Forrás:Privát Kopó bűnügyi magazin

A móri mészárlás nyomozásának félresiklását boncolgató belső vizsgálat keretében dönthetnek arról is, hogy visszaperelik-e Kiglics Attilától a számára indokolatlanul kifizetett 25 milliós vérdíjat - számol be a Népszabadság.

Nemcsak Bencze József korábbi országos rendőr-főkapitány, hanem utódja, Hatala József, valamint Kovács Tamás előző, s Polt Péter jelenlegi legfőbb ügyész is ígéretet tett arra, hogy kivizsgáltatják, milyen okok, körülmények, hibák, mulasztások vagy tévedések vezettek oda, hogy a móri mészárlás után először két (az adott ügyben) ártatlan embert kiáltottak ki bűnösnek.

Lapértesülések szerint sem az ügyészség, sem a rendőrség vizsgálata nem felelősöket keresne, nem fejeket akarnak (Mert, ugye, ez nem egy következmények nélküli ország? - privatkopo.hu), csak arra keresik a választ, miért siklott félre „az első móri nyomozás” (Mert alkalmatlan emberek ültek/ülnek felelős pozíciókban, akiknek a legfőbb erényük, hogy kiválóan tudnak segget nyalni felfelé… - privatkopo.hu), és mit kell tenni annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessen meg (Szakszerűen, lelkiismeretesen végezni a munkát! - privatkopo.hu). Belső vizsgálat keretében dönthetnek arról is, hogy megkísérlik-e visszaperelni Kiglics Attilától a számára Kaiser Ede és Hajdú László feladásáért - mint kiderült, indokolatlanul - kifizetett 25 milliós vérdíjat (Ennyi év elteltével még csak itt tartanak. Bravó! - privatkopo.hu).

A Kiglics elleni per megindítását nagyban nehezíti, hogy jelenleg a rendőrség sem tudja, hol van az egykori koronatanú - írja Népszabadság, a lap ugyanis úgy tudja, hogy a férfi a jutalom felmarkolását követően a Kaiserrel és Hajdúval elkövetett súlyos bűncselekményekért rá váró büntetések elől megszökött. A napilap forrásai szerint ugyanakkor nem kezdeményezik annak az elnöki kegyelemnek a visszavonását, amellyel Kiglics mentesült a korábbi bűncselekményeinek következményeitől az együttműködésért cserébe, mert erre lehetőségük sem volna (Így csinálhatott hülyét az igazságszolgáltatásból egy iskolázatlan tuskó… - privatkopo.hu).

A Népszabadság azt is megemlíti, hogy a Kiglicsnek kifizetett összegből szeretne részesülni az a Szebenyi István is, aki fémdetektorral keresgélve 2006-ban rátalált arra a hátizsákra, amelybe a móri mészárláshoz használt fegyvert rejtették, a valódi móri tetteseket, Nagy Lászlót és a múlt héten elítélt Weiszdorn Róbertet ennek nyomán találta meg a rendőrség.

Az alábbiakban belinkelt műsor riportjának megtekintése ismét érdekes információkat tartalmaz.
Weisdorn Róbert tárgyalásán nem csak az ügyész, de a per indoklásában maga az eljáró bíró is név szerint megnevez mint azt a személyt akinek köszönhető az igazi elkövetők kézre kerítése:
http://tv2.hu/aktiv/video/25-millio-helyett-csak-egy-uveg-bor-jar-a-nyomravezetonek

Forrás: NOL.hu

Egy a tegnapi Népszabadság hasábjain megjelent cikket teszek közzé a hozzászólásokkal együtt.
Magam nem kívánom kommentálni a cikket.

Szebenyi István részt kérne a másnak kifizetett díjból
Szebenyi István perre készül a móri nyomravezetőnek felajánlott díjakért, a rendőrség azonban még nem döntötte el, megkísérli-e visszaperelni a végül ártatlannak bizonyult Kaiser Ede és Hajdú László feladásáért Kiglics Attilának kifizetett 25 millió forintot.

A tanú neve: Szebenyi István. (Egyéb adatai: 41 éves, nős, két gyermek apja, Tatabánya külterületén lakik, hónapok óta munkanélküli, egy hadtörténeti kulturális szervezet vezetője.) Ezt ugyan nem tudhatta meg mindenki, aki végighallgatta a Fővárosi Ítélőtáblán a nyolc halálos áldozatot követelő móri vérengzés ítélethirdetése előtti perbeszédeket, de arra többen is felfigyeltek, hogy az iratot ismertető ügyész megnevezi őt – mint a példátlan kegyetlenséggel végrehajtott bankrablás nyomravezetőjét.

Az ügyben szerepet játszott egy másik nyomravezető is, őt azonban a hatóságok az első perctől védett tanúnak minősítették. Kettőjüknek, tehát a titokzatos tanúnak és Szebenyi Istvánnak együttesen köszönhető, hogy a 2002 májusában az Erste Bank móri fiókjában tartózkodó nyolc embert hidegvérrel lemészárló Nagy Lászlót és Weiszdorn Róbertet egyáltalán sikerült megtalálni.

A két tanút azonban a hatóságok nem egyformán kezelik. Egyikük neve szerepel az iratokban, a másikuké titkos. Egyikük tízmillió-kétszázezer forint nyomravezetői díjat vehetett fel, a másik (Szebenyi István) csupán udvarias hangú köszönőlevelet kapott. Vélhetnénk, hogy a titkos személyazonosságú tanú információi fontosabbak voltak. De nem. A tettesek kézre kerítéséhez mindkettőjükre szükség volt – ezt immár jogerős bírói ítélet mondja ki.

A móri bankrablást 2002 májusában követték el. Egy évvel és két hónappal később Veszprémben lelőttek egy postást. A posta 10 millió forint nyomravezetői díjat ajánlott fel, amelyet a herendi önkormányzat (odavaló volt a kézbesítő) kétszázezer forinttal egészített ki. Utóbb, a Tarján határában lévő erdőben elásott fegyverek megtalálása után derült ki, hogy a két ügy összefügg, hiszen egyetlen zsákból kerültek elő olyan lőszerek, amelyeket a móri helyszínen lőttek ki, és olyanok is, amelyek a postás gyilkosának fegyverében voltak.

Innen kezdődik a tanúk szerepe. Az ismeretlen tanú tetteiről csak közvetett információk állnak rendelkezésre, azt azonban, hogy Szebenyi István mit csinált, ő maga mesélte el lapunknak. Magát amatőr hadszíntérkutatónak nevezi, aki fémkeresővel kutatja a Vértesben zajlott harcok színtereit.

2006 októberében barátaival hadisírokat kerestek, de a műszer jelzése nyomán egy új hátizsákot ástak ki, amelyből teljes öltözet ruha és egy Scorpio géppisztoly válltámasza került elő. Szebenyi Istvánt nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy miért öltözik át valaki az erdőben és miért rejti el a ruháját? Végül hívta a tatabányai kapitányságot. Tépelődését az magyarázta, hogy az egyik járőr kilátásba helyezte: elkobozza a fémkeresőjét, ha még egyszer hatvanöt éve ott fekvő holttestekről tesz bejelentést... A rendőrök kiérkezése után mindenesetre folytatták a keresést, és műanyag ládákat találtak, amelyekben Kalasnyikov géppisztolyokhoz való tárak hevertek. A rendőrök elvitték a holmikat.

Néhány nappal később Szebenyit érdeklődő lánya kérte, mutassa meg a helyszínt, ahol a zsákot és a fegyvereket találták. Összeszerelte a műszert, még egyszer szétnézett a környéken, és több ládát talált, lőszerekkel, fegyverekkel. Újra hívta a rendőrséget, újra elvitték az általa talált fegyvereket. Az egyik nyomozó orvvadászokat emlegetett, Szebenyi István azonban másként gondolta: páncéltörő lőszerekkel, AK géppisztollyal nem szokás szarvasra vadászni. Napokkal később érdeklődött, mi van a talált fegyverekkel. Semmi különös, mondták, ismeretlen tettes ellen lőfegyverrel való visszaélés miatt nyomozunk.

A férfi nem nyugodott, az interneten próbált bűncselekményt keresni a fegyverekhez. És talált is: a veszprémi postásgyilkosságot pont ilyennel követték el. E-mailt küldött a Nemzeti Nyomozó Irodának, hogy szerinte a tatabányai kapitányságon található fegyvereknek köze lehet a gyilkossághoz. Másnapra sem kapott választ, s ekkor telefonon hívta fel a nyomozóiroda vezetésének figyelmét elképzeléseire. Ekkor vitték Budapestre a fegyvereket.

A fegyverek azonosítása után a rendőrség sajtótájékoztatót tartott, ennek hatására jelentkezett a másik, a védett tanú, akiről csak annyi tudható, maga is fémkeresővel járja az erdőt. Az illető elmondta, hogy 2002-ben a fémkeresőjét ki akarta bérelni egy férfi, de nem szívesen adta oda a műszert, ezért vele ment. Az ismeretlen az erdő határában azt mondta a tanúnak, maradjon a kocsiban, amíg ő keres valamit. Egy idő után visszatért a készülékkel, s visszaautóztak a városba. A másik tanúnak fogalma sem volt róla, hogy a férfi mit keresett az erdőben, de emlékezett jellegzetes sárga Skodájára, és a rendszám egy részére, mobilján keresztül pedig azonosítható volt az illető telefonszáma is. Nagy László volt az.

A posta és a herendi önkormányzat kifizette az ismeretlen tanúnak a nyomravezetői díjat. Szebenyi István azonban úgy vélte, ha ő nem találja meg a fegyvereket, nincs sajtótájékoztató, így a másik tanú sem jelentkezik. Első körben pert indított a herendi önkormányzat ellen, amelyben a kétszázezer forint felét kérte. Másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság is úgy találta: jogos a nyomravezetői igénye. Az önkormányzat ezek után kifizette a másik tanúnak egyszer már folyósított összeg felét Szebenyi Istvánnak. Ő pedig a posta ellen indítaná a következő pert, az egyszer már kifizetett tízmillió forint felét kéri. Ha azt is sikerül megnyerni, az ORFK által korábban ugyancsak kifizetett 25 millió felére is bejelentheti igényét.

Kommentek:

augustus | 2010. december 22. | 06:39:42

nokedlik12, Ne beszélj mellé, nem csak a gyilkosságok, de a nyomozás félresiklatása is az Orbán-bagázs idejében történt.
Dulifuli_81 | 2010. december 21. | 17:28:22

Korábban valaki beírta, hogy a rendőrök nem hülyék.
Nem, csak általában nem rendőrhöz méltóan viselkednek,
és nem érdekel, hogy ki tehet róla.
Tapasztalat 1. kézből. Olyan még nem volt, hogy
valaha rendőr hasznomra lett volna, pedig
legalább 3x már kihívtam őket. Azokat a jogszabályokat
is nekem kell kiolvasni a PTK-ból, ami alapján
el kéne járniuk. Ja, és nem azért hívtam
őket, mert piszok volt a télifagyiban.
alex58 | 2010. december 21. | 17:16:56

Bocs, de saját magamat kell felülírni. Természetesen a 25 milliós kifizetés miatt jár a seggberúgás, a posta és az önkormányzat a fentiek alapján teljesen jogosan fizette ki a 10 milliót.
alex58 | 2010. december 21. | 16:57:15

A nyomravezetői jutalom ( vagy másként díjkitűzés ) szabályai adottak, de mint minden jogszabályt, lehet így is értelmezni, meg úgy is. Értelmezés kérdése, hogy ha egyszer már kifizették a kitűzött összeget, arra hogyan tarthat valaki más is igényt. Kérdéses az is, hogy ha valaki talál néhány fegyvert, ami aztán több tucat ember több hónapos munkáján keresztül elvezet a tetteshez, az kimeríti-e a nyomravezetés fogalmát, ill. ha ezért jutalom jár , úgy a kitűzött összeg egésze vagy csak egy része illeti-e meg.

Szerintem Szebenyi István mindenképpen elősegítette a nyomozást, de a teljes összegű jutalomra csak az tarthat igényt, aki közvetlenül a tettesre utaló adatokkal szolgál a rendőrségnek ( pl. megnevezi a tettest és ezt alá is tudja támasztani ellenőrizhető , bizonyító erejű információkkal) . Ezért én a rendőrség helyében peren kívül egy méltányos összeget adnék neki.
Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy aki felvette a 10 milliót, az valóban megérdemelte-e. A titkosítás miatt nem tudunk róla, de valakit lehet, hogy fenékbe is rúgtak már emiatt ?
doktorkollár | 2010. december 21. | 15:47:43

Azért ne feledkezzünk meg a másik két megvezetett szervről; az ügyészségről
és a bíróságról. Nekik hivatalból illett volna okosnak lenni, oszt főhülyék voltak, - ezért nyugodtan az ő büdzséjük terhére is kifizethetnék
a hopponmaradt kincskeresőt!
imperiolo/2 | 2010. december 21. | 15:07:18

Katalina.
"En tanusithatom, hogy a rendorok nem hulyek,,,,stb"
Kerem tanusitsa! Itt ulok most egy kicsinyseg es varom a tanusitast. Engem foleg az erdekel, hogyan fogja tudni tanusitani, hogy a rendorok nem hulyek.
kipcsak | 2010. december 21. | 14:55:40

nokedlik12 | 2010. december 21. | 10:45:59

HÁT CIMBORA, NAGYON SAJNÁLLAK, HOGY NEKED ENNYI JÖTT LE EBBŐL A HIRBŐL.
Mondhatnám úgy is: le vagy sajnálva.
Katalina | 2010. december 21. | 14:26:49

Én tanusíthatom, hogy a rendőrök nem hülyék. Parancsot teljesítenek.
Szaladó | 2010. december 21. | 12:53:36

Frigyes | 2010. december 21. | 10:48:24
Nem biztos, hogy félrevezette a tanú a hatóságot, lehet, hogy a nyomozók értékelése hibás. Napi eset.

Nantal | 2010. december 21. | 10:44:37
...de, szoktam tenni ellene...!
Panaszt tettem. Még annyit tehetek, hogy magam nyomozok, de a károm megtérülése így is, úgy is reménytelen.
Annyit még kitelik tőlem, hogy figyelek, mert visszatérő a fószer. A többit meg az alalom eldönti.
Szaladó | 2010. december 21. | 10:55:14

Frigyes | 2010. december 21. | 10:48:24
Nem biztos, hogy félrevezette a tanú a hatóságot, lehet, hogy a nyomozók értékelése hibás. Napi eset.

Nantal | 2010. december 21. | 10:44:37
...de, szoktam tenni ellene...!
Panaszt tettem. Még annyit tehetek, hogy magam nyomozok, de a károm megtérülése így is, úgy is reménytelen.
Annyit még kitelik tőlem, hogy figyelek, mert visszatérő a fószer. A többit meg az alalom eldönti.
Énislesz..lak | 2010. december 21. | 10:49:23

Sörivoje! Igazad van. Én hobbiból, meggyőződésből rendőrködtem, mert a pénzre nem volt szükségem, egyszerűen úgy éreztem tisztességesebb világban élni szebb.Nem tévedtem szebb, de a jelen helyzetben lehetetlen. Ellehetetlenítettek, az általad emlegetett megélhetési zsaruk. Megértem őket nem volt más választásuk.A megélhetésí politikusok ( és ki nem az ezek vagy a régiek közül ) ezt kényszerítették rájuk. Az egész megszólalásodban csak az általánosítás a bántó. És az, hogy fejétől bűzlik a hal, de a farkánál kezdik el pucolni, pedig a farok azt csinálja amit a fej diktál.Ha értedmire gondolok.
Frigyes | 2010. december 21. | 10:48:24

Ebben a történetben épp elég rendszerhibája van a rendvédelem „működésének”. Ott van a „az egyik járőr kilátásba helyezte: elkobozza a fémkeresőjét, ha még egyszer hatvanöt éve ott fekvő holttestekről tesz bejelentést...” esete: csak dolgozni ne kelljen, és semmi ne piszkítsa be a mindenható statisztikát, ugye? Aztán majd mi lesz a következménye, ha az éber szemtanúnak egy ilyen esettől elmegy a kedve a további bejelentésektől? Pláne, ha valami véresen komoly dologra bukkan. Amúgy a szemtanú még így is jobban járt annál a lehetőségnél, hogy rögtön őt gyanúsították volna a fegyverekhez köthető bűncselekményekkel. Halkan jegyzem meg: egy másik, szintén nagy horderejű ügynél is történt ennél qrvább és durvább hiba a rendvédelem részéről. Azért érdekes néha, hogy olykor a nyomozók és az ügyészek vádhoz igazítják a bizonyítékot, és nem fordítva – pl. Hajdú élettársa és családja esetében.

A hamis adatok és vallomás által a vérdíjhoz jutottakat nem lehetne eljárás alá vonni mondjuk hatóság félrevezetése, hamis vád, hamis tanúzás címén – és ezáltal zároltatni és visszavenni a vérdíjat?
Frigyes | 2010. december 21. | 10:48:02

Bárkinek a vád alá vonása nagyon könnyen megy – ahogy pl. Kaisert is villámgyorsan elmeszelték; de a vérvád alóli mentesítése még a mai napig nem történt meg. Kontraindikált példának ott van a 3 tarnabodi cigó esete, akiket az ottani támadás vádjával tartottak előzetesben 11 hónapig. Az ellenük szóló „bizonyíték” egy elfogult és hiteltelen tanú, meg egy kétes szakértői vélemény volt – a yard meg úgy tartotta őket előzetesben 2008 november végétől 2009 szeptemberéig, hogy TUDTÁK, hogy ártatlanok. A kártalanítási perükben pedig napolás és naplopás van; és CSAK roma származásuk okán az állam jogi képviselője arra hivatkozva akarja megtagadni a kártalanítást, hogy szerinte a romák börtöntűrő képessége kiváló. Vajon Kaiser esetében mivel fog előrukkolni az állam és jogi képviselője? Szóval… kérdés, hogy milyen sötétségek vannak még a rendvédelem és az igazságszolgáltatás bugyraiban – lehet, hogy az „X akták” és a „Sötét zsaruk” magyar verziója durvább, pedig nem is hollywoodi filmiparbeliek írták a forgatókönyveket hanem a mindennapi magyar hétköznapi élet. Koncepciós perekben jók vagyunk… évszázadok és rezsimek óta!
nokedlik12 | 2010. december 21. | 10:45:59

robocop | 2010. december 21. | 09:37:24

"Már csak azért is, mert a gyilkosságok az előző országlásuk idején történt."

Ezzel a Gyurcsányt akartad égetni???
Hogy nyolc év alatt csak idáig jutottak???
Ilyen volt az egész kormányzásuk!!!
Nantal | 2010. december 21. | 10:44:37

Szaladó | 2010. december 21. | 10:05:47

...hmm...!

...az Ön friss tapasztalatait, nagyon sokan képesek, hasonlóan friss tapasztalatokkal, szaporítani...!
...köztük jó magam is...!
...de, szoktam tenni ellene...!
robocop | 2010. december 21. | 10:42:04

antiorbán | 2010. december 21. | 10:10:49

Vazze!

Mit számít itt egy törvény!
Az Alkotmányt is SZEMÉLYRE szabva módosítják (Lex: Borkai).
beluga1 | 2010. december 21. | 10:14:12

Olvassátok el Kovács Lajos mit irt a móri nyomozásról,és ezen már nem is fogtok csodálkozni.......
antiorbán | 2010. december 21. | 10:10:49

Sziasztok.
Orbán úr Pintér úr.
Kicsit fifikásabb a tőrténet mint itt egyszuszra leírták.Egyébként a NOL-mindig a valoságot írja mint most is.
Szebenyi úr tényleg megtalálta és tényleg nem kaptam meg az érte járó Ny díjat.
Azért mert a tőrvényi szabályozás nem engedte,hogy két alkalomal legyen kifizetve.
Az első alkalom K Attila abszolut védet tanú számára tőrtént kifizetés volt.
Ez a személy volt aki kőrszivatyúba rakta a nyomozást H László,K Ede ellen hítelesnek tűnő valomásával.Mondjuk az NNI részéről ZS György fő tiszt ural fizetettném ki a saját pénzéből mert ő volt aki az egésznyomozást kisiklata.
Viszakanyarodva.
K védet tanutol sajnos nem lehet viszavoni a lét csak peres eljárás során azt meg ugye tudjuk,hogy sokáig tart és adigra nem lesz vagyona :-)
Szó mi szó.SZAR A TŐRVÉNY!
Szaladó | 2010. december 21. | 10:05:47

Friss tapasztalatom: egy többszörös zsebtolvajról készült kiváló minőségű biztonságikamera-felvételeket csak némi eerőszakoskodásom után volt hajlandó átvenni a rendőrség, és úgy beszéltek velem - sértettel és koronatanúval -, mint egy kocsis, majd értesítettek, hogy mivel nem találják a tettest, a nyomozást felfüggesztették. Nagyon utálhatnak azért, hogy dolgozniuk kell - miattam, nem a bűnöző miatt!
pál péter | 2010. december 21. | 09:45:11

Szerintem gyorsba ki kell fizetni a pénzt,megérdemli okos volt.Én ha hasonló dolgokba dolgoznék munkát is adnék Neki.Szebenyi Úr gratulálok Önnek.
robocop | 2010. december 21. | 09:37:24

Orbán, Pintér urak!

Itt kellene nagyvonalúnak lenni és nem a TV székház ostrománál.
Már csak azért is, mert a gyilkosságok az előző országlásuk idején történt.
Sörivóje | 2010. december 21. | 09:36:07

Ez vicc. Gyakorlatilag kivülálló civilként végezte el a nyomozást és ő hozta összefüggésbe a fegyvert a bűncselekménnyel. És akkor csodálkozik a t. "szerv", hogy idétlen rendőrvicceket fabrikálnak róluk.
Semmi nem érdekli ezeket a gyors nyugdíjbamenetelen kívül. Na jó, tisztelet a kivételnek: van, aki azért ujjat tördelni szeret. A többinek meg ott a traffipax meg a fánktól hízott segg. Kábé ebben ki is merül az intellektuális tevékenységük.
robocop | 2010. december 21. | 09:35:40

veritas | 2010. december 21. | 09:25:56
Vagy legalább 98 %-ban megadóztatnák.
veritas | 2010. december 21. | 09:25:56

Gondolom, vissza fizettették, a később valótlannak bizonyult információ alapján a vélt nyomravezetőnek kifizetett milliókat.

Vagy valakiknek sápot adott le ebből? - jó szokás szerint.
emilke | 2010. december 21. | 09:17:02

Lehet, hogy érdekes lenne tudni, kinek "fizettek"?
Suttogó | 2010. december 21. | 08:38:56

Én a nyomozókkal-Ügyészekkel-Bírókkal fizettetném ki ezt az összeget, akiknek a minősíthetetlen és felelőtlen munkájuk miatt lett kifizetve
a hamis tanúnak.

Elárverezték a veszprémi postásgyilkosság és a móri mészárlás nyomravezetőjének szárligeti házát. Szebenyi István közben perbe fogta jussáért a Magyar Postát, és Pintér Sándor belügyminiszterhez fordult segítségért.

TÍZMILLIÓ FORINT Szebenyi amatőr hadszíntérkutatóként 2006 októberében a tarjáni erdőben egy fémdetektorral véletlenül rábukkant egy elásott hátizsákra, amelyben fegyveralkatrészek és egy váltás férfiruha volt. Pár nap múlva visszatért a helyszínre, és egy újabb elásott csomagra bukkant: ebben már fegyvereket és lőszerhüvelyeket talált. Utóbbiakról kiderült, hogy a postásgyilkosságnál és a móri mészárlásnál használt fegyverekből valók, meg is találták rajta Nagy DNS-mintáját. Ennek ellenére Szebenitől megtagadták a veszprémi postásgyilkosság 10 milliós és a móri bankrablás 25 milliós nyomravezetői díját, egy üveg bort kapott a segítségért.

Időközben Szebenyi vállalkozása bedőlt. Üzlettársát nem tudta kifizetni, aki emiatt perre ment. Tartozása a kamatokkal együtt hatmillió forint, amit most mellényzsebből kifizetne, ha korábban a szerinte őt megillető nyomravezetői díjakat megkapta volna. A nyomravezetőnek most elárverezték szárligeti házát, családjával anyósa vértesszőlősi nyaralójába húzza meg magát, ahol fűtés mellett sincs 14 foknál melegebb.

– Az ügyvédem beadta a keresetet a Magyar Posta ellen, az Országos Rendőr-főkapitányságra pedig felszólító levelet küldött – mondta a Borsnak Szebenyi.
– Mivel a bíróság jogerősen kimondta, hogy én vagyok a nyomravezető, nem is lehet kétséges a per kimenetele. Ugyanakkor levélben Pintér Sándor belügyminiszterhez fordultam és kértem, vizsgálja meg az ügyet.

A Fővárosi Ítélőtáblán csütörtökön hirdetnek jogerős ítélet Mór-ügyben. A múlt heti perbeszédében az ügyész Szebenyire, mint nyomravezetőre név szerint hivatkozott.

– Minek kellene még történnie ahhoz, hogy végre megkapjam azt, ami jár nekem!

Munkatársunktól

Forrás: BLIKK

MÓR-BUDAPEST - Nincs több titok! Közel négy évvel Nagy László (†36) és Weiszdorn Róbert (37) elfogása után csütörtökön a Fővárosi Ítélőtáblán feketén-fehéren megismerhettük, hogyan bukott le a móri mészárlás két elkövetője. 2006 őszén került a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) látókörébe Nagy és Weiszdorn. Ekkorra már Kaiser Edét tényleges életfogytiglanira ítélték a vérengzés miatt ártatlanul, társa, Hajdú László pedig a bíróság döntésére várt.

2006. október 8-án a szárligeti Szebenyi István egy elásott csomagra bukkant a tarjáni erdőben. Két pisztolyt, számtalan lőszert és parókát, álarcot talált. Kiderült, az egyik pisztolyt a móri vérengzésnél, a másikat a veszprémi postásgyilkosságnál használták. Bár a másodfokú eljárás ügyésze erről csütörtökön nem beszélt, már akkor sejteni lehetett, hogy nem véletlenül tartott a fegyverek megtalálása után sajtótájékoztatót az NNI. Beszámoltak arról, hogy a tarjáni erdőben fegyvert, sapkát, valamint olyan lőszereket találtak, amelyeket a Móron használt Scorpio géppisztolyból lőttek ki.

Most már tudható, a zsaruk ki akarták ugrasztani a nyulat a bokorból. A sajtótájékoztató után jelentkezett a rendőröknél egy férfi, aki elmondta: 2002-ben, a móri mészárlás után egy ismerősének az ismerősétől vett valaki fémkeresőt, és ő vitte el őket a tarjáni erdőbe. A nyomravezető emlékezett kuncsaftja telefonszámára és autója rendszámának töredékére. Ezek alapján azonosították Nagy Lászlót, aki vélhetően rájöhetett, hogy hiba volt az erdőben eldobálni a bizonyítékokat, ám hiába vette meg a fémdetektort nem találta meg az elhajigált fegyvert és lőszereket.

– Elemezték a telefonforgalmat és a híváslistákat a rendőrök. Kiderült, Nagy és Weiszdorn telefonja „Móron járt" a bűncselekmény napján – mondta csütörtökön az ügyésznő, aki hozzátette: segítette a felderítést, hogy Nagy és Weiszdorn a sajtótájékoztató után azonnal heves telefonálgatásba kezdtek.

A nyolc ember életét követelő vérengzés kapcsán decemberben születik jogerős ítélet. Az ügyész tényleges életfogytiglanit kért Weiszdornra, aki első fokon 30 évet kapott. Védője, Lichy József azt hangsúlyozta, mentsék fel Weiszdornt a több emberen elkövetett emberölés vádja alól, hiszen a kegyetlenséget Nagy követte el, aki időközben öngyilkos lett.

Cs. K.

Továbbra sem adom fel, lassan már minden szóba jöhető belügyminiszternek küldtem levelet. Az éppen lemondottnak, az éppen akkor érkezőnek, az új kormányénak...
Kitartó vagyok.

2010.november 24.-én az alábbi levelet küldtem Pintér Sándor belügyminiszternek:

Tisztelt Belügyminiszter Úr!


Kérem nézze el nekem, hogy ismeretlenül bátorkodom Önhöz fordulni, de
meggyőződésem hogy jóindulatában megbízhatok.
Magamról annyit, hogy én vagyok az a személy, aki 2006. októberében
megtaláltam a móri mészárlás - mint később kiderült - a
postásgyilkosság bizonyítékait.
Gyakorlatilag nekem köszönhető az ügy megoldása, és a valódi elkövetők elfogása.
     Ügyemben korábban elődjét is megkerestem, aki azonban szinte még
válaszra sem méltatott, illetve egy semmitmondó levelet volt tehetsége
elküldeni számomra.
Talán Ön is tudomással bír arról, hogy a két ügyben magas
nyomravezetői jutalmat tűztek ki annak aki bármilyen érdemi
információval segíti a rendőrséget a tettesek kézre kerítésében.
Az is ismeretes, hogy az ügyben Kaiserékra hamisan valló K.A. részére
"vád alku" címen kifizettek 25 millió forintot - mint ma már ugyancsak
ismert hamisan vallott.
Ezt a pénzt azóta sem kéri vissza senki, inkább egy bugyuta
magyarázattal próbálták megmagyarázni miért is jár a pénz a hamis
tanúnak...
Én hivatalosan a mai napig nem kaptam semmit, még köszönömre is csupán
akkor futotta amikor lecsapott a sztorira a sajtó.
Érdekes, ha valaki mondjuk kihúz a folyóból egy fuldoklót, vagy elkap
az utcán egy rablót, nyilvánosan kitüntetik.
Én az évszázad legsúlyosabb bűncselekményének megoldásában működtem
közre, és azt gondolom meglehetősen méltatlanul áll a dologhoz a
rendőrség.
    Ügyvédemmel dr. Dezső Antal Úrral pert indítottunk, - mivel
tárgyalni nem voltak hajlandók - és a múlt esztendőben a Veszprém
Megyei Bíróság jogerősen nekünk ítélt. Itt a Herendi Önkormányzatot
kellett perelnünk, mert ő is kiíró volt.
Most a Magyar Posta Zrt.-t, és az ORFK-t kell perbe fognunk, a pert
már elindítottuk.
Természetesen ahogyan ez lenni szokott ebben az országban - esetemben
sincs ez másként - évekig húzódik a per.
Az első jogerős ítélet alapján -ahol a Bíróság egyértelműen a
nyomravezető szerepemet deklarálta - nem lehet kétséges az ügy további
kimenetele.
Ezzel együtt borzasztóan kellemetlen, és méltatlan ez az egész ügy,
illetve ez a hozzáállás.
Véleményem szerint ezt sokkal elegánsabban is lehetett volna-lehetne
intézni, amiből a rendőrségnek is meglehetősen jó sajtója lehetne.

Tudom hogy ez nem számít semmit, de borzasztóan nagy szükségünk van a
segítségére. Nem állunk rózsásan, nemrégiben elárverezték a házunkat
ahol éltünk a feleségemmel és két kiskorú gyermekünkkel.
Szóval volna helye a régóta megérdemelt pénznek...

Biztos vagyok abban, van az ügyben tisztességes megoldási mód is, ha
valaki korrekten kezeli.

Ebben kérem az Ön szíves segítségét, kérem vizsgálja meg az ügyet,
illetve nézze meg van e arra mód hogy mindenkinek megelégedésére
legyen lezárva.

Tisztelettel:


Szebenyi István
"nyomravezető"

Nemrégiben ismét megcsörrent a telefonom, és meglepetésemre nem a baráti körömből volt valaki. Ismerős a hang, de elsőre alig ugrott be ki is az?

A nyomozó kolléga volt a Reptéri Rendőrség munkatársa. Közölte hogy az ügyész visszaküldte további nyomozás céljából az ügyet, ezért felrenel egy ismételt kihallgatásra.

Ennek megfelelően meg is jelentem, ügyvédem pedig küldött maga helyett egy a képviseletében eljáró másik ügyvédet meghatalmazással. A kihallgatás helyszíne a Ferihegyi Repülőtér területén volt, a Repülőtéri Rendőri Igazgatóság irodájában.

Itt ismét el kellett mondanom újra mindent a Spanyolországba küldött csomagjaimról. Illetve azt is hogy ez a gyűjtők körében általánosan bevett gyakorlat Európa-szerte hogy egymással cserélnek, és csomagban küldik el a tárgyakat. Ez sehol nem okoz gondot, kivéve nálunk ütközik törvénybe. Érdekes...

Nem is írok erről többet, mert csak felhúzom magam.

Szóval nagyjából mindent újra elismételtem, erről ismét jegyzőkönyv készült, stb.

Ezzel a tortúra ezen fejezete véget is ért.

Még tisztáztuk a nyomozó Úrral, hogy nekem személyszerint semmi bajom Vele, hiszen egyrészt csupán a munkáját végzi, másrész pedig maximálisan korrekten áll a dologhoz. Az idióta törvényi szabályozás az oka hogy hasonló esetek előfordulhatnak, de erről korábbi írásomban már mondtam véleményt.

No ennyi erről, most ismét várakozás van. Minden azon múlik, hogyan határoz az ügyész.

Weboldalunk mellett egy új oldalt indítottam a napokban. Az oldal azok számára készült akik kedvelik a II. világháborúval kapcsolatos olvasnivalókat, látnivalókat.

Az oldal tematikusan próbálja összegyűjteni és bemzutatni a világháború korának magyar lőszeresládáit.

Igazán szép oldal, ajánlom mindenkinek!

http://www.wikingkutatocsoport.hu/shop/

Kevesen tudják rólam, de kiváltképpen egyesületemről hogy nem csak hadtörténelmi kutatásokkal, hanem hadi-turizmussal is foglalkozunk. Célunk a történelemre épülő turizmus népszerűsítése. A Vértes vadregényes tájain szervezzük túráinkat, a túraútvonal kijelölésénél különleges figyelmet fordítottunk arra, hogy a máig látható lövészárokrendszerek nyomvonalain haladjon. Gyalogos, de akár kerékpáros túrákat is szervezünk. Kalandtúráinkon az érdeklődők nem csupán az árokrendszereket tekinthetik meg, de érdekes történelmi előadás során ismerkedhetnek meg az ott lezajlott eseményekkel. Előzetes igényfelmérés alapján állítjuk össze a programot, szükség esetén szállást, étkezést is biztosítunk. Iskolák részére nyári táborokat, osztálykirándulást, erdei iskolai programot biztosítunk. Várjuk a történelem iránt érdeklődő fiatalokat, és időseket egyaránt.

Képek az előző túráról, a Szilágyi Erzsébet Gyermekotthon fiataljaival:

Hát igen. Régen volt időm írni. De a napjaim nagy részét most még az tölti ki, hogy rendbehozzam azt a kis hétvégi házat ahová költöztünk.

És persze tombol a nyár, ami azt is jelenti hogy feladataink vannak. Nemrégiben ért véget egy táborunk, amit intézetis gyermekeknek tartottunk. Nagyon jól sikerült, úgy érzem Ők is, és mi is kellemes élményekkel gazdagodtunk. A táborról készült képek megtekinthetők kalandtúra oldalunkon a www.wikingkutatocsoport.hu/kalandtabor oldalon.

http://barikad.hu/node/56790

Kedves Olvasó!

Néhány napja már nem írtam ide, ami nem jelenti azonban azt hogy nem történik velem semmi. Néhány nappal ez előtt jártam ügyvédemnél, dr.Dezső Antalnál, akivel egyeztettünk a nyomravezetői díj iránti pereink folytatásáról. Ismételten megadtam az ügyvédi meghatalmazást, aminek értelmében néhány napon belül már hivatalosan is perben állok majd a Magyar Postával, és az ORFK-val. Továbbá a perek kimenetelétől függően, a nyertes per esetén, kártérítési pert szándékozom indítani a Magyar Állam ellen, mivel a késedelmes kifizetés miatt elárverezték a házunkat. Ez a tény meglehetősen megviselte az egész családot, és felborította az egész életünket.

De gondolom nem csupán velem történnek hasonló dolgok, hanem más honfitársaimmal is, nem siránkozom.

"Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell..."

Itt élünk...

De történtek azért pozitív események is, amikről itt be tudok számolni, és néhány fotót is közzé teszek:

Örömmel jelenthetem be, hogy egyesületünk, Mány, Óbarok-Nagyegyháza Önkormányzata, és a Történelmi Vitézi Rend közös munkája nyomán megadtuk a végtisztességet négy a második világháborúban hősi halált halt névtelen magyar honvédnek.
A temetés Mány településen a református temetőben volt a Magyar Hősök Napja alkalmából.

Ma hivatalosan is elárverezték a házunkat. Nem lepett meg, hogy ingatlandílerek vásárolták meg 5,2 millió forintért. Költözünk...

A napot már pakolással töltöttük, amikor megszólalt a telefonom. A Reptéri Rendőrség nyomozója hívott, kérte küldjem el részére az ügyvédi meghatalmazást. Elmondta, a szakértői vélemény még nem érkezett meg ugyan, de rövidesen vádemelésre kerül majd sor. Mint ismeretes, megvádoltak visszaélés haditechnikai eszközzel bűncselekmény gyanújával. Kérdeztem, mire vár a szakértői vizsgálattal kapcsolatban, hiszen gyakorló kézigránátokat vittek el. Azt mondta, amennyiben a szakértő megállapítja hogy a tárgyak haditechnikai eszközök, abban az esetben megalapozott a vád.

Ez meglehetősen nevetséges, hiszen egyértelműen azok, ha megkérdezi, ezt én is megállapítom. Ahogyan azt is megállapítom, hogy a Vatera kb 20 ezer terméke szintén az, így ennek értelmében legalább ennyi embert meg kell vádolni!

Magyarország egy nagyon gazdag ország, ha van pénz arra, hogy egy hasonló nevetséges eljárásra egy halom pénzt költsenek el házkutatásokra, szakértői vizsgálatokra, nyomozati, vádemelési munkákra. Közben a valódi bűnözők betörnek, rabolnak, fosztogatnak...

És arról panaszkodnak kevés a rendőr, képtelenek mindenhol ott lenni. Vicc!

Talán igen. Még nem tettük hivatalosan közzé, de weboldalunkon sok fotóval illusztrálva leközöltük a kutatásról készült beszámolót.

Egyesületünk egy kis csapata Kocsis Laci barátom irányítása, és információja alapján szenzációs leletre bukkant.

Lockheed P38 Lightning

A gép végre nem dirib-darab kis fecni alkatrészekből áll, mint inkább csodálatosan megmaradt nagyobb darabokból. Szerencsére senki nem talált rá ezidáig, így nem hordták szét.

Idézek néhány sort Laci barátom bejelentéséből, amit oldalunkon teljes egészében leközöltünk:

"Egy rendkívüli roncsfeltárás és kutatómunka első fejezetének végére teszünk pontot ezzel a beszámolóval. Nehéz, de nagyon érdekes munkát tudhatunk a hátunk mögött, bár az igazán neheze még hátra van. Egy Pátka körzetében lezuhant P-38-as repülőgép leletmentését, kutatásának első eredményeit szeretnénk veletek megosztani. Igyekeztünk körültekintő, gondos munkát végezni, tekintettel a tárgyi leletek viszonylag nagy méretére, és elég nagy számára, úgy gondoljuk, hogy egy egyedülállóan jelentős, és a hazai roncskutatás szempontjából mindenképpen figyelemreméltó eseményről tudunk nektek beszámolni."

ELŐZMÉNYEK:
1944 november 26-án P-38-as repülőgépek végeztek alacsony támadást Seregélyes és a Csákvári repülőtér ellen. A támadók az olaszországi Rioliban állomásozó 14. Fighter group, 49. századának gépei voltak. A jelentések szerint aznap négy légi veszteségük volt. Ebből a négyből, két gép lezuhanási helye korábban be lett azonosítva, mindkét pilóta meghalt. A másik két repülő egyike Seregélyestől délre zuhant le, a pilóta német fogságba került.
Az utolsó gép találatot kapott és lángoló motorral próbált menekülni. A pilóta segítséget kért, egy gép mellé zárkózott, hogy kísérje. A kísérő elmondása szerint a sérült repülőgép folyamatosan veszített magasságából, majd Székesfehérvártól északi irányban, lapos szögben földbe csapódott.
Pilótája George W. Baird Jr. főhadnagy ( azonosítószáma:O -823240),a helyszínen meghalt.
A gép „P-38 L” típus, gyártási száma: 44-24078.,”LADY LORRAINE ll.” nevet viselte.
A főhadnagy az Ardennesben lévő katonai temetőben van eltemetve,Belgiumban.(Ardennes American U.S Military Cemetery). „D” parcella, 3. sor,16-os sír. A holttest kimentésének körülményeiről még várjuk az információkat az Egyesült Államokból.
(Mohos Nándor kutatása)

Néhány fotó a feltárásról:

Remélhetőleg ezek a darabok, és a még elő nem kerültek is rövidesen megtekinthetők lesznek állandó kiállításunkon.

Mivel sokan látogatnak ide, ezért itt is közzé teszem: állást keresek.

Aki tud valami tisztességes munkát, kérem jelezze nekem.

Tájékoztatok mindenkit, hogy Egyesületünk minden partnerünknek megküldte, és a nyilvánosság támogatását kérte a minket ért folyamatos hatósági zaklatások kapcsán.
Partnereinknek az alábbi levelet küldtük a mai napon, majd ezt követően a szükséges lépéseket meg fogjuk tenni, hogy ez a tarthatatlan helyzet megváltozzék!

  Tisztelt Partnereink!

 Kedves Barátunk!

Egyesületünk a Had-és Kultúrtörténeti Egyesület mint ismeretes az egyik legnépszerűbb amatőr kutatókat tömörítő weboldalt működtető, és tagságot magába foglaló szervezet.

Tevékenységünkben számos célt fogalmaztunk meg, többek között:

• Magyarország területén történt hadiesemények történeti és helyi kutatása, és az erről szóló ismeretek terjesztése, valamint hagyományőrzés keretében ezek bemutatása;
• Magyarország területén történt hadiesemények során eltűnt háborús objektumok kutatása, és ezek leleteinek a megmentése, és széles körű bemutatása kiállítások és tárlatok létesítésével;
• Magyarország területén a történelemre épülő idegenforgalmi fejlesztések előmozdítása;
• a működés területén kulturális rendezvények, helytörténeti-hadtörténeti kiállítások, találkozók szervezése;
• tevékenységünk kiterjed a kulturális és közösségi programok szervezésére és a kutatók, hagyományőrzők életével kapcsolatos bármely tevékenységre, az ifjúság történelemmel kapcsolatos informális képzésére;
• tevékenységünk kiterjed kutatói, hadszíntérkutatói, gyűjtői képviseletre és érdekképviseletre.

Most az utolsó pontban megfogalmazott képviseleti, érdekképviseleti jogkörünk tárgyában kérném szíves támogatásotokat.

Sajnálatos módon a közelmúltban egyre gyakrabban hallunk, tapasztalunk eseteket, amikor tevékenységünket, kutatói, gyűjtői munkánkat megpróbálják valamilyen érthetetlen okból ellehetetleníteni.

Különböző törvényi paragrafusok félreértelmezésével, belemagyarázásával próbálják tevékenységünket illegalitásba kényszeríteni.

Szinte mindennapossá váltak a házkutatások, lefoglalások a gyűjtők zaklatása.

Miután a sajtóban bezengett „fegyverarzenálokról’’ végül a szakértői vizsgálatok során rendre kiderül hogy azok hatástalanított, gyűjteményi darabok, így a gyanúsítás szinte minden esetben dugába dől, de rengeteg értelmetlen kellemetlenséget kell elszenvednünk.

Újabban már nem robbanószerrel, lőfegyverrel-lőszerrel visszaéléssel próbálkoznak, hanem a 2005/109 Törvény bizonyos szakaszainak félreértelmezésével operálnak. Egy „fogyatékos’’ jogszabály helytelen alkalmazása folytán szinte minden haditechnikai relikvia haditechnikai eszköz minősítést kap, és ezek külföldre történő kivitele, vagy behozatala azonnal 2-8 évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után!

Az EU bármely polgára szabadon küldhet postai úton ilyen termékeket, kivéve minket magyarokat korlátoznak ezek a hazai jogszabályok!

Érthetetlen okból minket hátrányosan megkülönböztet ez a törvény!

Mint ahogy szükséges volna a hatástalanításra, a gyűjteményi fegyverek tartására egy normális, a gyűjtők tevékenységét szabályozó törvényre is!

A fent leírtakkal kapcsolatban szeretnénk változásokat elérni, mégpedig a jelenleg érvényben lévő helytelenül alkalmazott jogszabályok korrigálásával, kiegészítésével, illetve egy a gyűjtőkre kimunkált új törvényjavaslat benyújtását kezdeményezni.

Ebben szeretnénk partnereink, és mindazon civilszervezetek támogatását magunk mögött tudni, akik egyetértenek velünk ezen törekvésünkben.

Akik egyetértenek velünk, azok szervezetei is felsorolásra kerülnek az új Országgyűlésnek benyújtandó petíciónkban, javaslatunkban.

Kérjük, ha egyetért velünk, szervezetük megjelölésével szíveskedjen visszajelezni!

Baráti Üdvözlettel:

                                                                                    Szebenyi István

                                                                                            Elnök

                                                                       Had-és Kultúrtörténeti Egyesület

Banánköztársaságunk egy fantasztikus törvényének köszönhetően (2005/109) koholt vádak alapján bárki megvádolható "visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel engedély nélküli elkövetés bűntettének megalapozott gyanújával".

Ez a szerencsétlenül megfogalmazott törvény, talán arra volt hivatott a maga korában, hogy megakadályozza ha valaki például szigorúan titkos haditechnikát, vagy mondjuk radioaktív terméket akarna külföldre juttatni. De annyira szerencsétlenre sikerült, hogy ennek alapján bárki megvádolható ezzel a bűncselekménnyel, hiszen a törvénybe foglalt eszközök körébe szinte minden belemagyarázható.

Mondjuk például, hogy Ön vásárol Németországban, egy a Bundeswehr-nél leselejtezett katonai gyakorlót, vagy bakancsot, és azt behozza az országba. Ebben az esetben máris megvádolható akár a visszaélés haditechnikai termékkel című elfuserált törvény értelmében egy bűncselekménnyel! Büntetési tétele 2-8 év!

Nem hiszi, próbálja ki!

Hogy valójában mi értelme volt ennek a jogszabálynak, azt senki nem tudja, mint ahogy azt sem tudja az ember hogy van ez a törvény, egészen addig amíg meg nem vádolják. Az Európai Unió más országainak állampolgárai szabadon kereskedhetnek hadi relikviákkal, egyedül minket magyarokat súlyt ez az átok!

Hogy hitelt adjak a fent leírtaknak - korábbi írásomban már részleteztem miért vádoltak meg, - becsatolom ide a hivatalos jegyzőkönyvet is.

Továbbá azt sem értem, hogy egy az Unióba küldött csomagomat bontották fel, amiben második világháborús gyűjteményi tárgyak voltak - gondolom ez nem az a haditechnika amit félteni kellene ha kikerül az országból - az ezt követő házkutatás során a gyűjteményem egy jelentős részét lefoglalták! Mi ennek az oka? Hiszen a jelenlévő tűzszerészek megállapították, hogy az összes tárgy hatástalan, emberi élet kioltására alkalmatlan!

A fenti terjedelmes lista önmagáért beszél... Amit pedig elvittek, az még érdekesebb, hiszen azok között van például gyakorló kézigránát. Még egy laikus, aki egyáltalán nem volt katona, nincsenek hasonló ismeretei, az is tudja, hogy a gyakorló kézigránáttal csupán a dobást gyakorolták, nem volt benne robbanóanyag. Akkor ezt miért is kell szakértőhöz vinni? Továbbá érdekes a tűzszerész szakértő megállapítása a reptéren "kiemelt" tárgyakról. Azt nyilatkozza, bár mindkét gránáttest robbanóanyagtól mentes, de vissza alakítható! Hát kérem szépen ez ismét baromság! Tudom hogy ritkák ezek a tárgyak ebben az állapotban, és talán elnyerték a tetszését a Tisztelt szakértő Úrnak, ezért szívesen elkoboztatná, ahogyan Ők azt szokták, hogy azután valakinek a gyűjteményében landoljon. De kérem szépen ha ezt vissza akarnám alakítani, előbb robbanóanyaggal kellene megtöltenem ugyebár. Azt be kellene szereznem, stb. No ennyi erővel egy radiátorcsövet is megtölthetek valamilyen anyaggal, nem kell ehhez azokat a szép gránátokat tönkre tennem!

Úr Isten! Ezt a dilettantizmust, vagy rosszindulatot!

Hát ez Magyarország 2010-ben... Talán hasonlít egy banánköztársasághoz, vagy a Rákosi korszak magyarországához?

Szinte el sem hittem, amikor ma reggel kinéztem az ablakon, és a házam előtt egy halom rendőrségi jármű parkolt le...

A nagyjáből 15 főből álló rendőrök, tűzszerészek, nyomozók házkutatási parancsot lobogtattak. Mint kiderült, nemrégiben gyűjteményem két darabját (3db 2. világháborús hatástalanított kézigránátot) vásárolt tőlem egy német aukciós oldalon két spanyol úriember. Mivel a terméket postán adtam fel, a csomagot a reptéren átvilágították. Kirendelték a tűzszerész szakértőt, aki megállapította, a tárgyak mindegyike hatástalan, emberélet kioltására alkalmatlan.

Ezel a történetnek akár vége is lehetett volna, de nem! Nem, mert mi magyarországon élünk, ami mint azt rögtön látni is fogjuk ezen a példán keresztül, messze esik az Európai Unió más országaitól.

Mint kiderült, 2005-ben hoztak egy jogszabályt, ami megtiltja a haditechnikai termékek kivitelét, behozatalát az országba. Vagyis ezt "halandó" nem teheti meg, csak engedély birtokában. Engedélyt pedig erre szinte lehetetlen hogy kapjon!

Hogy teljesen világos legyen, ez a nevetséges és a gyűjtőket békjóba tartó rendelkezés minden haditechnikai eszközre vonatkozik, legyen az egy rohamsisak, egy bajonett, vagy akár egy személyes tárgy, mondjuk egy kanálgép.

Aki pedig ezt megszegi, tudatosan, vagy a törvény nemismerete okán, 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel súlythatják!

Ennek megfelelően a mai napon nálam házkutatást tartottak tűzszerészek bevonásával. Semmiféle robbanóeszközt nem találtak természetesen, de megvádoltak idézem:

"Visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel engedély nélkül elkövetés bűntettének megalapozott gyanúja" - tárgyában...

Miért is tartom elképesztőnek ezt, és az ehhez hasonló "gumijogszabályokat" ?

Mert a nagyjából 20.000 főt számláló gyűjtői társadalom jogait sérti! Mert bárhol az Unió területén élő más állampolgár, legyen az német, holland, belga, joga van a gyűjteményét úgy gyarapítani, hogy elcseréli, eladja, vagy másikat vásárol. Nekünk magyaroknak ezen jogszabály nevetséges rendelkezései szerint nem jár ki ez a jog, sőt szabadságvesztéssel súlytható a fent leírt tevékenység végzése.

Mindenki tudja, aki ebben a témában egy kicsit is otthon van, hogy léteznek bőrzék, hazai és külföldi aukciós oldalak, ahol ezek a tárgyak gazdát cserélnek. Ezzel a lendülettel be is lehetne tiltani ezeket az oldalakat, illetve az ott kereskedő gyűjtőket mind börtönbe lehetne csukni! Ha hozzávesszük az Unióban működtetett oldalakat is, fél európát le lehet csukatni!

Számomra ez az eljárás kísértetiesen emlékeztet egy letűnt kor eszközrendszerére, amikor nevetséges indokokkal perbe lehetett fogni gyakorlatilag bárkit. Érdekes a törvény megjelenése is (2005) amikor is számos haditechnikai eszközök körüli kormányközeli mutyira derült fény. Úgy tűnik, csak bizonyos köröknek adatott meg, hogy szervezetten üzleteljenek milliárdos tételekben haditechnikai eszközökkel, anyagokkal, az összes többi halandó előtt le akarták zárni ezt a lehetőséget. Ennek aztán áldozatául eshetnek azok a gyűjtők is, akik a tárgyak megmentése, restaurálása, kiállítása érdekében tevékenykednek évtizedek óta. Jelesül a gyűjtők...

De tekintsünk csak vissza egy kicsit. Idézek érveim alátámasztására néhány érdekes cikket, amelyek "véletlenül" éppen 2005-ben jelentek meg, amikor ez a jópofa törvény is megszületett:

(Magyar Hírlap, 2005. október 6., csütörtök, 16. oldal)

Lőszer megsemmisítés családi alapon

Több száz milliós üzlet - A polgármester szerint a helyiek félnek a veszélyes anyagoktól, a cégvezető aljas rágalomról beszél

Csaknem 292 millió forintos szerződést írhatott alá egy nyírbogáti szocialista vállalkozó irányítása alatt álló cég a honvédelmi tárca beszerzési hivatalával harckocsi- és tüzérségi lőszerek hatástalanításáért. A Nyír-Uncia Kft. az eszközök bontása után mintegy 300 tonna rézhulladékot is értékesíthet, a hatástalanítást követően keletkező acélhulladékot pedig egy olyan német hátterű társaság adja el, ahol a kft. első emberének veje az ügyvezető: A hulladékhasznosításból így a Honvédelmi Minisztériumtól elnyert több száz millió forinton túl további tízmilliókkal növelheti a bevételeit a családi vállalkozás.

Haraszti Gyula

Ellenőrzést tartott nemrég a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrség a megye színesfémmel foglalkozó cégeinek telephelyein, és egy nyírbogáti vállalkozónál a rendőrök érdekes tárgyat találtak. A telepet üzemeltető cég tájékoztatása szerint egy „rakétára emlékeztető formájú” katonai lőszerre akadtak, és megkérdezték, hogy az eszköz honnan származik, illetve milyen tevékenységet folytatnak ezzel a társaság hulladékgyűjtő területén?

A cég közlése szerint egy hatástalanított tanklőszer alkatrészéből olvasztották ki a volfrámot, mert ezzel együtt nem tudták volna értékesíteni a fémet egy betonacélt gyártó üzemnek.

Simon Miklós nyírbogáti polgármester állítja, hogy a helybéliek többször is megkeresték az ügyben, mert „rettegnek” a Nyír-Uncia Kft. telephelyén őrzött anyagok hatásaitól. Kabai Károly, a cég vezetője viszont megkeresésünkre „aljas rágalomnak" nevezte a feltételezést. Szerinte a polgármester „akciója" egy hatalmi harc része, amellyel el akarja őt lehetetleníteni. Kabai ugyanis az előző választási ciklusban alpolgármester lehetett az MSZP színeiben, és tervei között van, hogy az idén is megmérettesse magát a faluban.

A tényekhez tartozik, hogy a rendőrség tájékoztatása szerint nem tártak fel szabálytalanságot a telephelyen, Kabai Károlyt pedig a jelenlegi, ellenzéki vezetésű képviselő-testület - három másik szocialista önkormányzati képviselővel egyetemben - kizáratta a falu közgyűléséből. A történtek azonban jócskán túlmutatnak egy nyírségi település politikai játszmáin. Lapunk kiderítette, hogy az ügy hátterében több száz millió forint állami pénzfelhasználásáról van szó, egy családi vállalkozás segítségével.

Kabai Károly telephelyein ugyanis nemcsak néhány harckocsilőszerből származó hulladékot tárolnak. Mint megtudtuk, a szocialista vállalkozó irányítása alatt álló cég közel 292 millió forint értékben kötött szerződést a Honvédelmi Minisztérium (HM) Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatalával 2005 tavaszán különböző típusú tüzérségi és harckocsilőszerek hatástalanítására. A Kabai Károly által vezetett Nyír-Uncia Kft. a megállapodás értelmében csaknem 4200 tonna lőszert kell hogy hatástalanítson. A vállalkozó - állítása szerint - mintegy 200 millió forintot fektetett be a tevékenységbe, amelyet egy hajdúhadházi katonai objektumban lévő, csaknem 28 ezer négyzetméteres telephelyen végez. Az üzem telephelyének és épületeinek bérletéért évente ötmillió forintot fizet a cég a HM-nek. A társaság állítása szerint összességében százmilliós kiadás lehet majd a lőpor külföldre szállítása is.

Szerinte azért is lehetett befutó a pályázaton, mert már régóta a katonai raktárak közelében lévő településen tevékenykedik hulladékhasznosító kereskedőként, így a veszélyes anyagokat nem kellett nagy távolságokra szállítani, ami jelentősen növelné a költségeket. A Nyír-Uncia Kft. lőszer-megsemmisítő üzeme az ország keleti szélén található, Hajdúhadház és Hajdúsámson között egy régi katonai objektumban.

A bejáratnál biztonsági őrök állnak, akik ottjártunkkor elvettek tőlünk minden hang- és képrögzítő eszközt, mert részben titkos katonai létesítménybe érkeztünk. A honvédségi raktár nem minden területe látogatható, és bizonyos kérdéseket sem tehettünk fel a kísérőinknek, például az őrszemélyzetről vagy a lőszerek mennyiségéről, mert ezek szigorúan titkos információnak számítanak. Az üzemet havonta többször meglátogatja a katonai titkosszolgálat, és hetente ellenőrzést tartanak az objektumban a Honvédelmi Minisztérium technológiai hivatalától is. A munkatársak mindegyikének nemzetbiztonsági átvilágításon kellett átesnie. Az üzemben jelenleg a hadrendből kivont T-55-ös szovjet harckocsik lövedékeit szerelik szét egy nemrég felújított gépsor segítségével. A látogatásunkkor-legalábbis ezt mutatták meg a vendéglátók, állításuk szerint a Nyírbogáton talált „rakétaformájú tanklőszereket" már elszállították az összes telephelyről. A veszélyes alkatrészekét - például a lőportölteteket a hüvelyekből - biztosított helyiségekben távolítják el, ahol hőérzékelőket helyeztek a plafonra, és szikramentessé tették a padlót. A robbanóanyagot olvasztókádakban távolítják el a lövedékekből. A hatástalanítás után a rézhüvelyeket és -forgácsokat a Nyír-Uncia Kft. értékesíti. Egy tanklőszer rézhüvelye közel 8,5 kilogramm, és a rosszabb minőségű sárgaréz kilójáért is legalább 250-300 forintot adnak a piacon. A Nyír-Uncia Kft. közlése szerint 4200 tonna lőszerből közel 250-300 tonna rézhulladék keletkezik. A jelenlegi árak alapján ennyi rézhulladékért hatvan-hetven millió forintot is lehet kapni a felvásárlóktól. A lőszerekről leforgácsolt vörösrézért szintén jól fizethetnek a társaságnak.

A hatástalanításért felvett összegen felül tehát a bontásból származó hulladékok értékesítésével is bevételekre tehet szert a Nyír-Uncia Kft. „Családon belül" értékesítik a lövedékek robbanószertől mentesített acélhulladékát is. Ezt ugyanis az Ud Stahl Recycling Kft. adja el az Ózdi Acélműveknek. Az Ud Stahl Kft. ügyvezetője Kabai Károly veje, aki többek között a Nyírbogát közelében lévő Hajdúhadházon vezet hulladéktelepet.

Az Ud Stahl Kft. tavaly több száz tonna, harckocsik és páncélozott harci járművek bontásából származó vasanyagot vásárolt a honvédelmi tárca tulajdonában lévő HM Currus Rt.-től, amit szintén Ózdon értékesített.

A HM Currus Rt. vezérigazgató-helyettesévé tavaly év elején Tácej Zoltánt nevezték ki, aki korábban a Nyír-Uncia Kft. tagjaként tevékenykedett, és Kabai Károly nyírbogáti telepén dolgozott. Kabai erről lapunknak úgy nyilatkozott: természetes, hogy egy cég vezérigazgató-helyettese ,,nem ad el vadidegeneknek hulladékot", hiszen nem biztos, hogy megkapja az árát, és ezzel az állását veszélyezteti. Ács János, a HM Currus Rt. vezérigazgatója az új vezető kinevezéséről annyit közölt: korábban „munkakapcsolat" volt a társaság és a fiatal gépészmérnök között, akit azért alkalmaztak, mert kellett egy személy, aki „irányítja, kézbe veszi és mozgatja" a hadrendből kivont eszközök gyorsabb felszámolását.

Az Ud Stahl Kft.-nek eladott fémhulladékról szólva elismerte, hogy 300 tonnányi acélhulladékot értékesítettek a cégnek, de üzleti titokra hivatkozva azt nem árulta el, hogy mennyiért adták el a bontásból származó anyagokat. Az ÁPV Rt. megbízásából egy társaság bonyolította le a versenyeztetést a hadrendből kivont eszközök megsemmisítésére, és a pályázaton a HM Currus Rt. nyert, amely később eladta a bontásból származó fémet - tette hozzá a vezérigazgató.

A honvédelmi tárca lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a Nyír-Uncia Kft. által megnyert beszerzés pályáztatásakor mindazon magyar cégeket megszólították, akik engedéllyel rendelkeznek a hatástalanító tevékenység végzésére Magyarországon. A HM állítása szerint a nyertes kiválasztása a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás elve alapján történt.

JUHÁSZ RAKÉTAFEJET VISZ AMERIKÁBA

Juhász Ferenc elviszi ajándékba az első olyan rakétafejet az Egyesült Államokba, amelyet az amerikai együttműködéssel megkezdődött magyarországi rakétamegsemmisítési program keretében szereltek le -jelentették be a tárcavezető sajtótájékoztatóján. Mint ismeretes, egy megállapodás alapján az Egyesült Államok segítséget nyújt Magyarországnak a Magyar Honvédség birtokában lévő, de már nem használt, vállról indítható légvédelmi rakéták megsemmisítéséhez A minisztérium közleménye szerint az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy a szóban forgó fegyverzetek soha ne kerülhessenek bűnözők és terroristák kezébe. A megállapodásnak megfelelően Magyarország amerikai közreműködéssel a korábbi Szovjetunió által gyártott 1540 Sztrela 2-es típusú rakétát semmisít meg. Az Egyesült Államok 350 ezer dollárral (72 millió forinttal) járul hozzá az összességében 350 millió forintos programhoz A hatástalanítás információink szerint a HM Arzenál Rt. megbízásából Szlovákiában történik majd a Trend-Fix Kft. részvételével.

 (Magyar Nemzet, 2005. október 6., csütörtök, 5. oldal)

Nos, érdekelne, mennyire sikerült végére járni a fenti cikkben említett mutyigyanús ügyleteknek? Vagy például a Tisztelt Miniszter Úr rendelkezett-e kiviteli engedéllyel az USA-ba vitt rakétafejről?

Ezekről, és még számos más ebben a témában megjelent cikkről azóta sem hallunk. De hozzám reggel ki lehet küldeni mintegy 20 rendőrt, és egy felesleges ügyet lehet generálni a semmiből! Miközben nálam mintegy 20-an helyszíneltek, addig a bűnözők nyugodtan mehettek betörni, hiszen a bűnügyesek Szebenyinél vannak!

Hangsúlyozom, nem a nálam kint intézkedő nyomozókkal, tűzszerészekkel, rendőrökkel van problémám, hiszen Ők a munkájukat végezték. A rendszerrel, a jogszabállyal, a törvényekkel vannak problémáim!

Összegezve: ismét rabosítottak, újjlenyomat, fotó, DNS, stb...

Várom az ügy folytatását, a részletekről majd beszámolok itt, illetve a sajtóban.

Ma eltávozott egy ember... Egy ember, akit talán senki sem ismert... az Apám.

Soha nem lehetek annyira EMBER mint Ő!

Nyugodj Békében Apa...

Az alább leírt esetem bizonyára mással is megtörtént már, és talán nem bosszankodott rajta mint én. De sajnos engem ez bosszant, így leírom.

Rég jártam a városban, azaz tatabányán. Mostanában nem volt dolgom arra, de ma ez a nyugalom megszakadt.

A város a szokásos nyugalmat árasztotta, a szokásos nyugis forgalom az utakon. A régi vágóhíd utcája felől érkeztem autómmal, és az OMV kútnál a lámpa éppen zöldre váltott amikor balra akartam kanyarodni Sárberek felé a négysávoson. A belső sáv telítve volt, és hogy elkapjam még a zöldet, a külsőbe húzódtam.

Alig hagytam el a kereszteződést amikor leszirénázott a szerv! Megálltam, s miközben kiszálltam a járműből, azon gondolkoztam, mi a túrót követhettem el? Végül arra jutottam, szerintem semmit.

Majd Ő is megkérdezte: - Tudja miért állítottuk meg?

-Nem - feleltem.

A találós kérdést így rövidre zártuk, szabad a gazda... mire kinyögte, hogy bizonyára elkerülte a figyelmemet, de forgalmi rend változás történt, és a külső sávból nem lehet balra kanyarodni többé. Igaz hogy az elmúlt 20-25 évben így szoktuk meg, de ez már nem számít...

Megkérdezte, feljelentsen, vagy elismerem, és így "megúszom" egy ötezerforintos helyszíni bírsággal.

Természetesen elismertem a szabálysértés elkövetését. Úr Isten! Mekkora bűnt követtem el! Hiszen minden más jármű pirosban állt, csak nekünk balra volt zöld, így senkit nem veszélyeztettem, nem sodortam le az útról. Nem hajtottam gyorsan, csupán benéztem egy állítólagos táblát, ami azóta került kihelyezésre hogy utoljára arra jártam.

Ha nem egy közlekedési rendőr lett volna, hanem egy ember, akkor talán annyit mondott volna: Uram ha ez legközelebb előfordul, megbírságolom. Vagy: Tudja mit, kövessen! Nézze csak azt a táblát! stb.

De nem, azonnal lebírságolja a polgárt! Hiába, úgy tűnik Tatabányán semmi sem változott, a bűnelkövetők szabadon garázdálkodhatnak, mert a rend éber őreinek még mindíg az autósok sarcolása van kiadva. Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Tőlünk kicsit nyugatabbra talán ez is másképp van, és talán nem is utálják ennyire az autósok a rendőröket. Vajon miért?

HADTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS!

2010.március 20- április 03-ig

Helyszín: Szárliget, Közösségi Ház, István u.49. (Komárom Esztergom Megye)

Megtekinthető: naponta 16-19 óráig

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várok!

Tisztelt Látogató!

Céljaink megvalósításához támogatókra van szükségünk.
Kérjük, ha módjában áll, támogassa Ön is egyesületünk munkáját!

Amennyiben oldalunkon betekintést nyert munkánkba, és bármilyen összeggel
támogatni tud minket, azt szívesen vesszük.

Támogatását az oldal alján megtalálható számlaszámra küldheti, de el tudjuk fogadni
a képen látható dobozban is. :-)

Web címeink: www.wikingkutatocsoport.hu/kalandtabor

                  www.wikingkutatocsoport.hu

Tisztelt Látogató!


Egy számunkra fontos kérést szeretnénk itt közzé tenni.
Talán aki ismer, az tudja hogy számomra az egyik legfontosabb dolog
a csata-és hadszíntér kutatása. Ebben a témában létrehoztunk nemrégiben
egy egyesületet, amely hadtörténelemmel kapcsolatos programokat szervez.
Ezek többnyire ismeretterjesztő, oktató, és szabadidős programok.
Ingyenesen látogatható hadtörténelmi tárlatok, hadtörténelmi élménytúrák,
gyermekeknek szóló kedvezményes nyári diáktáborok, tantermen kívüli oktatási
programok.

A fent említett programokban kiemelten kezeljük a hadtörténelemhez kapcsolódó
tárlatok létrehozását.

Sajnos az a tapasztalatunk, hogy egyre kevesebb tárgy marad fenn a háború időszakából.
A legtöbb tárgy a vastelepeken, szeméttelepeken végzi.
Általánosan bevett gyakorlat, ha a nagypapa elhalálozik, a családtagok az összes régi emléket, egyenruhát, sisakot, csajkát, más tárgyakat azonnal kacatként kezelik, és lomtalanítás alkalmával az első amitől megszabadulnak.
Számunkra nagyon fontos, hogy a történelem ezen korszakát hitelesen be tudjuk mutatni az utánunk jövő generáció számára is.
Komoly erőfeszítéseket teszünk a történelem minden apró morzsájának megmentése érdekében.
Ezért most arra kérünk mindenkit, aki olvassa ezt a felhívást, hogy ha akad a háznál bármi
ami a kacat kategóriába tartozik megítélése szerint, de vélhetően háborús tárgy, vagy dokumentum, fotó, ruha, egyéb felszerelés, ne dobja ki!

Kérjuk jelezze felénk, és mi érte megyünk!

Köszönettel:


Szebenyi István

Néhány lelkes barátommal ismét egy nagyot gondoltunk, annak érdekében hogy sokan megismerkedjenek ezzel a remek hobbival, népszerűsíteni kezdtük.

Szeretnénk elérni, hogy a hadszíntérkutatás ne egy "kalóz" tevékenység legyen, hanem egy komoly kihívás azok számára, akik elkötelezetten hisznek abban, hogy fontos a múlt megőrzése.

Egy weboldalt hoztunk létre, amely egész évre kínál programokat az érdeklődők számára.

Az oldal címe:

www.wikingkutatocsoport.hu/kalandtabor/

Közzé teszem az éves program naptárát is, íme:

ÉVES RENDEZVÉNYNAPTÁR

„Hadtörténeti élménytúrák”

Egy napos túrák a II. Világháború hadszínterein

Részletes információért kattintson a vastagon szedett szövegrészre!

• 2010. március 13. Zámoly /A páncéloscsata
• 2010. március 20. Nagyegyháza /Védelmi vonalak
• 2010. március 27. Mány – Hegyikastély/ A „Wiking” SS pc.ho. harcai
• 2010. április 10. Szárliget / Huszárok a Vértesben
• 2010. április 17. Zámoly/ 1945 március 16 - egy elfelejtett véres nap
• 2010. április 24. Szárliget / A hadszintérkutatásról mindenkinek
• 2010. május 9. Mány/ A hadszintérkutatásról haladóknak
• 2010. május 15. Zámoly/ Előadás a hadszíntér- és hadisírkutatásról

2010. március 20.-27. Hadtörténeti Kiállítás - Szárliget

Veterán találkozó
militária, könyv és antik börze a magtárban
o 2010. május 22.Zámoly

Magyar Honvédek újratemetése
o 2010. május 29. Nagyegyháza

"Mentsünk meg egy hadisírt!"
Országos akció a hadisírok megmentésének érdekében
o 2010. május 30. (Ki-ki a saját településén rendbe hoz egy hadisírt)

„Tapintható Történelem”
Közösségi jótékonysági rendezvény a fogyatékos gyermekekért
o 2010. június 13. Zámoly

"Nyomkeresők a Vértesben"
Ifjúsági élmény és vándortábor diákoknak.
Gyalogszerrel Zámolytól Mányig a történelem ösvényén I. turnus
o 2010. június 18.– 27.-ig.

„Kalandozás a Vértesben”
Ifjúsági élmény és vándortábor diákoknak.
Gyalogszerrel Zámolytól Mányig a történelem ösvényén II. turnus
o 2010. Július 16. – 25.-ig

"Barangolás a Vértesben"
Ifjúsági élmény és vándortábor diákoknak.
Gyalogszerrel Zámolytól Mányig a történelem ösvényén III. turnus
o 2010. augusztus 06. – 15.-ig.

A „mi konferenciánk”
Kutatók, gyűjtők, hagyományőrzők találkozója
o 2010. augusztus 28.– 29.-ig

A változtatás jogát fenntartjuk!

Akit bővebben érdekelnek a programok, látogasson el az oldalra!

Mint ahogy már korábban is megtettem, most is írtam egy levelet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium illetékeseinek, kérve, továbbítsák a miniszternek.
Előző levelem "süket fülekre" talált, bár azt hiszem az akkori miniszter éppen akkor vette a kalapját, kabátját...

Kérem szíveskedjenek az alábbi néhány sort továbbítani a miniszter Úr részére!

A levél szövege a következő:

Tisztelt Miniszter Úr!

   Szebenyi István vagyok, a "móri vérengzés" bizonyítékainak megtalálója, amatőr hadszíntérkutató.
Mint arról talán Ön is értesült, - ha máshonnan nem a sajtóból - az Ön felügyelete alá tartozó Rendőrség meglehetősen méltatlanul "köszönte meg" az ügy felderítésében betöltött szerepemet.
Talán hallott arról is, amiről a sajtó folyamatosan cikkez, hogy az ügyben meglehetősen magas nyomravezetői díj került kiírásra, amelyet egy köztörvényes bűnözőnek fizetett ki a rendőrség egy érdekes vádalku keretében.
Azóta már kiderült, az ügyben hamis vallomást tett. A hatóság mégsem ismerte be a hibáját, é a kifizetett 25 millió forint visszaszerzésére egyetlen kísérletet sem tett. Mi több inkább gyártottak rá egy igen buta magyarázatot!
   Az ügyben nemrégiben polgári pert kezdeményeztem, és a Veszprémi Bíróság I. és II. fokon is nekem ítélt jogerősen.
Ezzel a Bíróság egyértelműen deklarálta, hogy nyomravezetője vagyok az ügynek, és a kiírásokban szereplő összeg egy részét már nekem ítélte. A Herendi Önkormányzat a nekem ítélt összeget korrekt módon ki is fizette!

   Korábban elődjének írtam már ebben az ügyben egy levelet, aki azonban ahelyett hogy érdemben foglalkozott volna az üggyel, az Országos Rendőrfőkapitány hatáskörébe helyezte...
Tőle azután kaptam is egy semmitmondó indoklást, miszerint nem jár nekem a kiírásban szereplő összeg, és nem tekintenek nyomravezetőnek.
  Ezután fordultam bírósághoz, aki nekem ítélt...

Saját, és a Bíróság álláspontja szerint is, tévesen döntöttek ebben az ügyben a Rendőrség részéről.

Mind a közvélemény, mind a sajtó, ügyvédem mellettem áll az ügyben. Továbbra is méltatlannak tartom a Rendőrség hozzáállását. Ezt az egészet úgy vélem sokkal gálánsabban is lehetett volna eddig is kezelni, és talán még most sem késő.
A negatív sajtó nekik sem jó, és én sem akarok évekig perelni, bár a merev elzárkózás következtében nem marad más lehetőségem.

Nem akarok a mostanában a sajtóban felkapott BKV, és egyéb közpénzelszórási ügyekre hivatkozni,  azokban az ügyekben százmilliók kerültek jogosulatlanul kifizetésre. A nekem járó összeg, ezekhez képest aprópénz.
A perek kimenetele az előző ítélet alapján talán megjósolható...

Kérdésem: miért kell ezt a méltatlan kutyakomédiát végig játszani?
Miért ragaszkodik a Rendőrség folyamatosan mereven egy merőben rossz állásponthoz, ahogyan azt az egész móri ügyben korábban is tette?
Miért nem képes "emberi arcát" megmutatni végre egyszer  Rendőrség egy állampolgár felé, és normális gesztust gyakorolni?

Levelem, és remélhető válaszlevelét is megjelentetem saját blogomban, mint ahogy az eddigi hatóságokkal folytatott levelezésem is nyilvánosságra került ott!
http://moriremalom.blogspot.com/
http://szebenyiistvan.blog.hu/


Szíves válaszát várva,

tisztelettel:


Szebenyi IstvánKérem szíveskedjenek az alábbi néhány sort továbbítani a miniszter Úr részére!

Tisztelt Miniszter Úr!

   Szebenyi István vagyok, a "móri vérengzés" bizonyítékainak megtalálója, amatőr hadszíntérkutató.
Mint arról talán Ön is értesült, - ha máshonnan nem a sajtóból - az Ön felügyelete alá tartozó Rendőrség meglehetősen méltatlanul "köszönte meg" az ügy felderítésében betöltött szerepemet.
Talán hallott arról is, amiről a sajtó folyamatosan cikkez, hogy az ügyben meglehetősen magas nyomravezetői díj került kiírásra, amelyet egy köztörvényes bűnözőnek fizetett ki a rendőrség egy érdekes vádalku keretében.
Azóta már kiderült, az ügyben hamis vallomást tett. A hatóság mégsem ismerte be a hibáját, é a kifizetett 25 millió forint visszaszerzésére egyetlen kísérletet sem tett. Mi több inkább gyártottak rá egy igen buta magyarázatot!
   Az ügyben nemrégiben polgári pert kezdeményeztem, és a Veszprémi Bíróság I. és II. fokon is nekem ítélt jogerősen.
Ezzel a Bíróság egyértelműen deklarálta, hogy nyomravezetője vagyok az ügynek, és a kiírásokban szereplő összeg egy részét már nekem ítélte. A Herendi Önkormányzat a nekem ítélt összeget korrekt módon ki is fizette!

   Korábban elődjének írtam már ebben az ügyben egy levelet, aki azonban ahelyett hogy érdemben foglalkozott volna az üggyel, az Országos Rendőrfőkapitány hatáskörébe helyezte...
Tőle azután kaptam is egy semmitmondó indoklást, miszerint nem jár nekem a kiírásban szereplő összeg, és nem tekintenek nyomravezetőnek.
  Ezután fordultam bírósághoz, aki nekem ítélt...

Saját, és a Bíróság álláspontja szerint is, tévesen döntöttek ebben az ügyben a Rendőrség részéről.

Mind a közvélemény, mind a sajtó, ügyvédem mellettem áll az ügyben. Továbbra is méltatlannak tartom a Rendőrség hozzáállását. Ezt az egészet úgy vélem sokkal gálánsabban is lehetett volna eddig is kezelni, és talán még most sem késő.
A negatív sajtó nekik sem jó, és én sem akarok évekig perelni, bár a merev elzárkózás következtében nem marad más lehetőségem.

Nem akarok a mostanában a sajtóban felkapott BKV, és egyéb közpénzelszórási ügyekre hivatkozni,  azokban az ügyekben százmilliók kerültek jogosulatlanul kifizetésre. A nekem járó összeg, ezekhez képest aprópénz.
A perek kimenetele az előző ítélet alapján talán megjósolható...

Kérdésem: miért kell ezt a méltatlan kutyakomédiát végig játszani?
Miért ragaszkodik a Rendőrség folyamatosan mereven egy merőben rossz állásponthoz, ahogyan azt az egész móri ügyben korábban is tette?
Miért nem képes "emberi arcát" megmutatni végre egyszer  Rendőrség egy állampolgár felé, és normális gesztust gyakorolni?

Levelem, és remélhető válaszlevelét is megjelentetem saját blogomban, mint ahogy az eddigi hatóságokkal folytatott levelezésem is nyilvánosságra került ott!
http://moriremalom.blogspot.com/
http://szebenyiistvan.blog.hu/


Szíves válaszát várva,

tisztelettel:


Szebenyi István

Az erre -remélem - érkező választ is leközlöm majd itt, okulásul mindenki számára!Az erre -remélem - érkező választ is leközlöm majd itt, okulásul mindenki számára!

Sokan talán azt sem tudják, hol található ez a kedves kis település. Azt pedig kiváltképp nem, hogy minden esztendőben zajlik itt egy megemlékezés. Az esemény a II. Világháború Doni hőseinek, és a Budai Vár védőinek, a kitörés áldozatainak állít emléket.

Néhány képpel szeretném bemutatni a megemlékezést, annak reményéban hogy minden évben többen leszünk jelen.

A mai legfrissebb hír az Indexről:

BKV: Mesterházy, Zelenák és Regőczi őrizetben

Három új gyanúsítottja van a BKV-botránynak. A BRFK nyomozói hűtlen kezelés gyanújával hallgatták ki Tóthfalusi Györgyöt, a BKV igazgatóságának SZDSZ-es elnökét, Mesterházy Ernőt, Demszky Gábor főtanácsadóját, és M. Lászlót, egy kommunikációs cég vezetőjét. A rendőrség ismét kihallgatta a már korábban meggyanúsított Regőczi Miklóst, a BKV volt vezérigazgató-helyettesét,  Zelenák Tibor főosztályvezetőt, és Horváth Évát, Hagyó Miklós volt szóvivőjét is. Házkutatások is zajlanak, hárman őrizetbe kerültek.

- Egyre dagad a botrány. Bár nem gyakran kapcsolódom be a politikai jelleű hírek kommentálásába, de ez, és hasonló ügyek annyira irritálnak hogy nem állhatom szó nélkül. Hangsúlyozni szeretném, pártoktól függetlenül a politikával, a politikusokkal van problémám.

Felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés elkövetése megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki a gazdaságvédelmi nyomozók Mesterházy Ernőt [1], Demszky Gábor főtanácsadóját, majd az MTI információi szerint később őrizetbe vették. A rendőrség szerint Mesterházy rábírta a BKV vezetőit, hogy "indokolatlan és szükségtelen szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szerződéseket kössenek meg". A gyanúsítás ellen a főtanácsadó panasszal élt.

- Minden bizonnyal fantasztikus képességű ember ez a Mesterházy. Kiváncsian várom mikor derül ki, hogy hasonló ügyekben adott tanácsokat a Főpolgármesternek is.

"Engem ez meglepett, Mesterházy Ernő közeli munkatársam, tanácsadóm (...), ezekről az ügyekről, hogy tanácsadói szerződések lettek volna, és hogy azokat kivel kötöttük vagy kivel kötöttek ők együttműködést, ezekről a sajtóból értesültem" - mondta Demszky Gábor a TV2 Tényeknek a nyomozásról.

- Érdekes, engem nem lepett meg. De Demszky Úr meglepődése ismét sokszáz millió forintba kerül az adófizetőknek. És persze Ő nem tud semmiről! Hmmm. Hát, hiszem ha akarom! Egy kultúráltabb országban ennek a gyanúnak az árnyéka állna fenn, már lemondana az érintett...

Mindhárman panaszt tettek

A rendőrség közlése szerint a korábban már meggyanúsított Regőczi Miklós [2], a BKV egykori értékesítési és kommunikációs vezérigazgató-helyettese, és Zelenák Tibor mint a BKV egykori főosztályvezetője a társaság veszteséges működése ellenére a BKV nevében szükségtelen és indokolatlan kommunikációs szolgáltatásokra kötöttek vállalkozói és megbízási szerződéseket, illetve igazoltak különböző teljesítéseket. Az MTI szerint Regőczit és Zelenákot is őrizetbe vették, a gyanúsítás ellen ők is panasszal éltek.

A két vezetőt eredetileg Horváth Éva foglalkoztatása miatt gyanúsították meg. A rendőrség gyanúja szerint a volt szóvivő 2008. február 1. és  2009. szeptember 18. között úgy vett fel a BKV-tól összesen 24 millió forint munkabért, prémiumot és jutalmat, hogy azért ténylegesen nem végzett munkát.

És itt nálunk most megelevenedik Alexandre Dumas regénye! :-)))

- Athos, Porthos, Aramis... Már csak d'Artagnan hiányzik! :-) A közvagyon testőrei! Az igazság bajnokai, jellemes, szellemes emberek... Csodás történet, akár ez is megihlethetne egy írót. :-) Most hogy jobban belegondolok d'Artagnan sem hiányzik, hiszen Jóvá-Hagyó is "belekeveredett" az ügybe. Horváth Éva személyében pedig megjelenik a szép Constance, D’Artagnan kedvese. 

"D’Artagnan és barátai elindulnak Londonba, hogy visszakérjék a gyémántokat Buckinghamtől. Az út tele van a bíboros csapdáival. Athos, Porthos és Aramis súlyosan megsérül; csak d’Artagnan érkezik meg Angliába. Visszaszerzi az ékszereket, és elviszi Anna királynénak, épp időben, hogy megmentse a becsületét."

- Na nálunk a történet azért nem ennyire hősies! A mi hőseink éppen ellenkezőleg: rabolni indultak. De a történet nyilván folytatódni fog, talán így:

"A bíborosra olyan nagy hatással van mindez, hogy meghívja d’Artagnant a saját csapataiba, de a fiú nem fogadja el az ajánlatot barátai iránti hűségből. Mivel nem áll a bíboros szolgálatába, nem kapja meg a bíboros védelmét sem."

- Talán rövidesen az is kiderülhet ki a bíboros? :-)

"A testőrök és d’Artagnan kénytelenek lovakat és felszerelést vásárolni a harctéri szolgálathoz – ez nem kis feladat az elszegényedett testőröknek. Athosnak sikerül pénzt szereznie ismeretlen(BKV?) forrásból, Aramisnak pedig van egy-két szeretője, akiknek van arany az erszényében."

Regőczi Miklóst hűtlen kezeléssel, Zelenák Tibort bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés megalapozott gyanújával hallgatták ki, közölte a BRFK. A rendőrség szerint Regőczi 12 céggel kapcsolatban mintegy 81 millió forint, Zelenák 6 céggel összefüggésben több mint 30 millió forint vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak.

Mindhárom gyanúsított vallomást tett, de a gyanúsítás ellen panasszal éltek, mondta Tafferner Éva, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szóvivője.

- Csak úgy röpködnek a milliók, miközben a "pórnép" éhezik! Gratulálok nemes urak!

Tóthfalusit is kihallgatták

A rendőrség közlése szerint Tóthfalusi Györgyöt, a BKV igazgatóságának SZDSZ-es elnökét felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés gyanúja miatt hallgatták ki. A rendőrség szerint Tóthfalusi a társaság veszteséges működése ellenére "a BKV vagyonkezelési kötelezettséggel rendelkező vezetőit szándékosan rábírta arra, hogy megszegjék kötelezettségüket". A nyomozók a férfi városházán lévő irodájában házkutatást tartottak.

Tóthfalusit azzal gyanúsítják, hogy az igazgatóság elnökeként aláírta azt a végkielégítési szerződést, amely alapján Futó Sándor volt igazgatósági elnöki főtanácsadó 30 millió forinttal távozhatott a BKV-tól. Tóthfalusi és a BKV is azt állította, hogy az igazgatóság elnöke és tagjai nem írtak alá sem tanácsadói, sem végkielégítési szerződéseket.

- Ezt már nem is kommentálom... Kezdjük el összeadni a milliókat! Persze ezek csak azok a milliók, amik kiderültek...

Szerda délelőtt a nyomozók gyanúsítottként hallgatták ki M. Lászlót, bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés elkövetése megalapozott gyanújával. A rendőrség közlése szerint a férfi egy kommunikációs betéti társaság vezetőjeként segítséget nyújtott a BKV vezetőinek "vagyonkezelési kötelezettségük megszegésében", ezzel mintegy 27 millió forint vagyoni hátrányt okozva a közlekedési társaságnak. M. László az ügyben ugyancsak meggyanúsított Horváth Éva élettársa.

A nyomozók ismét felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés gyanújával hallgatták ki Horváth Évát [4], Hagyó Miklós volt szóvivőjét. A nyomozás adatai szerint Horváth Éva szándékosan rábírta a BKV vezetőit, hogy szükségtelen és indokolatlan szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szerződéseket kössenek. Horváth Éva tevékenységével 12 cég vonatkozásában mintegy 81 millió forint vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak, közölte a rendőrség.

- Ez a BKV ez tulajdonképpen egy családi vállalkozás? Vagy csak én vegyok ennyire tudatlan? :-)

"Az Angliában raboskodó Milady elcsábítja a keményszívű Feltont, és nemcsak arra veszi rá, hogy segítsen neki megszökni, hanem arra is, hogy gyilkolja meg Buckingham herceget."

- Lehet hogy Horváth Éva inkább a Milady-re hajaz? :-)

A hat ember kihallgatása folyamatban van, ezzel párhuzamosan folynak a házkutatások. A nyomozók házkutatást tartottat a Főpolgármesteri Hivatalban, az egykori Kormányzati Koordinációs Központ helyiségében is. 

Korábban Horváth Éva szerződése miatt hűtlen kezelés gyanújával hallgatták ki Bolla Tibort [5], a BKV gazdasági vezérigazgató-helyettesét.

Antal Attila házi őrizetben

Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját, a Vértes Volán Zrt. jelenlegi vezérigazgatóját január 26-án vették őrizetbe [6] hűtlen kezelés gyanújával, azóta házi őrizetben van [7]. Két konkrét ügyben gyanusítják az igazgatót: az egyik az úgynevezett luxusmetró-tanulmány [8] ügye, amit az Index hozott nyilvánosságra tavaly. A BKV tízmillió forintot fizetett a Soda Reklám Kft-nek egy olyan, alapvetően szükségtelen, és szakmailag nem nagy értékű munkáért, ami a kisföldalatti luxusmetróvá pozicionálásáról szólt.

- Hogy a túróba lehetne ide bekerülni. Ha el nem cseszem, lehet még véletlenül akár használható tanulmányt is készítettem volna fele ennyiért!

A másik ügy aktája szerint bruttó 19,2 millió forintot költött el 2007-ben a BKV a saját fénymásoló-állományának teljes felmérésére [9]. A tanulmányt készítő céget a cégbíróság idén tavasszal törölte a nyilvántartásából. A BKV belső vizsgálata szerint a szerződés szükségtelen volt.

- 19,2 millióért mindent lemásolnék kézzel, 2 példányban! :-)

Korábban tanúként hallgatták ki az ügyben Balogh Zsoltot, aki Antal távozása után megbízott vezérigazgató volt. Az ügyeket ismerő forrásaink szerint elképzelhető, hogy Balogh vádalkut kötött.

- Na már megint egy vádalku! Akkor ez most megússza, és még fizetnek is neki.

Feltételezhető, hogy Antal Attila és Balogh Zsolt terhelő vallomást tett [10] Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettesre. Bár Hagyó Miklóst [11] nem gyanúsították meg, kedden a fővárosi MSZP-elnökség kérésének eleget téve lemondott [12] az országgyűlési képviselői jelöltségről, valamint a fővárosi közgyűlési mandátumáról, de parlamenti helyét megtartja.

Várom az újabb folytatást! Szerintem szinte minden politikusról, és állami cégről lehetne egy történetet írni - sajnos...

Írja az Index. Majd így folytatja:

"A BKV korrupciós ügyletei miatt ellehetetlenült fővárosi szocialista politikus eleget tett a fővárosi MSZP-elnökség kérésének, és lemondott az országgyűlési képviselői jelöltségről, valamint a fővárosi közgyűlési mandátumáról. Parlamenti helyét viszont megtartja."

- Már-már kezdem sajnálni. Gondolom most majd azokat a pénzeket is visszafizeti, amiket sikerült elherdálni, illetve eltüntetni. Naná hogy nem! Mirt kellett ezzel mostanáig várni? Hiszen már korábban közszájon forgott, hogy azok a cégek kerülnek be bizonyos állami vállalatok partnerei közé, akiket Jóvá-Hagyó Miklós javasol. Ha valamit jóvá hagy, az úgy van!

"Az MSZP hétfőn már felkérte Hagyó Miklóst, hogy az áprilisi országgyűlési képviselőválasztáson se egyéni körzetben, se a párt fővárosi listáján ne induljon."

- Szerintem a leghelyesebb az volna, ha más sem indulna. Mennyi pénzt takaríthatnánk meg!

"Jelenlegi párttisztségeiről és országgyűlési képviselői mandátumáról nem kérték, hogy mondjon le, és ezt meg is tartotta. Vagyis az új parlament felállásáig mentelmi joga van Hagyónak."

- Már megint a mentelmi jog! Mennyire jó hogy erre mindig lehet hivatkozni. És ersze élni is fog vele, mert hát muszáj! Ha kiderülnének a dolgok, gondolom sokan buknának Vele...

"Az ügy előzménye, hogy sajtóértesülések szerint Hagyó ellen vallott két volt BKV-s vezérigazgató, Antal Attila és Balogh Zsolt is, melynek nyomán az ügyészség a BKV tulajdonosi jogait gyakorló fővárosi vezetők felelősségét is vizsgálja.

A BKV-s tanácsadói szerződések és egyéb, nagy port felvert korrupciógyanús ügyletek politikai szálának Hagyó lehet az első vezéráldozata."

- Ugyan ár kérem! Vezéráldozat. Mutassunk már a korbi ügyekben egyetlen igazi áldozatot! Kit vontak felelősségre esetlege milliárdok eltüntetéséért? Senkit. Így lesz ez most is.

Tudom, persze léteznek tisztességers politikusok is, csak azok nem ebben a században éltek, vagy nem ebben az országban...

Miközben átlag Magyarország polgárai isszák az olcsó Borsodit, Jóvá-Hagyó seregei betörtek a BKV-ba, és fosztogattak. -adta hírül a sajtó. Röpködnek a százmilliók, milliárdok, miközben az állampolgárok terhei az egekbe szöknek. Érdekes, hogy a politikai elítből senkinek sem tűnt fel eddig, hogy a Jóvá-Hagyók különböző állami cégek tetejére tűzik ki a "lófarkas" zászlót! Mintha politikusaink nem is ebben az országban élnének. Hihetnénk hogy valóban így van. Egy másik országban élnek az országon belül. Hiszen mit tapasztalnak ők valójában az országot érintő súlyos válságból? Miközben ezrek veszítették el állásaikat, és megint ezrek az otthonaikat, politikusaink vállalkozása a Magyar Országgyűlés gőz erővel üzemel! A lenyúlásra, a közpénzek magán zsebekbe vándortatására létrehozott cégeik virágoznak. Már előre borítékolható, hogy ebből a BKV körüli kutyakomédiából sem lesz semmi, mint ahogy az elmúlt húsz esztendőben is mindenki megúszta felelősségrevonás nélkül. Természetesen ismét ki fog derülni, hogy az érintett politikus "Úr" aláírása sehol sem szerepel, hiszen vélhetőleg a szokásos forgatókönyv szerint strómanja írta alá azokat az utasításokat, szerződéseket, amik alapján a közpénzek megcsapolása lehetővé vált. A koreográfia mindig ugyanaz ezekben az ügyekben. Miközben mindenki mindent tud mindekiről, mélyen hallgat. Majd egy várt időpontban bedobják a bombát! A védekezés természetszerűen szintén a szokásos sémát követi: "egyedi esetről lehet szó, pártunk elhatárolja magyát."

Vagyis: elmagyarázzák a hülye polgárnak, hogy a politika úgy egészében tisztességes, csupán néhány megtévedt bárányról van itt szó kérem! De miközben ezek a játszmák zajlanak, és ismét előkerülnek a mumusok - amelyeket most megint egymás fejéhez lehet vágni - Kaja Ibrahim! -kiáltja az egyik. Zuslág! - üvölti a másik. Ezüst Hajó! Kormányzati negyed! - és így tovább...

Zajlik tehát a már-már megszokott "kampány", amelynek végén azután az állampolgártól ismét felhatalmazást kérnek a következő négy éves rablóhadjáratra. Európa rettegte valaha a Magyart. A régi mondás azonban ma így hangzana : "Mentsd meg Uram a Magyarokat saját politikusaiktól""

Bosszankodunk, hogy ezek eladtak mindent. Kiárusították az Országot. Mégis rá kell jönni, hogy a lenyúlások minden esetben az állami tulajdonú vállalatoknál történnek. Azon sem érdemes meglepődnünk, ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos időközönként a javak újraelosztása történik meg a fejünk felett. Hiszen az elmúlt húsz év során ez újra és újra megtörténik. Csupán az a borzasztó a felismerésben, hogy mindez a mi kárunkra történik. De rövidesen elérkezik minden politikus számára a Kánaán, amikor az állampolgár már zsörtölődni sem fog. Hiszen a hírekről sem értesül majd, mert nincs pénze megvenni a napi sajtót, a televízót sem kapcsolja be, hiszen a szolgáltató a számlatartozása miatt kikötötte a szolgáltatásból. Talán még meg tudja venni az olcsó Borsodit, és el tud majd bicegni a szavazófülkéig négyévente. De ha már arra is képtelen, házhoz viszik az úrnát! Mert minden szavazat fontos! Miközben lassan mi szavazók is úrnában végezzük...

Vigyázzunk tehát, mert a "Jóvá-Hagyók" köztünk vannak!

És ne gondoljuk hogy a másik különb, hiszen ők is ott voltak, látták, tudták, hallgattak. Kinevezésükhöz asszisztáltak, megtapsolták amikor felszólalt. Lassan már nem lepődünk meg azon, hogy akit korábban megtapsoltak, az később előzetesben végzi.

A baj csupán az, hogy kevesen végzik ott!

Erre is gondoljunk majd azon az áprilisi napon...

Tisztelt Olvasó!

Előre bocsájtom, írásom nem egy reprezentatív felmérés alapján beszerzett információn alapszik. Inkább csak azon véleményeket foglaltam össze, amelyeket találkozásaim során az utca emberével gyűjtöttem. Kiegészítve persze saját tapasztalataimmal, gondolataimmal.

Végre ismét magunk mögött hagytunk négy nehéz esztendőt, és újra itt a kampány! Politikusaink most újra megpróbálnak számot adni teljesítményükkel, és kérik tőlünk állampolgároktól a felhatalmazást az újabb négy esztendőre. Ebben az időszakban –de csak ebben – felértékelődik az állampolgárok jelentősége. De nézzük csak meg, hogyan is teljesítettek politikusaink?
Akár az elmúlt 20 esztendőt is könnyen értékelhetjük, hiszen ha visszatekintünk azt tapasztaljuk, semmi sem változott. Sorozatos botrányok tarkítják politikusaink „bűnlajstromát” de a valódi felelősségrevonás a tisztességtelen vagyonszerzések, korrupciós botrányok, közpénzek herdálása tárgyában soha nem történik meg. A felelőtlen, sok esetben hanyag, esetleg hűtlen kezelésnek soha nincsenek felelősei. Nem úgy egy gyárban, ahol ha a dolgozó kárt okoz, azonnal kirúgják, és behajtják rajta az okozott kár ellenértékét!
Még le sem csillapodtak a BKV körül felkavarodott hullámok,  amikor újabb „mentőcsomagot” szavaztak meg részére. Előzetes letartóztatásba helyeztek számos vezetőt, de a politikusaink ebben az ügyben is érinthetetlenek maradtak. Érdekes, hiszen egy állami cég feletti felügyeletet köztudottan bizonyos politikusok gyakorolnak. Persze az is érdekes lehet, miért pont mostanában robbant ez a „bomba”? Hiszen aki nem vak, az tökéletesen tisztában van azzal, hogy az állami cégeknél a korrupció, és lenyúlás a rendszerváltást követően végig jelen van. Vajon melyik érdekcsoportnak állt érdekében pont mostanra időzíteni a botrányokat? De mindegy is, hiszen ha tudnánk sem lennénk gazdagabbak, az egyszerű állampolgárnak csupán annyi a dolga ebben az országban, hogy feladja a csekkjeit, megfizesse az adóját, és négyévente szavazza be a parlamentbe saját kizsákmányolóit.
A hazai kis és középvállalkozások fuldokolnak, a munkaügyi hivatalokban az utcán kanyarog a sor vége, miközben politikusainknak jól működik képviselői „vállalkozásuk”.
Egy politikus ma Magyarországon sikeres újraválasztása esetén akár a következőket is mondhatná: „ismét bekerültem, dübörög a vállalkozásom!”
Politikusnak lenni ma Magyarországon – népszerűtlen ugyan , de –mindenképpen kifizetődő dolog. Ja igen! –védekeznek általában. Nekik sok mindent el kell viselniük közszereplőként. Állniuk kell a sarat akkor is, amikor hazugnak, korruptnak, csalónak titulálják őket.
De miért is csodálkoznak azon, hogy ez az általánosan kialakult közvélekedés? Hiszen egy politikus már a bizonyos mondat, - kiváltképp ígéret – elhangzásakor tudja, hogy ezt nem fogja betartani. Tekintsünk csak vissza az elmúlt húsz évre, mennyi beteljesítetlen ígéret maradt a politikai ámokfutók után! Nem akarok neveket felidézni, hiszen nem annyira a személyek a fontosak, mint inkább a jelenség maga. Politikusnak lenni majdnem olyan, mint notórikus hazudozónak lenni. De vannak ebben a műfajban néhányan, akik ezt professzionális szinten végzik.
Csupán egy dolog felett állok értetlenül: vajon miért mennek még el emberek szavazni? Miben reménykednek még?

Hiszen már-már teljesen mindegy melyik pártra, és melyik személyre adják a voksukat, az eredmény ugyanaz. Szerencsére még nem akkora a bizalomvesztés, hogy tömegeket vigyen ki az utcára. De meddig lehet még vajon visszaélni az állampolgár józan ítélőképességével?
A legnagyobb probléma talán az, hogy valami elveszett , ami talán a nyolcvanas évek végéig meg volt. Az élni, és élni hagyni elv. Abban a sokat bírált rendszerben is voltak nyilván korrupciós ügyek, amiről mondjuk Szabó Lajos gyári munkás mit sem tudott. Az akkori hatalom irányítói is lenyúlták a magukét, de talán nem ennyire gátlástalanul, és pofátlanul!
Miközben a kádereknek egy kicsivel több jutott mint a gyári munkásnak, azért őt is hagyták élni. Neki is lehetett egy ladája, egy hétvégi telke, esetleg egy nyaralója a Balaton mellett.
Ma a helyzet gyökeresen megváltozott. Miközben az „ígérgetők” folyamatosan gyarapodnak, addig az „alattvalók” rohamosan szegényednek el. Tömeges méreteket ölt a munkanélküliség, a szociális juttatásokat ezzel szemben megkurtítják. Rengeteg az abszolút ellátatlanok köre. A munkaügyi piac kínálatában szinte kizárólag a „droid” munkákat kínálják a modern „rabszolgák” számára a multinacionális „rabszolgatartóik”.

Kívánom –bár nincsenek illúzióim – hogy a soronkövetkező választás gyökeres változásokat hozzon!

2010. május 30-án a Magyar Hősök Napját szeretnénk összekötni egy másik eseménnyel. Ennek lényege, hogy ezen a napon délelőtt 10.00-kor mindenki aki csatlakozik a felhívásunkhoz, felkeres egy a lakóhelyéhez közeli hadisírt, és kigyomlálja, felássa, rendbe teszi. Demonstrációnkkal azt szeretnénk elérni, hogy legalább egy napra minden sír rendben legyen, és kerüljön rá egy szál virág.

