Friss topikok

Szebenyi István-móri rémálom-ahogy én láttam

Szebenyi István vagyok. Amatőr hadszíntér kutató. A véletlen folytán nevemhez fűződik a móri bizonyítékok megtalálása. Átlagember vagyok, egy extrém hobbival. Soha nem próbáltam ki a drogot, és még bizonyosan van egy halom dolog ami kimaradt az életemből, de ez így van jól... Foglalkozásom, és alkalmi foglalkozásaim felsorolása hosszadalmas volna. De szinte mindent kipróbáltam ami kemény és férfi munka. Voltam úszómester, kőműves, favágó, segédmunkás, ügynök, biztosítási vezető, alkusz, és még sorolhatnám... Nős vagyok, két gyermekem van. Igyekszem becsületesen felnevelni mindkettőjüket. Soha nem lógtam az Állam nyakán, holott néha ránk fért volna. Mindig csak annyit kértem mindenkitől, amennyi jár! Weboldalam: www.hadtortenet.hu Egy egyesület elnökeként próbálom összefogni az amatőr hadszíntérkutatókat. Különös érzékem van nem hétköznapi históriákba keveredni! Vannak dolgok, amelyekben következetesen következetlen vagyok... :-) E-mail: szerkesztoseg.hke@gmail.com

S.O.S. Metal Detector! Elvesztette? Megtaláljuk! Kérjen ajánlatot! Elhagytad a kulcscsomódat, elrejtett családi örökséged keresed? Vagy csupán egy legenda nyomába szegődnél? Kérésre házhoz megyünk! szerkesztoseg.hke@gmail.com

2010.04.02. 23:40 Johnny01

Az állampolgár és a közlekedési rendőr

Az alább leírt esetem bizonyára mással is megtörtént már, és talán nem bosszankodott rajta mint én. De sajnos engem ez bosszant, így leírom.

Rég jártam a városban, azaz tatabányán. Mostanában nem volt dolgom arra, de ma ez a nyugalom megszakadt.

A város a szokásos nyugalmat árasztotta, a szokásos nyugis forgalom az utakon. A régi vágóhíd utcája felől érkeztem autómmal, és az OMV kútnál a lámpa éppen zöldre váltott amikor balra akartam kanyarodni Sárberek felé a négysávoson. A belső sáv telítve volt, és hogy elkapjam még a zöldet, a külsőbe húzódtam.

Alig hagytam el a kereszteződést amikor leszirénázott a szerv! Megálltam, s miközben kiszálltam a járműből, azon gondolkoztam, mi a túrót követhettem el? Végül arra jutottam, szerintem semmit.

Majd Ő is megkérdezte: - Tudja miért állítottuk meg?

-Nem - feleltem.

A találós kérdést így rövidre zártuk, szabad a gazda... mire kinyögte, hogy bizonyára elkerülte a figyelmemet, de forgalmi rend változás történt, és a külső sávból nem lehet balra kanyarodni többé. Igaz hogy az elmúlt 20-25 évben így szoktuk meg, de ez már nem számít...

Megkérdezte, feljelentsen, vagy elismerem, és így "megúszom" egy ötezerforintos helyszíni bírsággal.

Természetesen elismertem a szabálysértés elkövetését. Úr Isten! Mekkora bűnt követtem el! Hiszen minden más jármű pirosban állt, csak nekünk balra volt zöld, így senkit nem veszélyeztettem, nem sodortam le az útról. Nem hajtottam gyorsan, csupán benéztem egy állítólagos táblát, ami azóta került kihelyezésre hogy utoljára arra jártam.

Ha nem egy közlekedési rendőr lett volna, hanem egy ember, akkor talán annyit mondott volna: Uram ha ez legközelebb előfordul, megbírságolom. Vagy: Tudja mit, kövessen! Nézze csak azt a táblát! stb.

De nem, azonnal lebírságolja a polgárt! Hiába, úgy tűnik Tatabányán semmi sem változott, a bűnelkövetők szabadon garázdálkodhatnak, mert a rend éber őreinek még mindíg az autósok sarcolása van kiadva. Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Tőlünk kicsit nyugatabbra talán ez is másképp van, és talán nem is utálják ennyire az autósok a rendőröket. Vajon miért?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szebenyiistvan.blog.hu/api/trackback/id/tr331890980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása