(1).jpg)
Sokat gondolkoztam mielőtt ezeket a sorokat leírtam. Érdemes-e bolygatni ezt a témát? Hányan fognak most "megkövezni" a keresős társadalom képviselői közül? Most lehet majd azt mondani: Szebenyi áruló lett!
De végül úgy döntöttem ez is ide kívánkozik. Nem is annyira a személyek érdekesek ebben a dologban számomra, mint inkább a jelenség. Mindenki tudja, hogy van, de nem beszélnek róla. Ez a cinkosság is hozzájárul ahhoz, hogy egyesek megnyomorodnak, vagy esetleg életükkel fizetnek...
Mit csinálnak?
Már apáink ifjú korából maradtak mendemondák, amikor arról mesélnek, hogy közvetlenül a háború után, amikor még rengeteg elszórt robbanóanyag és lőszer hevert mindenhol azzal játszottak. Ennek a "játéknak" azután meg is lettek az áldozatai. Szinte minden településen tudnak az idősek néhány nevet felsorolni, aki életét vesztette, vagy megnyomorodott ennek a veszélyes játéknak a következtében.
Kik is az önjelölt "tűzszerészek"?
Érdekes hobbi a miénk, és persze nem veszélytelen. Nap, mint nap találkozunk a háborúból visszamaradt robbanótestekkel. Mindenki másképp kezeli ezeket a helyzeteket. Van, aki egész egyszerűen ki sem ássa. Van, aki kiássa és visszatemeti. Akadnak néhányan, akik bejelentik a talált robbanótestet, mások egyszerűen otthagyják a felszínen. Az utóbbi eljárással van a legtöbb gondunk azt hiszem. Ez a hozzáállás a legrosszabb, hiszen ezzel a magatartással már másokat is veszélybe sodorhat. Keressük a veszélyt, én azt a hasonlatot szoktam hozni hasonló a tevékenységünk, mint a buszsofőré: egyik lába a sírban, a másik a börtönben... Általában bátran kezelik ebben a körben a robbanótestekkel való találkozást. Annyira mindennapi, hogy egyesek tudomást sem vesznek arról hogy ezek a fém szörnyetegek még ma is magukban hordozhatják a halált. Szerencsére az utóbbi 20-30 évben kis számban fordult elő halálos, vagy súlyos baleset. Ami valóban, talán a szerencsének köszönhető. Ha valaki elkezd háborús relikviákat gyűjteni, az először ezekbe botlik bele. A kispénzűek gyűjteményének fő darabjai ezekből állnak össze, hiszen a komolyabb felszerelési tárgyak, vagy hatástalanított fegyverek veszett drágán szerezhetők be. Ezért kézenfekvő, hogy amit találnak, azzal gyarapítják a gyűjteményüket. Igen ám, de ez nem veszélytelen dolog. Érdekes módon, minden hasonló tárgy ami a földből előkerül, és kapható akár internetes aukciós oldalakon, hatástalanítottan kerül elő...
Ezt persze senki sem hiszi el. Ekkor kerülnek elő az "önjelölt" tűzszerészek. Ők azok az emberek, akik mások érdekében kockáztatnak. Szétszerelik a veszélyes tárgyakat, hogy azok valakinek a polcán díszeleghessenek majd... Ezek a tárgyak többnyire maximum 5-10.000.-Ft-os áron vásárolhatók meg az aukciós oldalakon, akár külföldön, akár itthon. Felvetődik a kérdés, megéri-e 5-10.000.-Ft-ért kockára tenni az életüket?
Miért csinálják?
Túl a fent leírtakon azt hiszem, ezeknek az embereknek egy nagyfokú adrenalin hiányuk van. Vagy bizonyítási kényszerük. Én ezt is meg merem csinálni! Tisztában van persze azzal mit kockáztat. Ha balul üt ki a dolog, sok év börtönt, de rosszabb esetben akár az életével is fizethet. És mégis!
A jelen helyzet pedig szinte generálja az efféle cselekedeteket, hiszen hivatalosan hatástalanítás ebben a tárgykörben nem létezik. Igazából nem is értem miért? Hiszen ma már egy egész iparággá fejlődik a relikviák hamisítása, után gyártása, mert a gyűjtő úgyis megveszi. Talán érdemes volna elgondolkozni azon, vannak országok, akik a hivatalosan hatástalanított második világháborús eszközökből egészen jó bevételeket produkálnak az államkasszába. Úgy gondolom csak a tiltással, és a törvény szigorával ez a jelenség sem számolható fel. Ha azonban magát az okot szüntetnénk meg, ezekre az "önjelöltekre" már nem volna szükség többé. Ezzel a jelenséggel azt hiszem a hatóságok is tisztában vannak, de nem a törvényi szabályozás megoldásán, egy normális, betartható jogszabályi környezet kimunkálásán foglalatoskodnak. Inkább marad a jelenlegi fogyatékos rendszer alkalmazása, a tiltás, a büntetés. De lépjünk tovább! Legendák keringnek rendszeresen arról, hogy régi házak bontásánál különböző fegyverek kerültek elő. Vajon mi a sorsa ezeknek a fegyvereknek? Általában az, hogy bekerül valakinek a gyűjteményébe. Jó esetben házilag használatra alkalmatlan állapotba hozzák. Hiszen ha valaki csupán mint relikviát akarja gyűjteni, és gazdagítani a gyűjteményét, eszébe sem jut használni. Szerencsére a gyűjtők nagy százaléka ezekből a személyekből áll!
Vajon miért van az, ha előkerül valami hasonló, az esetek nagyon kis százalékában jelentik be a rendőrségen? Egyszerű a válasz. Mert a bejelentett tárgyat azonnal elkobozzák, és soha nem kerülhet annak birtokába, aki bejelentette. Miért nem lehet egy erre szakosodott műhelyt, vagy akár műhelyeket létrehozni, ahol szakemberek végeznék hivatalosan a hatástalanítást, és erről igazolást adnának ki? Miért nem veszik lajstromba a gyűjtőket? Hiszen ha rendelkezésre állna egy kidolgozott rendszer, senkinek sem volna érdeke hogy sumákoljon. Minden a gyűjteményében lévő darabot lajstromba lehetne venni, és az eladásokat, vagy újabb beszerzést be kellene jelenteni. Ebben az esetben nyomon követhetővé válnának a kint lévő "veszélyes" eszközök. Hiszen mindig az a fő érv ami a gyűjtők ellen felhozható, hogy ezeket a hatástalan fegyvereket is vissza lehet alakítani. Valóban. De egy konyhakéssel, vagy fűtéscsővel is ki lehet oltani egy ember életét, mint ahogy meg is teszik ezt naponta embertársaink.
Miért írtam le mindezeket? Mert naivan még mindig azt képzelem, hogy talán változhat valami. Talán nem kell embereknek 4-5 ezer forintért kockára tenniük az életüket. Talán a megelőzés, a jogszabályi környezet pozitív megváltoztatása eredményesebb lehet, mint a törvény szigorának alkalmazása. Megszűnhetnek a felesleges házkutatások, az értelmetlen bírósági ügyek. Egy szigorú, de betartható, mindenki számára elfogadható, ellenőrzött rendszerről fantáziálok...