Csatlakozási szándékot kérjük jelezni a szerkesztoseg.hke@gmail.com címre!

A részletekről az érintetteket levélben értesítjük!

Szebenyi István vagyok. Amatőr hadszíntér kutató, egyeseknek kincskereső. Valójában egy átlagember, akinek különös érzéke van-volt hogy "zűrös" ügyekbe keveredjen.
Írásaim az átlagembernek szólnak, akik hasonlóan élik a hétköznapjaikat mint én, és fel sem tudják tételezni magukról hogy velük is történhet valami rendkívüli. Különös kalandokba sodorhatja őket az élet anélkül hogy akarnák. Talán valahol mélyen mindenki vágyik egy kalandosabb életre, és nem csupán a mindennapi megszokott kerékvágásban akarja élni az életét. Reggel elmegy dolgozni a megszokott munkahelyére ahol mindenkit ismer. Már szinte unalmas amit csinál, de ez van...
Haza ér valamikor délután, a család már vagy otthon van, vagy nem. Kinyitja a hűtőt, kibont egy sört, és bekapcsolja a TV-t, ahol éppen vagy a Mónika Show, vagy Joshi Barat műsorát bámulhatja.
Majd másnap ugyanez!
Én nem erre az életre vágytam, ezért kerestem magamnak valami "értelmes" elfoglaltságot. Bár a családom bizonyos tagjai szerint ez nem jött be. :-)
Fémdetektorral járom az országot, itt-ott bukkanok fel, és titkok után kutatok.
Élményeimet, és sok mást szeretnék ezeken a lapokon megosztani másokkal.

Mint már írtam itt valahol, talán már minden "főszereplő" megírta a maga móri történetét.
Nem is azért írtam meg a sajátomat, mert én nem lóghatnék ki a sorból. Volt mondanivalóm, amit úgy gondoltam érdemes megosztani másokkal.
Könyvem - melyből részleteket majd itt le fogok közölni - nem elsősorban a móri eseményeket dolgozza fel. A velem az elmúlt években megtörtént eseményeket örökíti meg, de természetesen egy hosszú fejezeten keresztül írok a móri ügyről is. Az eseményekről, ahogyan én megéltem. Nyilván leginkább akkortól, amikor belecsöppentem.
A könyv talán azért is érdekes lehet majd ha megjelenik, mert egy meglehetősen zárt világba, a "fémkeresősök" rejtett világába kalauzolja el az olvasót.
Jellemzően nem szeretünk a nyilvánosság előtt mutatkozni, és sokan tevékenységüket is titokban végzik.
Hogy miért?
Erre a kérdésre is választ kaphatnak majd könyvemben a kedves olvasók.
Jelenleg a kiadókeresés fázisát éli a mű. Remélem rövidesen találok egy korrekt kiadót.

Én még láttam címmel egy felhívást szeretnénk közzé tenni. Valóban, azok akik látták a II. Világháború borzalmait, átélték, vagy részesei voltak, egyre kevesebben vannak.
Az Ő elvesztésükkel egy történelmi korszak tűnik majd el "nyomtalanul" és már nem lesz aki személyesen elmesélje.

Próbálok visszaemlékezni arra a napra amikor ez a rémség megtörtént, de nem igazán megy.Azt hiszem a médiában, talán az esti híradóban hallottam először erről a brutális gaztettről, amin magam is megdöbbentem.
Mint bárki mást, engem is foglalkoztatott az ügy. Nem gondolnám hogy jobban, mint akárkit az országban. Boldog voltam amikor rövidesen elfogták a tetteseket.
Majd kiderült nem a tetteseket fogták el...
Azután ismét elfogták az új tetteseket!
Közzétették a fotókat. Kaiser és Hajdú.
Borzalom - gondoltam - hogyan tehetnek emberek embertársaikkal ilyen rémséget?
Azután érdekes hírek követték egymást. Nem nagyon akart összeállni az ügy. Illetve nem álltak össze a bizonyítékok. A rendőrség igyekezett minden tőle telhetőt elkövetni hogy bizonyítsa, Hajdú, és Kaiser jártak aznap a bankfiókban, és ők gyilkoltak hidegvérrel...
Ma már tudjuk, valójában nem a bizonyítékok keresésével, mint inkább a bizonyítékok utólagos gyártásával foglalatoskodtak.
A tanúk, véletlen vagy szándékos befolyásolása, egy hamis koronatanú Kiglics terhelő vallomása elegendőnek bizonyult az "alapos" vád beterjesztéséhez.
Az események valahogy így kezdődtek számomra, mint szemlélő számára.
Szinte mindennap ezzel volt tele a sajtó, és akkor még nem gondoltam hogy valaha "közelebbről" ismerkedem meg az üggyel...

Előszó

Úgy vélem, ez a könyv az életem egy még máig lezáratlan szakaszáról szól. Egy kalandos élet néhány epizódja villan fel most itt ezeken a lapokon, ami talán elgondolkoztathat másokat, és egyben példája lehet annak, hogy egy teljesen hétköznapi emberrel is történhetnek nem hétköznapi dolgok. Minden intelem ellenére a tűzzel játszottam az elmúlt évek során, amikor erre a kalandos útra tévedtem. Nem kevesebb volt a tét, mint a családom, a munkám, a barátaim elvesztése. Egy „szórakozás” ami azután megszállottságba csap át. Hasonló érzés lehet, mint a kártya vagy játékgép. Egy idő múlva már nem én irányítom a szenvedélyem, hanem a szenvedélyem engem. Miközben semmit nem veszek észre magam körül, de mindenki azt mondja megváltoztam. Már semmi más nem érdekel csak a megszállottságom. Összefolynak a napok, és csak egy dolog válik fontossá az életemben, el ne romoljon a fémdetektorom.
Az után belekeveredem egy halom zűrös ügybe, megoldom a hazai kriminalisztika legvéresebb bűnügyét, majd megvádolnak lőszerrel, fegyverrel, robbanószerrel visszaélés vádjával. Vége a nyugalmas életemnek, minden romokban hever körülöttem. Úgy érzem, szinte meg vagyok átkozva. Semmi nem jött össze, a rendőrség nem fizette ki a beígért magas nyomravezetői díjat, bíróságra rohangálok, miközben még mindig jó érzékkel nyúlok bele a legzűrösebb ügyekbe. Ezeken az oldalakon most betekintést nyerhet az olvasó egy nem szokványos életbe, illetve a hadtörténeti kutatók a „kincskeresők” hétköznapinak nem nevezhető életébe.

¤


Hogyan is kezdődött?


Hogyan is kezdődött? Nehéz lenne megmondani. Ez az írás hadszíntérkutatással foglalkozó megszállottakról szól. De ajánlom a nem ezzel foglalkozó érdeklődőknek is, akik levonhatják tanulságait, okulhatnak a történtekből. Azok közül való vagyok, akiknek gyerekkorát olyan filmek alakították, mint a Négypáncélos és a kutya, a Tavasz tizenhét pillanata, a Piszkos tizenkettő, és hasonlók.
Gyermekkoromat egy kis falucskában töltöttem. Olvasni is alig tudtam, amikor apám először fapuskát készített nekem. Rendszerint háborúsdit játszottunk a környező dombok-völgyek között. Nyaranta, ha nagyobb zápor áztatta a vidéket, lőszerhüvelyeket, lőszereket mosott elő a hegyről az eső. Azokat kezdtem gyűjtögetni, szegény apám nagy megrökönyödésére. Itt találtam rá az első igazi háborút sejtető relikviákra. Egy öreg fegyver maradványaira, ami tulajdonképpen már csak egy rozsdás csőből, és fémmaradványaiból állt. Nem messze egy magyar rohamsisakra, ami az árokban hevert. Büszkén a fejembe vágtam a sisakot, és a rozsdás csővel korszerűsítettem hatalmas fapuskákból álló arzenálomat. Egy falka utcakölyökkel együtt egész álló nap a faluhoz közeli dombokon, az erdőben tekeregtünk. Egyik legkedveltebb játékunk a számháború volt. Két csapatot alkottunk, mindenkinek a homlokán kellett viselnie egy papírra írt számsort. Akinek a számát leolvasta az ellenség az fogságba esett, meg kellett adnia magát. Emlékszem egyszer egy hadijátékról nem érkeztem haza éjszakára. Apám indult a keresésemre éjjel elemlámpával. Órák múlva talált rám a falu feletti dombon, ahol egy „hadifogoly” társammal együtt egy fához kötöztek minket a győztes csapat katonái, majd ottfelejtettek. Kiabáltunk mi torkunk szakadtan, de senki sem hallotta meg. A háborúsdit szinte teljesen tökélyre fejlesztettük. Bunkereket vájtunk a falu végén magasodó domb oldalába, ahol kialakítottuk főhadiszállásunkat. Végül már az egész domboldal úgy nézett ki, mint egy hatalmas lyukacsos sajt...

¤

Figyelmemet felkeltette a nem messze húzódó, még ma is jól látható,lövészárokrendszernek tűnő képződmény. Elhatalmasodni éreztem magamon valamilyen kutatási szenvedélyt. Rendszeresen kijártam. Kik harcolhattak ezen a helyen? Mikor? Mennyi időt tölthettek itt? Szinte bokáig értek a Nagant, és egyéb lőszerhüvelyek anélkül, hogy egy centire is leástam volna. Később már ásót is vittem magammal, itt-ott leástam. Összegyűjtöttem a lőszerhüvelyeket, kiváltképp az érdekes fenékbélyegekkel rendelkezőket. Hazavittem, megtisztogattam őket. Felcsatlakoztam az internetre, próbáltam kinyomozni az eredetüket. Ki volt a gyártó? Mikor rendszeresítették?
Ennek kapcsán egy internetes oldalra leltem, ahol a magamfajta, történelemkedvelő és kutatószenvedélytől megszállottakkal cserélhettünk élményeket. Rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Később közös kutatásokat szerveztünk. Ekkor még nem volt keresőműszerünk, csak egy kis ásó, amivel találomra túrtunk bele egy-egy lövészárokba. Csodálatos dolog, amikor néhány óra ásás után találtam valamit! Minden apróságnak tudtam örülni. A talált tárgyakat aztán lefotóztuk, a képeket feltettük a weboldalra, hogy mások is láthassák. Egy állandó létszámú társaság kezdett kialakulni. A barátságok egyre jobban elmélyültek, szinte hetente találkoztunk. 2005 -ben összeállt az állandó tagság, akikkel a mai napig is együtt maradtunk. Gyula az autószerelő, Zolika a focista, Lönci a hajós, Lali a szakács, Gellért,és Zoli a rendőr. Összeköt minket a kíváncsisággal járó keresgélés szenvedélye.

¤

A keresést gondos kutatómunka előzte meg. Régi katonai térképek, egyéb írásos történelmi leírások alapján kezdtük el kiválasztani a helyszíneket. Egyre több embert ismertünk meg, akik között szép számban akadtak gyűjtők is. Ők nem jártak fémkeresővel a hónuk alatt, inkább csak vásárlások, cserék útján bővítették gyűjteményüket. Kezdtem én is vásárolgatni börzéken, vastelepeken, internetes portálokon. A rendszeres terepmunka kapcsán, a megvásárolt darabokkal gyűjteményem folyamatosan bővült. Mik voltak ezek? Sisakok, bajonettek, csajkák, gázálarchengerek. Hatástalanított kézi lőfegyverek, lőszerhüvelyek, később néhány ritkaságszámba menő tüzérségi lövedék, hüvely. Hallottunk rémtörténeteket keringeni arról, hogy ezt a tevékenységet a Hatóság emberei üldözik. Voltak pletykák, miszerint bizonyos embereknél házkutatások, lefoglalások voltak, de ezzel mi nem foglalkoztunk. Velünk ez nem történhet meg, hiszen mi nem tartunk efféle dolgokat! A társaságunk létszáma gyakran változott. Volt úgy, hogy megjelentek új arcok, aztán eltűntek. Előfordult, hogy valaki előkerült, majd megint eltűnt. A csapat magját képező 4-5 fő mindvégig elválaszthatatlan maradt. Hétről-hétre találkoztunk, többnyire nálam. Reggel korán érkeztek, majd késő estig az erdőket jártuk, hadállásokat keresve. Folyton ugrattuk egymást. Nagyon jó a hangulata a keresőzéseknek. Nem volt jellemző a másoktól gyakran hallott szakmai, vagy egyéb féltékenység, irigység. Ha találtunk valami érdekes tárgyat, tárgyakat, szétosztottuk egymás között. Nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki üres kézzel ment volna haza.

¤

2006 tavaszán és nyarán több alkalommal találtuk meg elesett magyar, német katonák földi maradványait. Emlékszem, az első esetben mennyire megrázó volt, amikor rábukkantunk. Mindenkinek elszorult a torka, amikor arra gondolt ezeket a katonákat is várták haza a szeretteik. Anyák, feleségek, gyermekek hiába várták haza őket. Egy lövészárok feltárása során előkerült három katona. Nem tudtuk, mi a teendő ezért felvettem a kapcsolatot a Német Nagykövetséggel. Itt kaptam meg a Hadisírgondozó megbízottjának telefonszámát, akit értesítettünk az esetről. Ezt követően pedig bejelentettük az esetet a területileg illetékes Rendőrségnek is. Csütörtöki napra beszéltük meg a találkozót a város határában, egy út melletti parkolóban. Megérkezésüket követően a helyszínre mentünk, és megkezdődött az elhunytak kihantolása. A rendőrök egy orvos szakértőt is kirendeltek a helyszínre. Miután kiemelték őket, és az orvos megállapította, hogy II. Világháborús katonákról van szó, felvették a szükséges jegyzőkönyveket. Amikor „négyszemközt” maradtunk a rend éber őreivel, azok bizonyos rosszallást kifejező mondatok kíséretében megjegyezték, nem nagyon kellene ilyen helyeken a földet túrni. Ezek a katonák már senkinek sem hiányoznak igazán. Nekik erre aztán végképp nincsen idejük, hogy a mi bejelentésünkre ugráljanak. Vagyis „megkértek” minket, a jövőben ne nagyon hívogassuk őket. Ilyen volt az első találkozásunk a Hatóság munkatársaival a kutatómunka során. Az eset után úgy határoztunk, amennyiben nem szükséges, nem hívjuk ki a rendőröket...

¤

„Móri ügybe keveredve”

Itt egy kicsit összefoglalom az eseményeket a kezdetektől azok számára, akik esetleg nem ismerik az ügyet részleteiben: 2002. május 9-én fegyveresek behatolnak a Móri Erste Bank fiókjába, és lemészárolják az ott dolgozó alkalmazottakat, és a benntartózkodó ügyfeleket. Két órával az Erste Bank brutális kirablása után körözést adtak ki Horváth Szilárd és Farkas Róbert ellen. Horváth négy nappal később feladja magát, a rendőrség viszont három nappal később belátja, mégsem gyanúsítható a kivégzésekkel.
2002. július 24-én kap újra lendületet az ügy, ekkor fogják el az idegenlégiót megjárt Hajdú Lászlót. A zsoldos kézenfekvő gyanúsított, a rendőrség ugyanis leszerelt kommandósok, rendőrök, katonák között kutat a profin kivitelezett mészárlás ügyében. Nem sokkal később a rendőrség elfogja Kaiser Edét is. A két férfit a más rablásokban Kaiser társául szegődő Kiglics Attila információi
alapján kapták el, ezért meg is kapta a móri mészárosok kézre kerítéséért felajánlott 25 millió forintos nyomravezetői díjat. Kaiserre azért terelődött a gyanú, mert Kiglics azt állította: a móri mészárlás után sok pénze lett, „sokat kokainozott”, és arról beszélt, meg akarja ölni Hajdút.
A szenzációs fordulathoz mi vezettük a rendőrséget. Megtaláltuk a hiányzó bizonyítékokat, amik alapján el tudtak jutni a valós elkövetőkhöz, N. Lászlóhoz és W. Róberthez. A megtalált bizonyítékok egyértelműen összekapcsolták a két ügyet, a móri mészárlást és a veszprémi postásgyilkosságot. A veszprémi postásgyilkosság ügyében őrizetbe vett N. László lakásán később megtalálták a sokáig keresett Scorpio típusú géppisztolyt, és pisztolyt. Ezekről megállapították megegyezik azzal, amellyel Móron kivégezték a bank alkalmazottait, ügyfeleit,
illetve biztonsági őrét. Szintén megállapítást nyert, hogy az előzetes letartóztatásba helyezett W. Róbert ujjlenyomatai azonosak a pénzintézet bejárati ajtaján rögzített lenyomatokkal.
Ámde Kaiser Edét részben a móri bankrablás miatt már tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, Hajdú László ellen pedig jelenleg is bírósági eljárás zajlik, mert az ügyészség vádja alapján ő oltotta ki a bankfiókban hét ember életét. De a velük megtörtént igazságtalanságokról bizonyára olvashatunk majd Kaiser Ede nem régiben megjelent könyvében.
Sokan, sokféleképpen ismerik a móri mészárlás körülményeit. Az elkövetés brutalitása a mai napig mindenkit megdöbbent. A magyar kriminalisztika történetének legbrutálisabb bűncselekménye, és talán a mai napig a legellentmondásosabb bűnügye is. Volt alkalmam beszélgetni az ügyön dolgozó főnyomozókkal, az ügyet folyamatosan nyomon követő újságírókkal, televíziósokkal. Bizonyára nem sokan mondhatják el magukról, hogy a nyomozás aktív részesévé válnak. A véletlen folytán, és persze nem kis mértékben szenvedélyük miatt, belekeverednek az ország történetének legsötétebb bűnügyébe. Én lettem az egyik legfontosabb láncszem a móri ügyben, aki a tárgyi bizonyítékokat megtaláltam. Ma már mindenki tudja, Kaiser Ede és Hajdú László a bűncselekmény két fő gyanúsítottja, az elkövetés helyének még a közelében sem járt.
Tény, a rendőrség a móri ügyet abban az időben már lezártnak tekintette, amikor a mi szerepünk kezdődött. Meg voltak arról győződve, hogy a tettesek rács mögött vannak. A közvélemény nyomása, a társadalomra különösen veszélyes elkövetés gyors lezárást követelt a hatóságoktól. Mind rendőrség,
mind az ügyészség, mind a bíróság utólag nyilvánvalóan és bizonyítottan óriási hibákat követett el. Ezt nyilván nehezen emésztik meg ezek az állami és hatalmi szervek. Perdöntő bizonyítékok, mint például az elkövetés eszközei, addig nem kerültek elő. A közvetett bizonyítékok, és egy ellenük valló tanú vallomása elegendőnek tűnt az ítélethozatalhoz.
Kaiser életfogytig tartó szabadságvesztését töltötte. Hajdú ellen pedig még folyt az eljárás más ügyek kapcsán. Bár a közvélemény megosztott volt, ennek ellenére meggyőzően állították a hatóságok, hogy a valódi elkövetőket tartóztatták le.
Míg Kaiserék esetében a történet látszólag itt ért véget, a mi esetünkben itt kezdődött...

¤

Úgy gondoltuk valamibe esetleg még belebotlunk. A környéken vizsgálódunk. Egész délelőtt a kiszemelt helyen kutattunk, de repeszeken kívül semmit az égvilágon nem találtunk. Feladtuk, tovább robogtunk Tarján irányába. Az út mellett tüzérségi állásokat pillantottunk meg. Szépen egymás után sorakoztak az út jobb oldalán. A kanyargós úton felfelé haladva megpillantottunk egy földutat, ami az erdőbe vezetett. Párhuzamos volt az aszfalt úttal. Behajtottunk, majd néhány száz méter után megálltunk. Összeszereltük a műszereket. Átvágtunk az erdőn a műút irányába, hogy eljussunk a tüzérségi állásokig. Megszokásból lóbálni kezdtük a keresőket. 20-30 méter megtétele után Zolika keresője jelzett valamit.
Ásni kezdett, mi körbe álltuk. Megdöbbenésünkre egy kék hátizsák került elő. Mellette egy teljes öltözet férfiruha, zokni, alsónadrág, ing, nadrág. A zsák üresnek tűnt, de amikor kinyitottuk, benne egy scorpió géppisztoly válltámasza volt. Tanakodni kezdtünk, mit kezdjünk e furcsa leletekkel?
Végül én úgy döntöttem, beszólok a rendőrségre. Az nem normális dolog, hogy valaki az erdőben teljesen átöltözik, majd elássa a ruháit. Ilyesmi nagyon nem fért bele az ártatlan turista képébe. Na és még ott volt az a géppisztoly válltámasz is. Lementem a műút mellé, megvártam a járőröket.
Amikor kiérkeztek, elmondtam mit találtunk. Kötekedni kezdtek, miről is állítom én, hogy az egy válltámasz. Lehet az akár kabátakasztó is. Mi a francot kezdjenek egy üres hátizsákkal, meg rongyokkal!? Az egyik, nevezzük Szakállasnak, ott volt, amikor a német katonákat megtaláltuk korábban. Ő csak ennyit mondott:
– Öreg, megmondtam már, ha még egyszer ilyen miatt kihívsz minket az erdőbe, a detektorod lesz az első, amit elkobozok!
– Úristen! Ezek ennyire idióták?
Mivel kijöttek, körülnéztünk a megtalálási hely közelében is. Nem sokkal arrébb megint vadul jelezni kezdett a detektor. Itt egy húsos láda alakú valamiben kör alakú fémtárgyak voltak elásva. Első látásra nem lehetett megállapítani, mik lehetnek valójában. A láda félig tele volt vízzel. Értesítették a tűzszerészeket. Nemsokára kiérkeztek a helyszínre. Rövid szemle után megállapították, a három darab valami nem más, mint három darab jugoszláv csigatár, amit feltehetőleg Kalasnyikov géppisztolyba használnak. Ők is elővették detektoraikat, átvizsgálták a környéket, de eredménytelenül. Mást már nem találtak.

¤

Az intézkedés ezen a ponton véget is ért. Jegyzőkönyv lezárva! Egy kis tanakodás rendőri oldalon, bevigyék-e a megtalált már üres ládát, a ruhákat? Végül rábeszéltem a közeget, mi baja lehet, ha beviszi? Ő állította, erről már DNS-t úgysem tudnak venni. Aztán mégis bedobta a bűnjelek közé, az autó hátuljába.
Talán egy hét sem telt el, amikor szörnyű dolog történt. Zámoly határában, egy mentesítéscéljából oda szállított robbanótest felrobbant. Tamás barátom, és két másik tűzszerész életét vesztette. Borzalmasan megrázott a hír. Szinte fel sem fogtuk. Egy héttel korábban még Tarján mellett az erdőben mosolygott ránk, örömmel újságolta, nemsokára megszületik az első gyermeke. Még mindig a fülemben csengtek az utolsó mondatai a félelemről.
Ott álltunk barátaink temetésén a tömegben a sok szánakozó ember között. Látva a család fájdalmát, a barátok, kollégák szomorú tekintetét arra gondoltam, igazi hősök voltak. Mások testi épségének megőrzése érdekében haltak meg, nem értelmetlenül.

¤

Vasárnap volt. Délután szóltam a feleségemnek, hogy mi a tervem. Úgy döntöttek, velem tartanak. A helyszínre érve a robbantógödörhöz mentem. Összegyűjtöttem a kért diribdarabokat, amire a többiek kértek. A kocsihoz indultunk, amikor lányom kérte, mutassam meg a helyet, ahol azok a rejtélyes dolgok előkerültek.
–Apa, nem nézel még körül? – kérdezte.
–De megnézhetem.
Újra összeszereltem a keresőt. Az előző helytől nem messze, újra erősen jelzett a detektor. Ásni kezdtem, és ismét egy nagy műanyagláda került elő, ami zsákba volt csomagolva. A láda felnyitása után szinte nem hittem a szememnek. Tártáskák, tárak, és temérdek lőszer. A nagy dobozban kisebb műanyagdobozok, telis-tele lőszerekkel. A láda alatt lapult még valami laposabb zsák.
–Ez tuti, hogy a puska lesz. – szóltam oda a mellettem guggoló feleségemnek.
–Hagyd, ne nyisd ki! – kiáltozta.
–Menjünk el innen azonnal!
Ahogyan ilyenkor lenni szokott, a kíváncsiságom erősebb volt, mint a félelmem. Kinyitottam a zsákot. Egy darabokra szerelt kifogástalan állapotban lévő AK géppisztolyt pillantottam meg.
Ismét felhívtam a Rendőrséget. Azt mondták, azonnal küldenek egy kocsit. Közben teltek a percek. Családomon úrrá a rettegés. Nem messze feltűnt egy hátizsákos alak, két kutyával.

Persze mint a filmeken, folyton hangokat véltünk hallani. Az ágak úgy reccsentek a néma csendben, mint valami mennydörgés. Hosszú percek teltek el, míg az autóig jutottunk. Már hallottuk, közeledik egy autó. Ez volt az első megnyugtató hang, amit hosszú percek eltelte óta hallottunk...

