Miközben átlag Magyarország polgárai isszák az olcsó Borsodit, Jóvá-Hagyó seregei betörtek a BKV-ba, és fosztogattak. -adta hírül a sajtó. Röpködnek a százmilliók, milliárdok, miközben az állampolgárok terhei az egekbe szöknek. Érdekes, hogy a politikai elítből senkinek sem tűnt fel eddig, hogy a Jóvá-Hagyók különböző állami cégek tetejére tűzik ki a "lófarkas" zászlót! Mintha politikusaink nem is ebben az országban élnének. Hihetnénk hogy valóban így van. Egy másik országban élnek az országon belül. Hiszen mit tapasztalnak ők valójában az országot érintő súlyos válságból? Miközben ezrek veszítették el állásaikat, és megint ezrek az otthonaikat, politikusaink vállalkozása a Magyar Országgyűlés gőz erővel üzemel! A lenyúlásra, a közpénzek magán zsebekbe vándortatására létrehozott cégeik virágoznak. Már előre borítékolható, hogy ebből a BKV körüli kutyakomédiából sem lesz semmi, mint ahogy az elmúlt húsz esztendőben is mindenki megúszta felelősségrevonás nélkül. Természetesen ismét ki fog derülni, hogy az érintett politikus "Úr" aláírása sehol sem szerepel, hiszen vélhetőleg a szokásos forgatókönyv szerint strómanja írta alá azokat az utasításokat, szerződéseket, amik alapján a közpénzek megcsapolása lehetővé vált. A koreográfia mindig ugyanaz ezekben az ügyekben. Miközben mindenki mindent tud mindekiről, mélyen hallgat. Majd egy várt időpontban bedobják a bombát! A védekezés természetszerűen szintén a szokásos sémát követi: "egyedi esetről lehet szó, pártunk elhatárolja magyát."
Vagyis: elmagyarázzák a hülye polgárnak, hogy a politika úgy egészében tisztességes, csupán néhány megtévedt bárányról van itt szó kérem! De miközben ezek a játszmák zajlanak, és ismét előkerülnek a mumusok - amelyeket most megint egymás fejéhez lehet vágni - Kaja Ibrahim! -kiáltja az egyik. Zuslág! - üvölti a másik. Ezüst Hajó! Kormányzati negyed! - és így tovább...
Zajlik tehát a már-már megszokott "kampány", amelynek végén azután az állampolgártól ismét felhatalmazást kérnek a következő négy éves rablóhadjáratra. Európa rettegte valaha a Magyart. A régi mondás azonban ma így hangzana : "Mentsd meg Uram a Magyarokat saját politikusaiktól""
Bosszankodunk, hogy ezek eladtak mindent. Kiárusították az Országot. Mégis rá kell jönni, hogy a lenyúlások minden esetben az állami tulajdonú vállalatoknál történnek. Azon sem érdemes meglepődnünk, ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos időközönként a javak újraelosztása történik meg a fejünk felett. Hiszen az elmúlt húsz év során ez újra és újra megtörténik. Csupán az a borzasztó a felismerésben, hogy mindez a mi kárunkra történik. De rövidesen elérkezik minden politikus számára a Kánaán, amikor az állampolgár már zsörtölődni sem fog. Hiszen a hírekről sem értesül majd, mert nincs pénze megvenni a napi sajtót, a televízót sem kapcsolja be, hiszen a szolgáltató a számlatartozása miatt kikötötte a szolgáltatásból. Talán még meg tudja venni az olcsó Borsodit, és el tud majd bicegni a szavazófülkéig négyévente. De ha már arra is képtelen, házhoz viszik az úrnát! Mert minden szavazat fontos! Miközben lassan mi szavazók is úrnában végezzük...
Vigyázzunk tehát, mert a "Jóvá-Hagyók" köztünk vannak!
És ne gondoljuk hogy a másik különb, hiszen ők is ott voltak, látták, tudták, hallgattak. Kinevezésükhöz asszisztáltak, megtapsolták amikor felszólalt. Lassan már nem lepődünk meg azon, hogy akit korábban megtapsoltak, az később előzetesben végzi.
A baj csupán az, hogy kevesen végzik ott!
Erre is gondoljunk majd azon az áprilisi napon...
