat, kijelentették, nem vagyok köteles vallomást tenni ügyvéd jelenléte nélkül. Mivel nem volt saját védőm, kirendeltek egyet. Amikor a nyomozó „elvtársnő” telefonon beszélt a fantasztikus „védőmmel”, rögtön ki is jelentette, Ő vasárnap nem ér rá bejönni! Én védői jelenlét nélkül hajlandó voltam vallomást tenni. De ha valakiből „balekot” akarnak csinálni, már itt el is dőlt a sorsa…
Mivel egy kispénzű ember – mint akár Táncos is – feltehetőleg nem engedhet meg magának fizetett ügyvédet, marad a kirendelt, aki rossz esetben be sem megy. Emberünk, ha kicsit „előveszik” úgy tesz magára nézve terhelő vallomást, hogy észre sem vette! Ja, igen. Ezt később bármikor visszavonhatja, de később ilyenkor jönnek a cikkeket olvasgató „szakértők” akik azt mondják majd: „- Tuti hogy Ő a tettes! Már az elején bevallotta.” Persze a kirendelt, aki hétvégén nem ér rá foglalkozni a klienseivel, minden ilyen esetben felmarkolja a „jól megérdemelt” tiszteletdíját, amit természetesen kiszámláz az Államnak! Majd pedig a végén, amikor kimondják az ítéletet, széttárja a kezét, és ezt mondja ügyfelének: „- pedig én mindent megtettem.”
Mire egy valamire való védőhöz kerül az ügy, - lásd például Kaiser esetében, - már szinte tehetetlen, hiszen addigra már annyi az ügyfele ellen szóló „bizonyítékot” állítottak elő, hogy lehetetlen cáfolni! Ha pedig már a legelején eldöntötték mi lesz az ítélet, bármit is mond a legjobb ügyvéd is, az lesz az ítélet! Ha pedig később kiderül rosszul döntöttek, esetleg az egészet végig hazudták, azzal védekeznek, ez máshol is előfordul.
Vigyázzunk Kedves Barátaim! Ne higgyünk el elsőre semmit! Legyünk óvatosak, mert a rossz hír az, ez mással is előfordulhat. Ha rosszkor vagy rossz helyen, akár Veled is!
Első körben azt hiszem ezekkel érdemes foglalkozni:
A Tánczos ártatlanságában biztos ügyvéd többek között a következőkkel érvel:
"A gyilkosságnak nincs indítéka. A lakásból, ahol a kislányt megölték, nem tűnt el semmi és nemi erőszaknak sem volt nyoma. Tánczos beismerő vallomásaiban is mindig mást mondott. Beszélt arról, hogy egyszerűen bekattant, máskor azt mondta, hogy meg akarta erőszakolni a kislányt, végül mindent tagadott.
Nincs meg a fegyver. A kislányt a lakás egyik cserép dísztárgyával előbb leütötték, majd elvágták a torkát. Az utóbbihoz használt eszköz (szakértők szerint kés) azóta sem került elő. Tánczos vallomásaiban erről és a gyilkosság módjáról is egymásnak ellentmondó verziókat adott elő, ahogy a bűntárgy megsemmisítéséről is.
Tánczos ruháján nem volt vér. A kislány rengeteg vért vesztett, ám ennek nyomát Tánczoson senki sem látta, pedig közvetlenül a gyilkosság ideje után többekkel is találkozott a tetthely közelében. Felment többek között meglátogatni valakit néhány emelettel feljebb ugyanabban a lépcsőházban és a tanú szerint természetes, nyugodtan viselkedett, ruházata is rendezett volt. Vérnyomokat a laborban sem találtak aznapi ruháján, holott azokat biztosan nem mosta ki, mert korábbi szennyeződések még megvoltak rajta.
A nyomokat nem kezelték kellő gondossággal. A legfontosabb bizonyíték az volt, hogy a kislány ruhájából illetve a lakásból származó nyomokat találtak Tánczos ruháján, és a kislány ruházatán is megtalálták Tánczos ruhájának nyomait. Ezek egészen apró, mikroszkopikus maradványok voltak. Somos Zoltán szerint ezek a nyomok a ruhadarabokról szállítás közben kerülhettek át egymásra, ugyanis egy közös zacskóba dobálva vitték őket a laborba. E nyomkereszteződés lehetőségét egy általa felkért szakértő kísérletekkel is igazolta, ám a bíróság ezt nem fogadta el a védelem bizonyítékaként.
A nyomozók nem találták meg annak a fülmintának a gazdáját, aki a gyilkosság ideje előtt nem sokkal hallgatózott a kislány lakásának kulcslyukán. Somos szerint a kislány apjának vallomása több ponton is ellentmondásos, például azt mondta, hogy reggel ő vitte iskolába a kislányt, holott Zsófia reggel egy cetlit hagyott neki, hogy hányra menjen érte (a bíróság szerint ez egy árpilis elseji tréfa lehetett). Találtak egy 40 centis hajszálat a kislány combjára tapadva, ennek gazdáját sem találták meg. A lakásban egy román nevű személyhez kötődő iratokat is találtak, ám ennek tulajdonosát sem keresték. (Zsófia apja vadász volt és sok külföldi vendéggel dolgozott együtt.) A nyomozók megengedték a családnak, hogy a nyomrögzítés befejezése előtt felügyelet nélkül elmosogassanak és rendet rakjanak, illetve egy véres kárpitdarabot kidobjanak.
Tánczost állítása szerint beismerő vallomása előtt megverték és pszichésen kínozták. Ennek részleteiről már fent volt szó. Érdemes itt hozzá tenni, hogy Tánczost ismerősei idegileg labilis, bizonytalan, nagyot mondó és feltűnést kereső személynek írták le.
Nagy volt a rendőrségen a nyomás. Az akkori rossz közbiztonság miatt sok kritika érte a rendőrséget és az akkori belügyminisztert, Kuncze Gábort is. A közvélemény, a sajtó és a parlamenti ellenzék is gyors eredményt várt. Kuncze még a jogerős ítélet előtt 40 rendőrségi dolgozót kitüntetett a nyomozás kapcsán, többek között Bene Lászlót, aki akkoriban Vas megyei kapitány volt (a Gyurcsány-kormány idején pedig országos rendőrfőkapitány, végül a Zsanett-ügybe bukott bele).
A megsemmisített első fokú ítélet után nem került elő fontos bizonyíték. Somos szerint a második eljárásban ugyanazokat a hibákat követték el, mint amelyekre a Legfelsőbb Bíróság korábban már rámutatott, ám négy évvel később már nem okozott problémát a testületnek, hogy elfogadja azokat.
Tánczos Gábor mellett és ellen rengeteg érv elhangzott az elmúlt tíz évben, csak a bizonytalanság érzete kísérte stabilan az ügyet. Az Igazságügyi Minisztérium és több rendőri és bírósági vezető is határozottan kiállt az ítélet mellett. A kételkedők szívesen emlegetik a móri gyilkosság nyomozásakor elkövetett fatális tévedést, amikor utólag derült ki, hogy nem a gyilkosokat csukták le."
A kérdés ebben az esetben nem is az véleményem szerint, hogy Táncos Gábor volt-e az elkövető, vagy sem?
-Persze az sem kevésbé fontos, - de a fent leírtak alapján, ki lehet e jelenteni, hogy minden részletre kiterjedő, és alapos vizsgálat előzte e meg az ítélethozatalt?
Majd miután megállapítottuk, hogy NEM! Akkor kell azzal foglalkozni, ki volt a valódi elkövető? Ebben a dologban csupán egy dolog biztos, és az maga a szerencsétlen áldozat...