¤

Elmeséltük a történteket, miközben visszafelé indultunk a sűrűben. Rövid idő múlva a többiek is megérkeztek. Nem hittek a szemüknek!
– Hülye vagy! – mondta egyikük.
– El is rakhattad volna. Erre te bejelented? Én tuti nem szóltam volna. Csőcsere, azt menne a falra dísznek! – tette hozzá.
–Te idióta! Ha ezt elviszed, holnap már te leszel a móri gyilkos! – mondtam erre.
Akkor még semmit sem tudtam a fegyver eredetéről, csak valamit kellett válaszolnom.
Megérkezett előbb két rendőr, majd miután látták, mit találtunk, még több rendőr. Végül hemzsegtek az erdőben, nyomok után kezdtek kutatni. Mi felajánlottuk, hogy a detektorainkkal átvizsgáljuk a környéket. Neki is kezdtünk. Több elásott csomag is előkerült még, mindben fegyverek, puskák, pisztolyok, lőszerek voltak. Az egyik lefűrészelt csövű, hangtompítóval szerelt puskát éppen lányom találta meg. Volt velük egy rendőr hölgy, aki ott helyben meg is oldotta a rejtélyt. Kijelentette, bizonyára orvvadászok rejtették el itt a fegyvereiket. Kalasnyikovval, páncéltörő lőszerekkel szarvasra? Csodálkoztunk, de ráhagytuk. Igazán izgalmas, egyben hátborzongató is volt ez az egész. A helyszínelés meglehetősen nagyvonalúan történt, ami még egy laikus számára is feltűnt, aki már látott helyszínelést mondjuk a filmeken. Közülünk legalább ketten, de a rendőrök között is akadt, aki dohányzott. A csikkeket egyszerűen szétdobáltuk a helyszínen. Csak később gondoltam arra, jó lett volna, ha egy helyre hajigáljuk a csikkeket, vagy valami zacskóba, esetleg néhányszáz méterrel arrébb kellett volna mennünk dohányozni. Ha az elkövetők esetleg hagytak itt cigarettacsikket, azt meglehetősen nehéz lesz kiválogatni a mieink közül. Amikor a Kalasnyikov géppisztoly előkerült, volt ott egy rendőr, aki mint elmondta vér profi, és egész egyszerűen csupasz kézzel kezdte fogdosni, forgatni, nézegetni a fegyvert. Az esetleges gyári számot kereste benne, ami természetesen ki volt köszörülve. Egy kockás konyharuhaszerű rongyba volt csavarva a fegyver, valahogy azzal próbálta úgy fogni, hogy ne taperolja össze,
de ez kevéssé sikerült. Gyula barátom később meg is jegyezte: – István, ezek itt mindent összeb…tak!
Csak később eszméltem rá, hogy Kaiser Edének, és Hajdú Lászlónak valójában mekkora szerencséje volt mindezen körülményekre való tekintettel is, hogy egyáltalán maradtak még értékelhető nyomok valamin!

¤

Nem tudom mit csináltak ezután a helyszínen, de még aznap éjjel értem jött egy járőr kocsi, és bevittek tanúvallomást tenni.
Későre járt, és én meglehetősen fáradt voltam, de mindenképpen segíteni szerettem volna, ezért bementem velük a kapitányságra. Felvezettek egy irodába, ahol egy laikus számára furcsa dolgot tapasztaltam. Az ott lévők egyfolytában morogtak, hogy amikor kihívtam őket lejárt a szolgálatuk. Már rég otthon lennének, ha én nem ugráltattam volna őket! Nagyon kínosan éreztem magam. Minek mennek az ilyenek rendőrnek?
Egy másik is rákezdte, neki most egész éjjel egyesével le kell számolnia ezt a temérdek lőszert, ami minimum reggelig el fog tartani. Elkeserítő volt hallgatni, hogy mindez miattam történik. Ezek a derék emberek régen aludnák az igazak álmát, ha az idióta bűnöző, aki elásta meg én, a másik idióta, aki kiástam nem foglalkoztatnám őket. Elmondtam a megtalálás körülményeit, majd tőlem is vettek ujjlenyomatot és hazavittek.
Napokig csend volt az ügy körül. Érdeklődtem egy ismerősömtől, aki a rendőrségen dolgozik, de azt mondta, semmi rendkívüli nincs. Ismeretlen tettes ellen nyomoznak, lőfegyverrel, lőszerrel való visszaélés vádjával. Azt hittem, valami nagy dolgot találtunk. Arra gondoltam, a történtek után rendőrök szállják meg az erdőt, felásnak minden négyzetcentimétert. De nem ez történt. Kezdtem elbizonytalanodni. Talán igaza volt annak a rendőrnőnek? Valóban orvvadászok elásott raktárára leltem? Ennyire dilettáns volnék?

¤

Nem hagyott nyugodni a dolog. Elkezdtem összerakosgatni a képeket. Az első esetben és a második esetben meg talált tárgyak között kell lennie valamilyen összefüggésnek. A hátizsákban talált postásgumik, borítékdarabkák számomra mindenképpen valami postával összefüggő balhéra utaltak. Az elásott férfiruha, a fegyverek, lőszerek sokasága pedig valami sokkal baljósabb dologra utalt. Valami bérgyilkosé lehet? Talán a Fenyő gyilkossághoz kapcsolódnak? Vagy a móri gyilkosé? A fegyverek egy komplett bérgyilkos felszerelésre hasonlítottak.
Felkapcsolódtam az internetre, és a keresőbe beírtam a következő szavakat: postarablás, postakocsi rablás, stb. Egyszer csak feldobott egy Zsaru magazinban megjelenő cikket, címlap sztori címmel. A cikket végigolvasva, szinte biztosra vettem, hogy ezeknek a fegyvereknek köze lehet ehhez a postás ügyhöz!

Néhány idézet a cikkből:

AKI MAGÁRA ISMERT, KISEBB VAGYONRA TEHET SZERT
Él az országban valaki, aki nem is tudja, hogy tulajdonosa tízmillió forintnak. Ennyi ugyanis a nyomravezetői díj egy három évvel ezelőtti bűncselekmény tettesének megnevezéséért. A nyomozók szerint többen ismerik a férfit, aki könyörtelenül kivégezte a veszprémi postást, csak épp nem tudják, nem sejtik, hogy kapcsolatban álltak/állnak a tisztes polgári álarc mögé rejtőző gyilkossal.
A Zsaru megmutatja kik, hol, mikor találkozhattak a bűnözővel. Aki magára ismer és jelentkezik a rendőrségnél, személye garantált védelme mellett tízmillió forint ütheti a markát, ha közreműködésével kerül bilincs a postások rémének csuklójára. 2003. június 21-én a veszprémi Cholnoky lakótelep egyik lépcsőházában fejbe lőttek egy postást. A gyilkosra rányitottak, ő azonban azt mondta, miközben a földön haldoklott áldozata, hogy rendőr, s éppen intézkedik, ezért megkérte a szemtanút, menjen el. Októberben, Győrött hasonló módon támadott, akkor az ottani postás túlélte a rablást. 2004-ben Tatabányán rabolt ki egy kézbesítőt, a zsaruk ekkor már tudták, hogy a veszprémi eset előtt is volt már egy akciója a bányászvárosban. Utoljára tavaly nyáron hallatott magáról ismét Győrben, s majdnem elfogták, de végül sikerült elmenekülnie...

. Volt a csomagban száz különleges gyutacs is, amit egyértelműen gyárban készítettek, nem házilag. A robbanószerkezet egyedi, szakértő se tudja, mire való. Színházi pirotechnikához túl erős, pedig legjobban arra hasonlít, robbantáshoz túl gyenge, petárdának túl drága és túl bonyolult. A rendőrök szerint valamelyik, Ló pofi háromszögében lévő, a 90-es években megszűnt gyárban gyárthatták próbadarabként, aztán valaki hazavitte, vagy ellopták egy selejtraktárból. Nem tudni, hogy került a gyilkoshoz. Aki a gyutacsokról tud valamit, esélyes a tízmilliós díj megszerzésére! A rendőröknél van egy régi golyóálló mellény, ami szintén Ló pofié lehetett. Ilyen golyófogót használt először a magyar rendőrség, aztán kiselejtezték, eladták, sorsuk követhetetlen. A gyilkos szerzett egyet, és több fegyverrel szétlőtte, köztük azzal is, amelyikkel kivégezte a veszprémi postást. A zsaruk keresik azt, aki tud valamit az emberről, aki vagy azért próbálta ki a mellény hatását, hogy lássa, mit tud a fegyvere, vagy azért, ha neki kellene viselnie, mennyit bírna el. Ez az információ is tízmilliót vagy egy korábban említett vádalkus szabadítólevelet ér...

A zsaruk keresik a fegyvert is: ez egy régi darab, hasonlít a katonák, rendőrök, munkásőrök egykori pisztolyára, de mégsem az a típus. Kopott, a fekete festék alól kibukkan a fém ezüstje, hangtompítója is régi. Biztos, hogy lopott, feketén került a gyilkoshoz, itt is vádalkut ajánlanak a pénz mellé, ha az alvilágból valaki segít azonosítani a fegyvert és gazdáját. E-mailen is. A zsaruk kérik, aki tud valamit a gyilkosságról, úgy érzi, nála van a tízmilliós megoldás, jelentkezzen bármely rendőri szervnél a Telefontanú 06-80-555-111-es számán vagy a 107-es, 112-es segélyhívó számokon, esetleg az NNI 06-1428-9257-es telefonszámán. A postasokert@freemail.hu e-mail címen is várják a szemtanúk jelzését. (Zsaru, 2006/16. 4-6. o.)

¤

Izgatott lettem. A cikkben azt írták, nagyon komoly összeget kínálnak a nyomravezetőknek. Úristen! Lehet, hogy megtaláltam a postásgyilkos cuccait?
Ekkor már nem haboztam. Írtam egy e-mailt Cs. Z. alezredesnek, az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda különleges ügyek osztálya vezetőjének címezve. Leírtam, hogy két hete, két alkalommal találtunk bűncselekményre utaló csomagokat, és szerintem közük lehet a talált fegyvereknek a postásgyilkossághoz. Kértem, vegyék fel velem sürgősen a kapcsolatot. Az e-mailre nem érkezett válasz. Másnap felhívtam telefonon. A titkársága vette fel. Amikor elmondtam milyen ügyben keresem, öt perc múlva azonnal visszahívtak. Elmondták, nyugodjak meg, most már Ők veszik át az ügyet Tatabányától, és megköszönték a bejelentésemet.
Ekkortól valóban érezhetően beindult a nyomozás...

¤

A riporterek meg voltak győződve arról, hogy mi adtuk a kulcsot a móri ügy megoldásához, illetve a postás gyilkossághoz is. Magas jutalomban részesülünk majd, hiszen korábban minden fórumon azt hangoztatta a Rendőrség, aki fontos információval bír az ügyben, az jogosulttá válik a jutalomra. Teljesen meglepődtek, amikor a kérdésükre elmondtam, azt az információt kaptam, nem jár nekünk a felajánlott jutalom. Szerintük nem mi voltunk a közvetlen nyomravezetők. Igaz, méltatták az érdemeinket az ügyben, elismerték, hogy egy nagyon fontos hiányzó láncszem volt a találásunk, de biztosítottak arról, hogy a nyomravezetőnek járó összegből nem kaphatunk.
Egy barátom nagyon jól megfogalmazta, mert ezt mondta:
– Ha ez valahol Európában történik meg veletek, és nem Magyarországon, most mindannyian milliomosok vagytok, és talán még ki is tüntetnek.
Igaza volt… Amerikában a történet végén könnyes szemekkel ünneplik a nézők a hősöket. Felhangzik a szokásos taps, a rendőrfőnök és a polgármester nagy nyilvánosság előtt fejezi ki háláját. De ez nem Amerikai siker történet. Ez a szomorú magyar valóság...

¤

A Magyar FBI

Miután a TV2 Napló riportja lement, és ott a riporter a zárszóban kijelentette, hogy a Hatóságok részéről még egy köszönöm sem hangzott el, megkerestek a Nemzeti Nyomozó Irodától. Egy csütörtöki napon kaptam a telefont. Megkértek, másnap, 13 órára menjek fel hozzájuk.
Nem volt egyszerű parkolni a környéken, de a megadott időre ott voltam. Tele voltam várakozással, izgalommal! Még soha nem jártam efféle helyen. A Magyar FBI főhadiszállása egy ódon épületben van. Megnyomtam a kaputelefon gombját, az őr beengedett. Szemben egy folyosó, balra pedig egy kis helység nyílott. Itt egy üvegezett ablaknál foglalt helyet az őr.
Kérdezte, kit keresek? Milyen ügyben jöttem? Felszólt telefonon, elkérte a személyi okmányaimat, majd közölte, egy kis türelmet kérnek, addig várakozzak a váróban. Adott egy szekrénykulcsot, kérte, oda tegyem be a mobiltelefonom, mert azt nem vihetem be.
Bevallom, sokkal korszerűbb, modernebb csúcstechnikával felszerelt hivatalt képzeltem. A váróban, a folyosón pergett a vakolat. A bútorzat meglehetősen elavultnak tűnt. Közben jöttek-mentek az ügyvédek. Az egyiket úgy rémlett már láttam a TV-ben. Ő volt az egyik elkövető ügyvédje.
Rövid idő elteltével lejött értem a korábbról jól ismert főnyomozó, akivel jó ismerősként üdvözöltük egymást… Elindultunk fel a zegzugos folyosókkal teli épületben. Ha jól emlékszem, a második emeletre.
Út közben elmondta, főnökei, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetői akarnak velem személyesen találkozni, egy kicsit beszélgetni. Úgy gondolja, szeretnék megköszönni közbenjárásunkat az ügyben.
Kicsit furcsán hatott, hogy éppen most, a TV riport után kerül sor erre a beszélgetésre.
A folyosókon, amerre haladtunk, érdekes látnivalókat tartogatott. Az egyik irodában feltehetőleg abban az időpontban is folyhatott a gyanúsítottak kihallgatása, mert az ajtó előtt koromfeketébe öltözött géppisztolyos kommandósok álltak.
Lassan felértünk az emeletre, majd bekopogott az ajtón. Egy titkárságra értünk, ebből balra nyílt a „nagyfőnök” ajtaja.
Amikor beléptünk, engedélyt kért, és bemutatott minket egymásnak. Három, úgymond legmagasabb szintű rendőri vezető a Nyomozó Iroda részéről, a kísérőm, és jómagam maradtunk a helységben. Hellyel kínáltak egy hosszú asztalnál, és egy kicsit kényszeredettre sikerült beszélgetés kezdődött.
Elmondták, mennyire hálásak nekünk ebben az ügyben, de nem biztos, hogy a sajtó bevonása jót tesz ennek az egésznek. Nagyjából percekig arról tartottak nekem beszámolót, hogy mennyire hiénák a médiában dolgozók. Mennyi idiótaságot írtak már le ebben az ügyben is. Nagyon kedvesek, barátságosak voltak, mindenki mosolygott. A beszélgetés megközelítőleg háromnegyed óráig tarthatott, bár teljesen cserbenhagyott a mindig pontos időérzékem. A társalgással töltött idő nekem óráknak tűnt. Biztosítottak arról, ha bármi problémám lenne, nyugodtan keressem meg őket, szívesen segítenek, ami hatáskörükben áll. Jól esett.
Eszembe villant a beígért jutalmat megemlítem, de a következő mondatokkal szinte elébe is mentek.
Elmondták, hogy hiába firtatjuk, a jutalom nem lehet a miénk. Bár az ügy szempontjából roppant fontos bizonyítékokat produkáltunk, de ez kevés a jutalomhoz. Ellenben gálánsak voltak, mert megígérték, az ügy lezárása után valami tárgyjutalomban fogunk majd részesülni...

¤

Nem egy atomtámadástól mentettük meg a hazát egy szál trikóban, mint Bruce Willis tudtuk. De megszabadítottuk két elmebeteg tömeggyilkostól. De ez a köszönet túl a gesztus szintű megnyilvánuláson, azért szembe ötlően kisstílűnek tűnt. Én még hittem az igazságszolgáltatásban, és abban, ha az Állam ígér valamit, azt betartja. Barátaim unszolására a magam módján próbáltam mindent elkövetni, legalább azok értesüljenek az ügyünkről, akik valami módon érintettek.
E-mailt írtam a Magyar Posta vezérigazgatójának, aki a postásgyilkosság ügyében vérdíjat tűzött ki a gyilkos fejére. Leírtam röviden a történteket. Kértem, amikor odaítélik majd a jutalmat annak, aki szerintük leginkább méltó rá, esetleg ránk is szenteljen egy kis figyelmet. Néhány nappal később igen meglepődtem, amikor csörgött a mobiltelefonom. Ő volt vonalban. A Magyar Posta összes alkalmazottja nevében megköszönte ezt a fantasztikus dolgot, amit véghezvittünk. További munkánkhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánt, és azt ígérte, nem feledkezik meg rólunk.
Rövid időn belül hívtak a Nyomozó Irodától is. Ismételten megkértek, ne feszegessem ezt a jutalom ügyet. Megkapták a Posta első emberétől az e-mailem másolatát...

Tűzszerészek

Tevékenységünk okán keresztezték egymást útjaink. Minden tiszteletem a tűzszerészeké. Áldozatos munkájuknak köszönhetően nagyobb biztonságban élhetjük mindennapjainkat. Hősök ők, akik mind a mai napig háborúznak. Számukra még nem ért véget a második világháború, aminek alattomos örökségei a mai napig ott vannak kertjeinkben, házaink alatt, erdeinkben, de előfordult már játszótéri homokozó alatt is. Amikor bejelentésünk kapcsán kijöttek egyszer a helyszínre, volt alkalmam kicsit közelebbről is megismerni őket. Bámulatosan bátor emberek! Minden alkalommal csak kellemes benyomások maradtak bennem velük kapcsolatban. Később ezekből a találkozásokból közelebbi ismeretségek, barátságok szövődtek.
Szorosabb kapcsolatba keveredtem az egyik szervezet tűzszerészeivel is. Zolival - akit a móri ügy kapcsán ismertem meg, - került először szóba hogy az általunk megtalált világháborús robbanótesteket közvetlenül neki jelenthetnénk, ő pedig megadja a helyszíneket a tűzszerészeknek. Jó ötletnek tűnt. Hiszen az így megtalált robbanószereket rövid idő alatt megsemmisítik, azok sem minket, sem pedig másokat nem veszélyeztetnek. Azt mondta megkérdezi K. Urat, és ha megy a dolog, akkor jöhetnek a helyszínek. Úgy tűnt sikerült elintéznie, én pedig elkezdtem megadni az adatokat, lehetőleg pontos helymeghatározásokkal. Leírtam a pontos helyet, a megközelítés módját, valamint mit találnak majd ott. Kezdett működni a dolog. Nagyszámú robbanóanyagot semmisítettek meg a mi, illetve az én közbenjárásommal.
A pontos helyszíneket természetesen nem kívánom itt leírni, mert senkinek nem akarok ötleteket adni keresőzéshez. Volt eset, amikor még a pontos leírás ellenére sem találták meg a helyet. Ilyen esetben személyesen kísértem ki őket a helyszínre. Sötét színű nagy terepjárókkal érkeztek, volt olyan hely ahol hetekig dolgoztak. Izgalmas és egyben felemelő érzés, közreműködhetünk abban, hogy ezek a robbanótestek megsemmisítésre kerüljenek. Sok száz kiló gyilkos anyagtól szabadítottuk már meg az utca emberét, a kiránduló kikapcsolódni vágyó családokat. Sok esetben forgalmas turista útvonalak közvetlen közelében találtunk tucatnyi aknagránátot, egyéb robbanótestet.
Az eseteket mindig gondosan dokumentáltam. Még fényképezni is engedték magukat bár folyton az volt az érzésem, nem szeretik, ha valaki túl közel kerül hozzájuk. Érdekes zárt világ. A kívülállók nem sok mindent tudhatnak róluk.
Ismerősömmel úgy döntöttünk ne legyen ennyire áttételes a dolog, ha bejelenteni valóm van, közvetlenül felhívhatom a tűzszerészt, Zoltánt. Ezt követően már így dolgoztunk. Ha találtunk valamit felhívtam, bemondtam a helyszínt, vagy megbeszéltük a találkozó helyét. Rendszerint vártam őket a megbeszélt napon és helyen. Konvojban mentünk a helyszínre. Kiásták a robbantógödröt, belehelyezték a robbanótesteket, a trotil kockákat, biztonságos helyre húzódtunk, és BUMM! Elrepítették.
Egy alkalommal az országos kéktúra útvonala mellett, mély vízmosásban találtunk jó néhány aknagránátot. Kimentem velük. Minden elő volt már készítve a robbantáshoz a szokásos módon, amikor feltűnt az úton egy nyugdíjasokból álló turistacsoport. Meg kellett várni, míg szépen lassan elkocogtak húszon valahányan. Mindegyik néninek bácsinak volt valami hozzászólása.
Más alkalommal megközelítőleg 80-90 db német aknagránátot jelentettem nekik. A helyszínre érkezés után úgy döntöttek tökéletesen megfelel a robbantás céljára az a gödör, ahonnét kiástuk a gránátokat. A helyszín áttekintése után megnézték hány helyről érkezhetnek járókelők, túrázók. Minden várható helyre kiment valaki zárni, így engem is leküldtek néhányszáz méterrel lejjebb az egyik utat biztosítani.
Már azt vártam mikor hallom meg a robbantás hangját, amikor megcsörrent a mobiltelefonom. Zoltán volt a vonal végén:
– Te István, vannak itt a közelben valahol kurvák?
Először nem is értettem a kérdést. Mit akar ez itt? Kurvát? Robbantás közben kurvázni?
– Feljött ide valami autó – folytatta.
– Ezek itt akartak valahol kefélni! Nem mentek arra le, feléd?
– Erre nem, – feleltem.
– De lent az 1-es főút mellett drosztolnak csajok, akik ide szokták felhozni a pasikat.
– Na, rendben. Maradj még ott lent ahol vagy, és senkit ne engedj erre fel!
– Ok!
Rövid idő múlva aztán hallottam a szokásos robbanás hangját, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy az alkalmi párocskát eltakarították onnan.
A nyár folyamán még több esetben voltak közös akcióink. Csodáltam őket bátorságukért, minden mozdulatukban érződött a profizmus. Nagyon körültekintőek, óvatosak voltak munka közben.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer még arra is sor kerül, hogy nálam fognak helyszínelni.

¤

Drámai fordulat

A nyáron szinte alig voltam terepen. Ritkán tudtam a többiekkel tartani az építkezésem miatt. A csapat azonban ebbe is kivette a részét. Senkinek nem kellett szólnom, csak jöttek a telefonok sorban. Egyik nap felhívott Lali:
– Mit csinálsz?
– Tetőt ácsolunk, meg betonozunk.
– Ok! Egy óra múlva ott vagyok nálad!
Aztán jöttek a többiek is szinte minden héten, leginkább hétvégén. Zolika, Gyula, Zsolti rendszeresen segítettek. Nem tudok eléggé hálás lenni nekik.
Erre egy élet is kevés. Az épület lassacskán kezdett házra hasonlítani. És akkor megtörtént, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie!

¤

Zolika és Zsolti nekiláttak a gipszkartonozásnak, a család hölgytagjai ebédet főztek.
A benzinkúton várt minket a tulaj, aki első látásra szimpatikus volt. Ismerkedés után a helyszínre siettünk. A terület egy valamivel bevetett szántó volt. Szerinte és egy korabeli térkép alapján, valahol itt kell lennie a csőcsonknak.
Kipakoltunk, összeszereltünk. Elővettük a jelzőkarókat, kalapácsot. Kezdődött a „vadászat”.
A talaj eléggé szennyezett volt fémhulladékkal, de mindössze öt-hat jelzőkaró leütése után megtaláltuk, amit kerestünk. Örültünk, leginkább annak, hogy nem kellett egész nap fagyoskodni, mert borzalmasan hideg lett.
A tulajjal beszélgettünk, érdekelte mivel foglalkozunk? Elmondtuk ez egy megszállott hobbi. Nélküle már nehezen tudunk létezni. Felvetette miért nem ebből élünk? Hiszen a fémhulladék-mentesítésből akár meg is lehetne élni! Szerinte mi kellően profik vagyunk. Igaza lehet?
Később hozzánk csapódott egy barátja, aki valami közeli barlangról, régi állásrendszerről kezdett mesélni. Izgatottan hallgattuk majd megkértük mutassa meg a helyet.
– Most, ebben a vacak időben? – kérdezte elképedve.
– Naná, hogy most! Ha már itt vagyunk, és különben sincs annyira hideg.
Autóba pattantunk, elkalauzolt minket a helyre. A terep ígéretesnek tűnt el is határoztuk, rövidesen visszatérünk ide a csapattal. Visszavittük őket az autójukhoz majd elköszöntünk.
Útközben úgy határoztunk a szokásos erdei úton vágunk át hazafelé. Elkezdett szakadni a hó. Lassan haladtunk, még az összkerékhajtású autó is megcsúszott helyenként. Nem siettünk, jobbra-balra tekergettük a fejünket hátha látunk valami állásfélét. Kiugrottunk az autóból és a szakadó hóesésben röhögve ásni kezdtünk.
– Nem vagyunk normálisak! – kiáltottam fogvacogva Lalinak.
– Más ki sem teszi a lábát a házból ebben a nyavalyás időben, mi meg itt bohóckodunk!
Időközben hiányolni kezdtek minket az otthoniak.
– Nagyon rossz az út itt az erdőben, alig tudunk haladni. – volt a válasz.
Poénkodtunk. Később feleségem keresett.
– Negyed óra, és megérkezünk. – feleltem most én.
Jól átfagyva, kipirulva, de új állások felfedezésének kellemes érzésével elindultunk haza.
A megérkezés után le sem tudtuk tagadni, itt-ott megálltunk útközben. Jól lehordtak, mondván Zolika meg Zsolti egyedül dolgoznak, mi meg eltekergünk. Felmentünk az emeletre csatlakoztunk hozzájuk, a munka jól haladt.
– Ebéd! – hallottuk lentről az invitálást.
Lemásztunk, és jóízűen megebédeltünk. Nem ejtőztünk, rögvest folytattuk a munkát. Lali, aki soha egy percre sem tud a fenekén megülni fel-le rohangált. Egyszer annyit mondott felugrik egy órácskára az erdőbe.
Megszoktuk, időnként be van sózva. Nem tudom mennyi idő telhetett el, egyszer csak előkerült.
– Volt valami? – kérdeztem.
– Semmi. Csak megint jól megfagytam – nevetett.
A munka egészen addig folytatódott, míg Zolika meg nem kérdezte mennyi lehet az idő?
– Fél hat – hangzott a válasz.
– Akkor lassan indulni kell!
– Foci?
– Persze! – vágta rá.
– Az nem maradhat ki! – Erre Lali megint a létra felé indult.
– Leszaladok egy pillanatra, mindjárt jövök! – Még felcsavaroztuk a mai
nap utolsó tábla gipszkartonját majd hatalmas, bumm! – hallatszott.
Az első pillanatban fel sem fogtuk, mi történhetett? A bukóra nyitott ablakon hangos kiáltozást hallottunk.
– B...meg! Felrobbantam! Elszálltam!
Lenéztem az ablakon a hátsó kis sufni irányából fekete füst gomolygott.
– Úristen! Ez a Lali! – kiáltottam fel rémülten, és szinte lecsúsztam az odatámasztott létrán.
Elsőnek értem oda, feltéptem az ajtót. Az arcomba vágott valami iszonyúan kesernyésszagú füst. Semmit nem láttam egy ideig, csak hangot hallottam egészen közelről.
– István, b... meg elszálltam! A kezem! A kezem! Nem érzem a lábaimat!
A füst oszlani kezdett végre megláttam a barátomat. A földön feküdt arccal az ajtó irányába. A bal keze cafatokban lógott! Melléje guggoltam.
– Mi történt Veled? – üvöltöttem.
– Nem látod b... meg! Elrepültem! Nyomorék lettem! Kész, nincs kezem!
A lábaim szerintem szilánkosra törtek. Elrepültem, b... meg! Végem van, itt fogok megdögleni!
Mindez annyira gyorsan történt, a többiek csak ekkor értek ki a házból.
– Mi történt? – kérdezte sápadtan a feleségem.
– Lali felrobbant valamivel! Azonnal hívni kell egy mentőt! – üvöltöttem, miközben felrohantam az emeletre a telefonomért. Zsolti halálsápadtan ült odafent, nem is kérdezett semmit. Lerohantam, közben a mentőket tárcsáztam.
– Mentőszolgálat – hallatszott.
– Egy súlyos balesetet szeretnék bejelenteni, jöjjenek, kérem azonnal!
– Mi történt?
– Egy barátomat baleset érte, valami felrobbant a kezében!
Számomra óráknak tűnt a pontos cím lekérdezése. Amikor visszaértem Lali mellé, vizet kért. A kislányom szaladt be vízért, miközben Lalit próbáltuk megnyugtatni. Zolika azt mondta ki kellene hoznunk az udvarra, mert a füstben nem kap levegőt. Én jobbnak véltem, ha nem mozgatjuk, hiszen lehet, csak ártunk vele. Szélesre tártuk az ajtót, hogy kiszellőzzön a helység.
– A mentők úton vannak, pár perc és ideérnek – próbáltam megnyugtatni.
– Nem lesz baj – nyugtattam a többieket is.
A látottak alapján azonban mindenki tisztában volt azzal, nagyon súlyosak a sérülések...

¤

Eközben megérkezett még egy rendőrautó, és elkezdődött valami szemleféle. Kattogott a fényképezőgép, mert annak a titokzatos valaminek a darabjait keresték, ami felrobbanhatott. Először fogalmuk sem volt róla mi lehetett. Végül magam is besegítettem a keresésbe.
Tenyérnyi repeszeket találtunk. Néhány darab akkora energiával szabadult el, hogy focilabda nagyságú lyukat ütött a téglafalon! Körben mindenen fekete korom volt a helységben, és hatalmas felfordulás. A földön vértócsa, ruhafoszlányok. A bal oldali polcokon foglaltak helyet gyűjteményi darabjaim.
Az egyik rendőr, amikor belépett, csak ennyit mondott:
– Azt a kurva! Ez meg mi a fasz?
Elmagyaráztam mivel foglalkozom, ezek hatástalanított fegyverek, csupán relikviák.
Mindent megnézegettek, volt, aki meg is dicsérte a gyűjteményt. Késő este fejezték be a helyszínelést, megkérdeztem dobhatok-e homokot a vértócsákra? Kicsit összerámolnék. Azt mondták nyugodtan rámoljak el. A vértócsával kapcsolatban csak annyi megjegyzést tettek inkább a homok, mint hogy kutyák macskák nyalják fel.
Feleségem és Lali barátnője a mentőautó után indult. Nekem még órákig a nyomozókkal volt eszmecserém, helyszíni szemle, jegyzőkönyv, a kötelező előírások.
Semmi hírem nem volt Laliról. Aggódtam, mi lesz Vele? Vajon túléli? Amikor végre a nyomozók elmentek felhívtam nejemet a kórházban. Azt mondta öt sebész kezdte azonnal műteni, de még semmit nem tudnak. Az orvosok annyit mondtak nagyon súlyos, válságos az állapota.
Hajnal volt, amikor hazaértek Kingával, Lali menyasszonyával. Nem voltak jó híreik azt mondták, a több órás műtét után sem biztatta őket semmi jóval a főorvos. A bal kezéből csuklótól lefelé szinte semmi sem maradt, azonnal elveszítette három ujját. A jobb alkarja széthasadt, az összes csont eltörött benne. Két térde szilánkosra törött, lábából a repeszek izmokat, szöveteket, ízületeket téptek ki, állapota életveszélyes...

¤

Arról a napról az aggódás, könnyes szemek, és a mélységes szomorúság rémlenek fel azóta is.
Az eset után hetekig nem tudtunk aludni, feleségemnek szinte egy falat sem ment le a torkán. Teljesen kiborultunk mindannyian, és a legelkeserítőbb volt, hogy a gyerekek is szemtanúi voltak a balesetnek.

¤


Amikor a házhoz értünk alig hittem a szememnek! Egy egész fogadóbizottság várt a kapunál Nyomozók, tűzszerészek, technikusok.
Üdvözöltek majd közölték átvizsgálnának mindent, különös tekintettel a kis sufnimra. Amikor hátra mentem velük szinte kérdezés nélkül tódultak be a helységbe. Elkezdődött egy úgynevezett pótszemle, ahol is a REBISZ tűzszerészei szaktanácsadóként vettek részt. Apró darabokra szedték szét az egész sufnit és tartalmát.
Álltam ott, néztem, ahogy a több éve folyó gyűjtőmunkám eredményét húzzák-vonják ide-oda. A polcokon lévő tárgyakat kihordták mind az udvarra. Volt, aki lámpával világított bele egy-egy gyűjteményi darab belsejébe, más hümmögött a bajsza alatt. Megint más fényképezett, sorszámozott, jegyzőkönyvet vezetett. Látszólag nagyon kerestek valamit, de nekem nem szóltak róla.
Eszembe jutott, amikor a móri dolgokat megtaláltam bezzeg nem keresgéltek ennyire alaposan, ilyen vehemenciával!
Kiválasztottak néhány tárgyat, és közölték azokat lefoglalják. Miből hány darabot vittek el, fogalmam sem volt, nekem nem adtak még jegyzőkönyvet sem. De volt ebben a helyzetben egy kis komikum is, amire akkor felfigyeltem. Miután a REBISZ végzett a helyszíni szemlével, a kezükön lévő szövetkesztyűiket egyszerűen a földre hajították. Úgy gondoltam azért, mert ezek talán egyszer használatos kesztyűk voltak. A pestiek úgy tűnt elvégezték a rájuk kirótt feladatot, elvonultak. Indulás előtt annyit mondtak a helyi rendőröknek, szerintük az udvaron kiterített gyűjteményi fegyvereket nem kell elvinni, mert láthatóan hatástalanok csövük le van stiftelve hegesztve.
Maradtam a helyi rendőr urakkal, akik tovább végezték a dolgukat ők is mindent lefényképeztek, majd belistáztak. Ekkor az egyik helyi bűnügyi technikus hirtelen „lecsapott” az eldobált kesztyűkre! Felszedegette a földről, gondosan összehajtogatta, és azt motyogta, nekik ez még jó lesz, mert bent úgysincs.
Úgy tűnik itt tart a Magyar Rendőrség a 21. században…
Közben elkezdett esni az eső, az udvaron kiterített féltve őrzött gyűjteményem ázni kezdett. Kérdeztem, ami itt maradt azokat visszahordhatom?
Azt mondták, még ne mert nem tudják mi lesz a sorsuk. Az egyikőjük aztán megszánt, azt mondta hordjuk fel a teraszra. Megérkezett a főnökük, akinek elmondták, miben maradtak a tűzszerészekkel. Ő körbenézett majd azt mondta, nem érdekli mit mondtak, ezeket vigyék el majd a szakértői vizsgálat után derül
ki, visszakapom vagy nem. Sarkon fordult és amilyen sebesen jött, el is viharzott. Látszott rajta hogy nem ér rá ezzel szórakozni, azon sem fog polemizálni ezek láthatóan éles fegyverek, vagy sem? Az ott maradt három rendőr még megírta a jegyzőkönyvet, amit alá kellett írnom, gyorsan eldarálta, ha nem élek kifogással az eljárás során írjam alá a papírokat. Meglepődtem, mert a lefoglalás jegyzőkönyvéből most sem kaptam példányt. A szívem szakadt meg, amikor a több mint félmilliót érő hatástalan fegyvergyűjteményemet az autójuk hátuljába pakolták. A Rendes, aki talán a technikusuk volt megígérte amennyire tud, vigyáz a cuccaimra. Ha beérnek, valami radiátor mellé pakolja le az elázott vasakat, legalább ne rozsdásodjanak. Megköszöntem a kedvességét, azzal elhajtottak.
Később tudtam meg az egész eljárás több sebből vérzett. Állítólag már a baleset éjszakáján történt az első gikszer, amikor nem hívták ki egy robbanásos balesethez azonnal a tűzszerészet szakértőit. Ezért volt szükség úgymond a pótszemlére. A többit még később részletezem...

¤

Üldögélek magamban, azon tűnődöm hogyan juthattunk el idáig? Annyi minden odaveszett az elmúlt néhány évben e miatt a megszállottságom miatt, észre sem vettem. A feleségem azt mondta, ha még egyszer fémdetektort lát a kezemben, azonnal elköltözik a gyerekekkel együtt. A vállalkozásom romokban, a családom ugyancsak romokban, egy barátom majdnem életét vesztette nálunk, és éppen egy rendőrségi eljárás kellős közepén tartok. Még azt sem tudom, mivel akarnak egyáltalán megvádolni? Barátaim szerint, ha nagyon akarnak, úgyis találnak majd valamit. Minek kellene még történnie ahhoz, hogy kijózanodjak?

¤

Tanúból vádlott?

Tudom, hogy banálisan hangzik, de régóta járja egy szlogen a rendőrség berkein belül, ami úgy szól, mindig a tanúból válik a legjobb vádlott. Egy percnyi kétségem nem volt azt illetően, hogy az események tovább fognak folyni, de arra a legrémesebb álmomban sem gondoltam, ami ez után következett.
A műsort követően néhány nappal felhívott egy hölgy a tatabányai rendőrkapitányságról, hogy másnap reggel fáradjak be, a korábban lefoglalt fegyvereim kapcsán.
Biztos, ami biztos, mivel nem fordultam ügyvédhez, még aznap este átböngésztem az összes idevágó jogszabályi rendelkezést.
Reggel a megadott időben jogtudományokkal pallérozottan megjelentem. Természetesen hosszasan várakoznom kellett, mert még tartott az eligazítás.
Igazából nem is értem, miért rendelnek mindannyiszor pont arra az időpontra be valakit, amikor bizonyosan tudják, hogy abban az időpontban ők nem érnek rá?
De legalább így volt időm alaposan körülnézni a nemrégiben felújított váróban. A falon tablók, amik az LSD-s bélyegeket ábrázolják. Felhívások, tájékoztatók, amelyek arról közölnek információt az állampolgár számára, hová fordulhat, ha méltánytalanság éri a Hatóság részéről.
Nézelődésem közepette egyszer csak megjelent ügyem előadója, a százados Asszony.
– Fáradjon velem, felmegyünk az irodámba.
Követtem felfelé a lépcsőn, amíg felértünk a második emeletre. Láthatólag hárman dolgoznak ebben az irodában. Három munkahely került itt kialakításra. Az iroda nem túl tágas, de nem is kicsi. Az asztalon számomra összevisszaság, papírkupacok, dossziék.
– Nos, Szebenyi Úr van egy jó hírem, és van egy rossz.
Melyikkel kezdjem? – kérdezte.
– Ó számomra teljesen mindegy. Sok jót bizonyosan, nem tud nekem mondani, ennek okán, amivel gondolja, azzal kezdi.
– Akkor kezdem a jó hírrel. Szebenyi Úr! A fegyverszakértő megállapította, hogy az öntől lefoglalt lőfegyverek hatástalanok.
– Hála a jó Istennek! – gondoltam.
– Így most azonnal kiállítok egy átvételi elismervényt, és visszaadok önnek hat darabot a lefoglaltak közül. De van egy rossz hírem is, három darabnál a szakértő azt állapította meg, hogy ugyan lő képtelenek, de tűzfegyver fődarabot tartalmaznak, így abban lőfegyverrel - lőszerrel visszaélés bűntettében meg kell, hogy vádoljam.
– Ne haragudjon, ez valami vicc? – kérdeztem.
– Sajnos nem. Kirendeltem önnek egy védőügyvédet. Az Ügyvéd Úr jelenléte nélkül Ön nem köteles vallomást tenni.
– De én az Ügyvéd Úr jelenléte nélkül is vallomást kívánok tenni. – feleltem.
– Ebben az esetben a forgatókönyv a következő lesz. Ön elmondja, mikor, hogyan jutott ezekhez a lőfegyverekhez? Ezt követően én egyeztetek a technikusokkal, és be kellene jönnie ismét egy fotózásra, ujjlenyomatvételre, és DNS mintát kell adnia!
– Rendben. – mondtam, és ezzel bele is kezdtünk a vallomásba.
Ennek részletei higgyék el, hosszú volt, és kimerítő. Mintegy másfél óra elteltével, amikor már mindent bepötyögött a számítógépébe megkért, írjam alá az összes szóköz, és bekezdés, és lapalját. Ekkor álltam elő az este olvasottakkal!
– Ne haragudjon Kedves, én nem vagyok egy jogvégzett ember. De valahol azt olvastam, a tűzfegyver fődarab birtoklása nem bűncselekmény, csak szabálysértés.
Percek teltek el a válaszig, közben az arcszíne több alkalommal változott meg sápadtról, lángvörösre.
– Bocsásson meg. – mondta végül, - de sajnos ezt nem tudom. Meg kell kérdeznem a főnökömet.
Azzal kiviharzott a helységből. Néhány perc elteltével ketten érkeztek vissza, Ő, illetve a főnöke. A főosztályvezető Úr valami A/4-es papírt lobogtatott, majd egy hanyag mozdulattal elém hajította.
– Lehet, hogy maga elolvasta a jogszabályt, de az 2004-ben megváltozott, így ez ma már bűncselekmény – mondta, és szavaiban némi gunyorosság volt felfedezhető.
– Bocsánat. Lehet, hogy ezt félreolvastam?
Azzal a főnök távozott a szobából, L.-né főhadnagy, pedig tovább folytatta az eljárást. Alá kellett írnom mintegy harminc alkalommal a nevem, ahol csak mutatta, egyszer csak megcsörrent az asztalán lévő telefon.
Felvette.
– Igen. Igen. Azonnal megyek! Egy pillanat türelmét kérem Szebenyi Úr, azonnal jövök!
Azzal megint eltűnt a helységből. Hosszú percek teltek el így, míg egyszer csak betoppant. Arca még kipirultabb volt, mint eddig. Gondolom, a lépcsőzés tehette ezt vele.
– Hát, István! – kezdte.
– Nem is tudom, hogy mondjam? De úgy tűnik ezt a másfél órát, megspórolhattuk volna mindkettőnk részéről.
Valóban Önnek volt igaza, a tűzfegyver fődarab birtoklása valóban szabálysértés, így az ügyet a magam részéről lezárom, és illetékességből áthelyezem a szabálysértési osztályra.
Azzal az egész köteg papírt összetépdeste, és a szemetesbe hajította. Majd lekísért, elszívtunk még együtt egy cigarettát a főbejárat előtt, és mindenki ment a dolgára.


¤

Ismét megvádolva

Mivel ekkortájt már súlyos anyagi problémáink voltak, úgy döntöttem egy hónapra Spanyolországba utazom dolgozni. Mielőtt elutaztam, ismételten bementem a rendőrségre.
Tisztában voltam azzal, hogy egy hónap rengeteg idő és mivel külföldön fogok tartózkodni, ha valami netán történik az ügyemben, nem tudok majd rá reagálni. Gondoltam inkább elébe megyek.
Bementem, és megírtam a panaszomat, miszerint nem értek egyet az eljárással, és a szóban forgó szabálysértést véleményem szerint nem követtem el. Egyben kértem a szakértői vélemény pontosítását, szíveskedjen leírni, a fegyverekben mi a fődarab? Illetve ha valóban fődarabot tartalmaz, azt távolítsák el belőle, és a fegyver lefoglalását szüntessék meg!
Közöltem azt is, hogy azért jöttem be önként, és nem vártam meg, míg az eljárás ebbe a stádiumba jut, mert külföldre utazom. Megírtam a panaszomat, majd távoztam.
2008. február 24.-én elutaztam spanyol országba munkavégzés céljából. Alig telt el egy hét, telefonált a feleségem, és közölte, 2008. március 07-én elfogatóparancsot adott ki ellenem a Tatabánya Rendőrkapitányság.
A döbbenettől majdnem eldobtam a telefont! Nem értettem ebből az egészből semmit. Nem kaptam írásos idézést, csupán telefonon beszéltek a feleségemmel, aki ismételten elmondta nekik, hol tartózkodom, és mindennek ellenére kiadtak egy országos körözést ellenem. Ez szép!
Március 22.-én szombaton érkeztem haza, első dolgom volt, hogy felhívtam a helyi körzeti megbízottat, és kértem vigyen be a kapitányságra vallomást tenni. Ez másnap meg is történt, gyakorlatilag előállíttattam magam.
Ismét találkoztam L -nével, aki rám áldozta a Húsvét vasárnapját.
Közölte velem, hogy most 6 rendbeli robbantószerrel visszaéléssel vádolnak, mivel a tőlem korábban lefoglalt aknagránátokban, és egy darab RG42-es kézigránátban a szakértő robbanószert talált.
Kirendelt nekem egy ügyvédet, ismertette a vádat és ismételten megkérdezte, mint már korábban is, hajlandó vagyok-e ügyvéd jelenléte nélkül vallomást tenni? Természetesen hajlandó voltam, így ismét eltöltöttünk együtt egy kellemesnek nem mondható másfél órát.
Végezetül közölte, szerda reggel iratismertetés, pénteken pedig be kell mennem ujjlenyomat, DNS, és fotózás céljából.
Hétfőn felhívtam dr.Dezső Antal ügyvéd urat, aki az életfogytig tartó szabadságvesztését töltő Kaiser Ede ügyvédje.
Az ügyvéd Úrral már korábban kapcsolatba kerültünk, külföldre utazásom előtt megbeszéltük, hogy Ő fog képviselni az NNI ellen, a nyomravezetői díj tárgyában indított perben. Most arra kértem, vállalja el ennek az ügynek a képviseletét is...

Az emberek kezdtek másképp ismerni, én lettem az a „kincskereső” pasi a Blikkből, vagy a „fegyverek után kutató” ember a TV2-ből. Tisztában voltam azzal, hogy ez rövidesen lecseng, és aztán majd nem beszél rólam senki.
De kitörölhetetlenül én lettem a hiányzó láncszem megtalálója, nélkülem megoldatlan lenne a móri mészárlás. Az egyik nyomozó például azt mondta, ez az eset valószínűleg bekerül a kriminológia történetébe, és talán még oktatni is fogják.
Köszönöm –gondoltam magamban. Inkább csak azt a pár forint „aprót” adták volna ide helyette, és ne oktassák!
Miközben sorra jelentek meg a cikkek, közben párhuzamosan folyt ellenem két rendőrségi eljárás, és én is rövidesen perelni kezdem a rendőrséget a nyomravezetői díj ügyében. Minden józan gondolkodású ember azon az állásponton van ebben az ügyben, hogy Kiglics Attila hamisan vallott Kaiserékra, ezért a részére kifizetett 25 millió forintot vissza kell adnia! Érdekes módon ez a rendőrségnek eddig nem jutott eszébe, sőt! Folyamatosan hárítanak, ködösítenek, és védeni próbálják a korábban megkötött balul sikerült, - mások szerint törvénytelen vádalkut.
Én pedig úgy döntöttem, beperelem az Rendőrséget, döntsön a bíróság ebben az ügyben! A postásgyilkosságra kitűzött további 10 millió forintot szintén érdekes körülmények között fizették ki. Kérdésemre, hogy miért nem én kapom meg, legalább három különböző képtelen választ kaptam. Előbb azt állították, volt ott az erdőben egy ember, aki látott egy gyanús járművet, és felírta a rendszámát. Ez baromság!
Azon a területen egyrészt nem túl gyakran jár az erdészet járművein kívül autó, másrészt pedig miért várt emberünk hat évet azzal, hogy ezt az információt elmondja?
Később az a verzió következett, hogy volt ott egy ember, aki látta, hogy gyanús csomagokat pakol valaki az erdőben. Ez ismét baromság!
El nem tudom képzelni, hogy azon a területen két ember ne vegye észre egymást! Ha Ő látta Nagy Lászlót, akkor Nagynak is látnia kellett Őt! Ha pedig el hisszük, hogy Nagy László hidegvérrel lemészárolt összességében tíz embert, akkor nehezen hihető, miért hagyott életben egy szemtanút, aki látta amint elrejti a fegyvereket? Továbbá felvetődik az a kérdés is, ha valóban gyanús csomagok elrejtésének volt szemtanúja emberünk, miért nem jelentette azt azonnal a rendőrségnek? Miért várt ezzel a nagyon fontos információval éveket? Lehetséges, hogy Ő a titokzatos harmadik, akit ahogy már fentebb írtam a fegyverek megtalálásának helyszínére vártak? Ő volt az idegen, aki tudott a fegyverek létezéséről? Ismerte az igazi elkövetőket, és elkövetett bűneiket? Mi lehetett az Ő feladata a bűncselekményekben? Ismét egy titkos vádalku van a háttérben?
Érdekes, mert pletyka szinten ekkoriban elterjedt a hír, hogy egy ismert pitiáner bűnöző, aki korábban ismerte Nagy Lászlót, és valami nézeteltérésük lehetett, mert a háta mögött úton útfélen lesajnálóan nyilatkozott róla, egy szép napon besétált egy tatabányai pénzintézetbe és megközelítőleg a kitűzött díjnak megfelelő összeget helyezett be lekötött betétbe. Korábban sosem volt ennyi pénze. Ő dobta fel Nagyékat?
Továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság részéről elkövetett óriási baklövések ebben az ügyben nem folytatódnak. Nem pusztán arra gondolok, hogy két ebben az ügyben ártatlan embert jogtalanul ítéltek el, mint inkább arra, hogy az ügy egészében rengeteget tévedtek, majd hogy magukat mentsék, ködösítettek, félre magyaráztak, csúsztattak, és megkockáztatom, néha egyszerűen hazudtak.
A hazai igazságszolgáltatás egyszerűen csődöt mondott, azokban, akik tévedhetetlennek tűntek korábban, hatalmasat kellett csalódnunk. Nekünk adófizetőknek azzal kellett szembesülnünk, hogy egyszerűen az orrunknál fogva vezettek minket, miközben elherdáltak nagyjából másfélmilliárd forintnyi közpénzt, és bűnözőknek osztogattak vádalku címén milliókat!
Ez az intézmény ma a bűnözők szociális segélyezése! Joggal kérdezhetjük meg, hol vannak azok az emberek, akik ezeket az elhibázott döntéseket hozták? A szóban forgó rendőri vezetők mindvégig kitartottak egy koncepciósra sikerült ügy mellett, és egyszerűen keresztülpréselték az igazságszolgáltatás többi résztvevőjén. Egyszerűen tetteseket akartak produkálni, mert a társadalom részéről, és a politika oldaláról is erős nyomás nehezedett rájuk.
Ennek következtében akkor is rávarrták a Kaiser, Hajdú párosra, ha az egész vád alapjaiban roskadozott!
Mindvégig kitartanak most a mellett is, hogy nekem nem jár a nyomravezetői díj, holott tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy jár. Azt hiszik, nem vesszük észre, hogy időről-időre ugyanazt a sémát követik minden ügyben! A borzalmas, hogy ennek az árát folyamatosan mi, állampolgárok fizetjük meg.
Ma már tudom, hogy egy titkos NN5 számú tanú jelentkezett a rendőrségnél a tárgyak előkerülését követően. Állítólag ez a személy segített Nagynak amikor az „elfelejtette” hová rejtette a földbe ásott csomagjait. Erről később még részletesen beszámolok.


¤

Elképesztőek voltak ezek az indoklások! Miközben az egész közvélemény láthatóan a pártomra állt, a hatóságok sündisznóállásba helyezkedtek.
Volt például olyan felvetés is, hogy a korábban kifizetett 25 millió forintot két okból sem lehet visszakövetelni a hamisan tanúzó Kiglicstől, mert erre még nem volt példa, illetve mert az állampolgárok törvénybe vetett bizalma megrendülne.
Na, ezt végképp kikérem magamnak! Bocsánatot kérek, de én vagyok az állampolgár ebben az ügyben! És az én bizalmam, ha megrendül, az nem probléma?
Könyörgöm mit kellett volna még tennem a tettes személyének kiderítése érdekében? Nem neveztem meg? Nem mondtam be a lakcímét? Valóban nem, hiszen ha ezt tudtam volna, akkor feltehetőleg a bűntársuk volnék! Vagy esetleg nekem kellett volna lesben állnom az erdőben a fegyverek megtalálási helyén? És amikor feltűnik a bűntársuk, előugranom a bokorból, leteperni, megkötözni, és kivallatni, kik voltak az elkövetők? Majd ezután kommandóst alakítva lecsapni Nagyra és Weisdornra, autóba tuszkolni őket, és bevinni a rendőrségre? Természetesen még a tanúvallomásukat is aláíratni velük! Akkor járna a nyomravezetői díj? Vagy még ebben az esetben is találnának valami kibúvót? Ezzel szemben egy valótlan állítás Kiglicstől, egy hétpróbás bűnözőtől elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy részére kifizessenek 25 milliót!
De csak jöttek sorra az ügyeimben a különböző hivatalos levelek, bírósági határozatok, ügyészségi elutasítások, szabálysértési bírságok…
A postaládánk már szinte csak ezekkel, és persze fizetési felszólító levelekkel volt tele.
A levelek, beadványok küldözgetését azonban ennek ellenére sem adtam fel. Írtam parlamenti képviselőknek, illetve személyesen ismerősökön keresztül is kapcsolatba kerültem velük. Ezek is érdekes tanulsággal szolgáltak számomra. Amikor a személyes beszélgetéseink zajlottak, egyszerűen meg voltak döbbenve. Ebben az országban mindez nem történhet meg – mondták – és ígéretet tettek, hogy interpellálni fognak az ügyben az ország házában! Azután sem interpelláció, sem az embert nem láttam többé…
Rá kellett döbbennem, ez a politika. Azt mondják abban a pillanatban, amit hallani akarsz, majd az ajtón kilépve el is felejtik. Ez ismétlődik valójában négyévente is…

Magyar „tyúkper”


Teljesen magamra hagyatva éreztem magam a jog útvesztőjében, de ahol csak lehetett fellebbeztem. Egy októberi napon, aztán meg kellett jelennem a Bíróságon a szabálysértési ügyemben tartott tárgyaláson.
A bírák úgy tűnt mindig késnek. Enyhe izgalommal várakoztam a folyosón, és telve voltam reménnyel. Kisvártatva megérkezett a bíró, és egy fogalmazó hölgy. Bementek, majd rövid idő eltelte múlva megszólalt az ajtó felett elhelyezett hangszóróban egy hang:
– Szebenyi István jöjjön be a tárgyalóterembe!
A bíró elkérte a személyes okmányaimat, bekapcsolta a magnetofont, majd ismertette a tényállást, a vádat, a benyújtott kifogásomat. Meg sem hallgatott, s már-már úgy tűnt hamar le akarja zavarni a tárgyalást.
– Bocsásson meg Bíró Úr – szóltam közbe.
– Nem szeretném félbe szakítani, de meg hallgatná, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt? Talán az ügy szempontjából fontos volna, ha megértené hogyan kerültem idáig?
– Akkor mondja, hallgatom – felelte.
Röviden elmondtam az események sorát, beleértve a móri megtalálás körülményeit, illetve az azt követő eseményeket, Lali balesetét, a házkutatást, vád alá helyezést. Az eljárásban elkövetett ordító hibákat, hogy nem ajánlottak a házkutatás során hatósági tanút a részemre, hogy a gyűjteményem elkobzásáról nem kaptam jegyzőkönyvet, a főnyomozó, és felesége a főügyész házastársi kapcsolata okán bejelentett elfogultsági indítványomat.
Miközben ömlött belőlem a szó, a bíró arca egyre komorabbá vált, a fogalmazó nő pedig néha hangosan levegőért kapkodott.

¤


„Tyúkper” folytatás

2008.november 27.-én, – éppen Adél lányom születésnapján – délelőtt tíz órakor folytatódott az ellenem indított szabálysértési ügy tárgyalása a tatabányai Városi Bíróság épületében. Mint mindig, ismét pontosan érkeztem. A biztonsági szolgálat még mindig éberen a helyén a beengedő kapunál.
– Kérem, pakoljon ki a zsebéből minden fémtárgyat! Tegye bele ebbe a kosárba! Fáradjon át a kapun! Nem jó, jöjjön vissza! Van még valami fém a zsebében?
Beletúrtam a kabátom zsebébe, és valóban benne maradt egy öngyújtó.
– Rendben, fáradjon át ismét a kapun! Köszönöm, de a mobiltelefont ki kellene kapcsolni!
Ez után a tortúra után aztán az ember bebocsájtást nyer a törvényesség birodalmába.
Bementem, és a kijelölt tárgyaló melletti padon megpillantottam egy öltönyös, "BM kinézetű" embert. Nem haboztam sokat odaléptem és bemutatkoztam.
– Ha nem tévedek Ön az igazságügyi fegyverszakértő?
– Igen, az volnék.
– Bocsásson meg hogy ide fárasztottam, higgye el nem az én ötletem volt.
– Nem történt semmi. De tudja István nem szerencsés dolog ujjat húzni a rendőrséggel.
Ez a mondata számomra mindent elárult az eddigi ügymenettel kapcsolatban.
Majd beszélgettünk a lefoglalt fegyverekről, és az általa kiadott szakvéleményről. Elmondta, hogy ezeket a fegyvereket természetesen lehet hivatalos úton hatástalaníttatni, de ennek költségeit nekem kell viselnem.
Ez elől természetesen nem zárkóztam el, hiszen nekem is érdekem, hogy a törvény által meghatározott darabokkal rendelkezzem, még akkor is, ha mindketten tisztában vagyunk a jogszabály fogyatékosságaival. Továbbá azt is szóba hozta, hogy a Savage pisztolyom valóban különleges darab, de ebből nekik van teljesen újszerű állapotú.
Érdekes ez nem lepett meg, egy korábbi beszélgetésem jutott eszembe, amikor egy ismerősöm említette, hogy az egyik nagytiszteletű fegyverszakértőnek mennyire fantasztikus gyűjteménye van ezekből a fegyverekből.
– X.Y. Bácsi is gyűjtő. – mondta.
Ő az ország egyik legprofibb szakértője, aki szintén elismert gyűjtő.
– Micsoda? – kérdeztem.
– Ezt nevezed Te gyűjtőnek? Hiszen ez nem gyűjtés! Másoktól elkobozza, majd jutányos áron hozzájut. Ez nem gyűjtés, ez begyűjtés!
Ezzel a beszélgetésünket ebben a témában úgy tűnt ki is merítettük. Az igazi gyűjtők véleményem szerint abban különböznek az állami apparátus „gyűjtőitől” hogy ők hatalmas pénzekért vásárolnak vissza külföldről néhány hazai vonatkozású különleges darabot,azzal a céllal hogy legalább néhányat megmentsenek, amit azután a „begyűjtők” egy eljárás során egyszerűen lenyúlnak róluk.

¤

– Van kérdése a szakértőhöz? – fordult felém a bíró.
– Szeretném megkérdezni lehet-e ezeket hivatalosan hatástalaníttatni?
– Természetesen lehet ez nem annyira bonyolult művelet ebben az esetben.
Azzal részletesen kifejtette, hogyan oldják ezt meg hivatalosan egy szakműhelyben, és erről még hivatalos igazolást is kiadnak.
Még megállapították a szakértő költségtérítését, ami tizenhatezerötszáz forintra rúgott, majd megköszönték a részvételét.
Miután távozott, a bíró megkért várakozzak a folyosón. Mintegy tíz perc múlva ismét szólított. Bementem, és közölte maradjak állva, mert ítéletet hirdet.
– A Bíróság méltányolta az Ön tevékenységét, illetve az előző tárgyaláson elhangzottakat. Így a pénzbírság ősszegét negyvenezerről, húszezerre módosítja. Azonban Önt terheli a szakértői szakvélemény kifizetése. Ezen kívül a Bíróság a korábban lefoglalt fegyvereket elkobozza, és azok megsemmisítését rendeli el.
Ezzel a magnetofont kikapcsolta, és a maga részéről lezárta az ügyet.
– Bíró Úr! Peren kívül kérdezhetek valamit?
– Persze, kérdezzen.
– Bíró Úr! Hogyan lehetséges az, hogy ezek a fegyverek nálunk nem tarthatók? Ezeket a darabokat Németországból vásároltam.
Ott, mint hatástalan fegyverek kerültek forgalomba. Ön mégis elkoboztatja, holott ezek tartása Európa szerte nem szabálytalan.
– Igen, igaza van, de a mi jogszabályaink ebben határozottabbak. Tudom, hogy haladunk az Uniós jogharmonizáció felé, de még messze vagyunk attól.
Tisztában voltam azzal, hogy ezzel kimondta a halálos ítéletemet ebben az ügyben. A fegyvereket elkobozzák és majd valakinek, aki bennfentes a gyűjteményében végzik. Ezzel a tollvonással mintegy félmillió forintnyi értéktől szabadított meg, nem is beszélve a kiállításaimat ért kárról.
Nem tehettem semmit. Bele kellett törődnöm, hogy már megint „lehúzott” az Állam...

Az alábbi levelezés amelyből idézni fogok, részben a herendi önkormányzat ellen indított keresetem alperesi fellebbezéséből, másrészt a bíróság részére küldött úgymond bizonyítás célját szolgáló levelezés. Ezeket mi is, azaz én is hivatalosan megkaptam mint érintett fél.

Idézet az alperesi fellebbezésből:

"Az NNI a 113/2007/bü iktatószámú, 2008.július 30-i levelében (lsd. A/6 számú levél) megismételte a 2007. szeptember 25-i levelében foglaltakat, nevezetesen, hogy Nagy László alaposan gyanúsítható Fódi György elleni bűncselekmény elkövetésével.

Tájékoztatta az alperest továbbá arról is, hogy Nagy László ellen a halála miatt a nyomozást megszüntették, továbbá, hogy az NN5 jelű tanú megvalósította az NNI, valamint a Magyar Posta által meghatározott nyomravezetői díj feltételeit, így a díjat ezen két szervezet már átutalta részére.

Tartalmazza azt a tájékoztatást is a levél, hogy a rendőrség a felperes díjfizetésére irányuló igényét elutasította.

Az NNI a jelen eljárásban általunk A/8 számon becsatolt levelében szintén megerősítette azt az álláspontját, hogy a nyomravezetői díjra felperes nem jogosult...

Figyelemmel arra, hogy az NNI határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes nem valósította meg a nyomravezetői díj feltételeit, azaz, nem járult hozzá az elkövető felderítéséhez, az alperesi önkormányzatnak nem állt módjában ezt felülbírálni."

¤

Felvetésem, vagy reakcióm ezzel kapcsolatban a következő:

Szóval, a rendőrség szerint nem járultam hozzá az elkövető felderítéséhez?

Akkor azért itt megkérdezném, nélkülem mire mentek volna?
Mit csináltak például az azt megelőző években?
Ja, talán akkoriban éppen két az ügyben ártatlan ember, Hajdú és Kaiser ellen próbáltak terhelő bizonyítékokat gyártani?

¤

Azután van ennek a beadványnak egy számomra legkedvesebb, legérdekesebb része, egy igazi gyöngyszem!
Ez pedig így hangzik:

"Figyelemmel arra, hogy az NNI többször is megerősítette ezen álláspontját, sem az alperes, sem pedig a bíróság nem jogosult a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok értékelésére, illetve "felülmérlegelésére"."

No akkor próbálom ezt értelmezni. Tehát a beadvány szerint, ha és amennyiben az NNI többször megerősíti egy ügyben a saját véleményét, álláspontját, azt a bíróság nem jogosult átértékelni, felülbírálni?
Miért is nem?
Én eddig úgy hittem, a bíróságnak erre meg van a joga, és szerencsére az ügyben hozott bírói ítélet is ezt tükrözi.
Hiszen ha nem volna az ügyészi, bírósági kontroll, akkor a rendőrség valóban akár meg is hozhatná az általa vizsgált ügyekben az ítéletet. Még szerencse hogy nem így van!
Isten mentsen meg minket ettől! Akár mindannyian Kaiserék sorsára juthatnánk!

¤

Végezetül:

A polgármester, és az NNI között lefolytatott levelezést bizonyítékként csatolták a peranyaghoz, talán azt gondolva, hogy a bíróság a fent leírt a rendőrség "mindenhatósága" alapján hozza meg ítéletét.
Tévedtek...
A bíróság végre ennek az egész móri cirkusznak, és tévedések tömkelegének ellenére végre helyesen döntött.
Felül merte bírálni a rendőrség többször leírt, és helytelenül meghozott álláspontját.

A levelezést szándékosan nem teszem itt közzé, annál is inkább, mert egy hatalmas baki azért ebbe is belecsúszott.

Mégpedig az, hogy az ügyben érintett NN5 számú tanú, adatainak zárt kezelését kérte.
Ő az, aki a rendőrség szerint teljesítette a 10.000.000.-Ft tárgyában a kitűzés feltételeit, annak ellenére hogy ma már tudjuk, Ő sem nevezett meg senkit, és csak azután jelentkezett, hogy az újságokban olvasta, megkerültek a bizonyítékok.

Tehát azt a hatalmas hibát azért elkövették, hogy az egyik levélben amit én is megkaptam a peranyagban, benne hagyták a titkos NN5 számú tanú az Unicredit Bank-nál vezetett számlaszámát, amire a pénzt kérte utalni...

Innen már csupán egy apró lépés kellett volna számomra, hogy megtudjam ki az?
Egy időben bevallom nagyon érdekelt volna, és hazudnék ha azt állítanám nem kacérkodtam a gondolattal.
De én nem vagyok annyira gusztustalan, mint...

Azért ez is jól példázza mennyire jól működnek ezek a fantasztikus rendszerek!
Valahol mindig homokszem kerül a gépezetbe...

Adatok zárt kezelése, amúgy magyarosan... :-)

¤

Meg vagyok győződve az igazamról, és ezért a végsőkig képes vagyok harcolni!

Mindenható rendőrség?
AMEN

Keressük az "elkövetőt"! Ki puskázta el a móri nyomozást?Vajon ki döntött több millió forint közpénz kifizetéséről egy hamistanú részére? Ki mondta ki, hogy nem fizetnek a nyomravezetőnek? Ki az, akinek téves döntéséhez azóta is következetesen tartja magát mindenki? Aki bármilyen információt szolgáltat az "elkövető" kézrekerítésére, magas nyomravezetői jutalomban részesül. Mint én... :-)

IGAZSÁGÜGYI ÉS RENDÉSZETI MINISZTÉRIUM
RENDÉSZETI FELÜGYELETI ÉS ELLENŐRZÉSI
FŐOSZTÁLY

Iktatószám: IRM/RFEFO/493-1/2008.
Szebenyi István úr részére


Tisztelt Szebenyi István úr!

Tájékoztatom, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz benyújtott panaszát,
amelyben azt sérelmezi, hogy az úgynevezett móri ügy kapcsán a nyomravezetői díjat nem
Önnek fizette ki a Rendőrség, kivizsgálásra az Országos Rendőr-főkapitányságnak
megküldtük.

Budapest, 2008. február „ „

Tisztelettel:

Dr. Somssich Gabriella
főosztályvezető
Készült: 1 példányban
Kapja:címzett elektronikus levélben
irattár
Budapest V., Kossuth Lajos tér 4., Postacím: 1363 Budapest, Pf.: 54.



¤

Országos Rendor- fokapitányság
1139 Budapest, Teve utca 4-6.
Telefon: 1/443-5573, 1/443-5578; BM 33-104, 33-134
Fax: 1/443-5579; BM 33-133

Országos Rendorfokapitány
szám:013/2007. bÜ)9591/08
Tárgy:
Eloadó:
Tel.:
Nyomravezetői díj igényre
válasz
Dr. Vágó Zoltán r. ornagy
17-301.

Szebenyi István Úrnak!
Szárliget


Tisztelt Szebenyi Úr!

Az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter Úrnak 2008. január 30-án küldött e-mail levelére válaszolva az alábbiakról tudom tájékoztatni:
A Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztály Különleges Ügyek Osztálya
113/2007.bü. (korábban 38/2004. bü.) számon nyomozást folytatott postások
sérelmére 2002. és 2006. között elkövetett erőszakos bűncselekmény-sorozat
kapcsán. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 27.§ (1) bekezdésére tekintettel a büntetőeljárás során nyomravezetői díj került kitűzésre az elkövetéssel gyanúsítható személy felderítése érdekében. (A hivatkozott szakasz szerint a kitűzött díj az elkövetéssel gyanúsítható személy elfogását közvetlenül elősegítő személy részére fizethető ki.)
A nyomozati iratok szerint 2006. októberében Ön és társai Tatabánya külterületén az erdőben több elrejtett csomagot is találtak. Ennek kapcsán a Tatatabányai Rendőrkapitányság folytatta le a helyszíni szemléket, melyek során további olyan csomagok is előkerültek, amik a lefolytatott vizsgálatokat követően kapcsolatba hozhatóak voltak a postások sérelmére elkövetett, továbbá a Móron 2002. május 09-én elkövetett bűncselekményekkel.
Az Önök által talált tárgyak, a róluk rögzített nyomok és a segítségükkel feltárt
összefüggések ugyan nagy jelentőséggel bírtak a nyomozás menetében - hiszen a két bűncselekményt összekötötték -, azonban az említett bűncselekmények
elkövetőinek, N. László illetve W. Róbert személyének beazonosítását közvetlenül nem segítették elő.
A kitűzött díj egy az ügy kapcsán az elkövető személyére vonatkozó érdemleges bejelentést tevő személynek került kifizetésre, aki mind a bejelentésében, mind a tanúkihallgatásai
során olyan konkrét tényeket, részleteket közölt egy általa az üggyel összefüggésbe hozni vélt személyről, melyekre alapozva a nyomozás N. László tatabányai lakos személyének és közvetve W Róbert személyének beazonosításához és bűnös tevékenységük feltárásához vezetett.
Az előbbiekre való tekintettel az Ön bejelentett igényének helyt adni nem tudok.


Budapest, 2008. március 05
Tisztelettel:

Dr. Bencze József r. altábornagy
rendőrfőkapitány

Érdemes elolvasni a rendőrség hivatalos válaszát. Folyamatosan az a hivatalos álláspont amit a sajtó felé kommunikálnak, hogy nem neveztem meg az elkövetőt, vagy elkövetőket. Illetve hogy a megtaláláskor magam sem tudtam hogy a fellelt fegyvereknek köze van a móri gyilkossághoz, vagy a postásgyilkossághoz.
Kezdjük azzal, hogy ők meg hat évig meg sem találták...
Mint ahogy az igazi elkövetőket sem...
Akkor mit is csináltak hat évig?

Rendben, akkor most menjünk bele:


Néhány felvetés erre a "konzerv" válaszra. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez a megszokott panel.

Tisztelt Rendőrség!

(Félreértés ne essék! Itt nem a kis rendőrökről írok, hiszen velük semmi bajom. Azokról a főnyomozó, és vezető urakról, akik a "sikeres" megoldások után fantasztikus jutalmakat, és kb. 1,5 kg csillagot kaptak a váll lapjukra!)

Amikor megtaláltam, én úgy tudom nem csupán egy egyszerű bejelentést tettem. Tettem egy bejelentést, majd egy hét múlva mivel a kutya ki sem szagolt a helyszínre ismét kimentem. Megkerestem azokat a bizonyítékokat, amelyeket Önöknek kellett volna megkeresniük!
Majd ismételten tettem egy bejelentést.
És még ezután sem történt semmi!
E-mailt írtam a Nemzeti Nyomozó Irodába, Csízner Zoltánnak címezve. Ebben egészen konkrétan leírtam, hogy miket találtam az elmúlt két hét leforgása alatt, és hogy szerintem köze lehet a fegyvereknek a postásgyilkossághoz.

Ja hogy ez nem volt elegendő? Mert nem neveztem meg őket? Vagy mert éppen nem volt nálam egy mozgó labor, hogy ujjlenyomatot, vagy DNS-t vegyek a fegyverekről?
Ó, de én akkor sem rendelkeztem volna megfelelő nyilvántartással amivel Önök igen.
Nem lett volna mit-mivel összevetnem.
Nem hallgathatok le telefonokat, amelyeket Önök igen!

A fentiek alapján ezzel a sovány indoklással előállni azt gondolom szánalmas...

Mint ahogy szánalmas az a tény is, hogy egy hamisan tanúzó bűnözőnek ezzel szemben azonnal kifizettek 25 millió forintot.
Most pedig bottal üthetik a nyomát mind a pénznek, mind pedig az embernek!
Bár ami azt illeti nem tettek meg semmit annak érdekében sem, hogy az adófizetők adóforintjaiból jogosulatlanul kifizetett összeget akár egyszer is megpróbálták volna visszaszerezni.
Inkább arra is kitaláltak egy panelt, mondván azért nem kérik vissza, mert ugyan nem a móri ügyben, de más fontos bűncselekményekben fontos bizonyítékokat szolgáltatott.

Igen ám, de azt a pénzt a móri ügyre, és nem egyéb más ügyre tűzték ki!
Ha Zalalövőn elloptak volna egy biciklit, és azt jelentik be, ezek szerint arra is kifizették volna?
Persze hogy nem!

És elhamarkodták a második, a postásgyilkosság ügyében kitűzött 10 millió forint kifizetését is. Hiszen akinek kifizették, Ő sem nevezett meg egyetlen elkövetőt sem, ráadásul hat évig még csak nem is jelentkezett!
Csupán miután a média világgá röpítette a "móri fiaskó" hírét, azaz hogy fegyverek kerültek elő a Tarján melletti erdőben, akkor jelentkezett.

Szégyelhetik magukat, mint a móri ügyben elkövetett hatalmas baklövéseik, mint pedig az azután következő tisztességtelen, szószegő hozzáállásuk miatt!

És persze felelősök a mai napig nincsenek...

Tudom, most azt mondhatják - Ez a pasi nem fér a bőrébe!
De egy fórumban már felvetődött korábban, hogy esetleg ismételten visszatérek a megtalálás helyszínére. Miért ne mehetnék? - gondoltam.

A megtalálás óta három év telt már el...

Illetve már elkapták az igazi elkövetőket, és a terület szabadon látogatható újra.
Nemrégiben amikor a TV-sekkel próbáltunk bemenni, éppen hajtóvadászat folyt ott. Az út szélén parkoltunk le.
Kisvártatva megjelent egy fehér Níva, és kipattant belőle egy rendőr.
Azért vezényelték oda, hogy figyelmeztesse az autósokat a vadászat okozta veszélyre, mivel a megriadt állatok az erdőből könnyen az autók elé ugorhatnak menekülés közben.

¤


Hatalmas puffanások hallatszottak az erdőben, éppen abból az irányból. Mintha csak visszamentünk volna az időben, és éppen Nagy László tartana lőgyakorlatot! Gondoltam megkérdezem, mi folyik ott? Mikor lehet esetleg bemenni forgatni?
A rendőr nagyon készséges volt, felhívta nekünk a vadászat szervezőjét is, de órákat kellett volna várnunk, így letettünk a dologról.

Azóta nem jártam a helyszínen detektorral, talán egyszer voltam ott a sajtóval.

¤


Ma délután azután barátommal meglátogattuk néhai Nagy László fegyverraktárát. Érdekes, és kicsit hátborzongató volt újra látni a helyet.
Sok helyen volt látható kiásott gödrök nyoma, ami arra utal hogy igyekeztek "alaposan" átvizsgálni a környéket.
Kisvártatva elértük a helyet, ahol minden kezdődött...
Szinte azonnal megtaláltuk azokat a kiásott gödröket, amelyben a csigatárak, a ruhák, és a Kalasnyikov volt akkor.
Most jobban megfigyelve a három gödör elhelyezkedését, jól látható hogy egyenes vonalban vannak. Miután leléptük, az is kiderült hogy nagyon pontosan egymástól 15 méterre helyezkednek el egymástól.
Vagyis nem véletlenszerűen ásta pont oda, inkább egy előre jól megtervezett "tervrajz" alapján jelölte ki a rejtekhelyet.

¤

Azután hogy ezt megállapítottuk, kicsit ismét körülszimatoltunk.
Attól a gödörtől kb. 2-3 méterre ahol a Kalasnyikov volt elásva, egy fa tövében kb. 5cm mélyen egy spaklit találtam. Ilyet használnak a szobafestők is...
Állapota alapján jó néhány éve a földben lehetett, a nyele már lerohadt, csak itt-ott maradt meg a fa. A vas állaga alapján azonban szinte biztos, hogy 10 éven belül került oda. Sok rozsdás vasat láttam már, ezért ezt nyugodtan ki merem jelenteni.
Hogy Ő hagyta e ott, ez ma már sohasem fog kiderülni...

¤

Attól a gödörtől lefelé az út irányába, ahol pedig a csigatárak kerültek elő, egy kidőlt fa fekszik. Ez kb. 15-18 méterre van a gödörtől.
Itt a kidőlt fa ágai közé szorulva egy zöld zsákot találtunk a Magyar Posta emblémájával, és feliratával...

 Talán ezt is Ő hagyhatta a helyszínen egykor?
Vajon kitől vehette el, hiszen tudtommal az általa megtámadott postások, kézbesítők voltak. Azoknál ez a nagyméretű postazsák nincs rendszeresítve, legalábbis a mi postásunknál soha nem láttam ilyet.
Érdemes lett volna ezt is beilleszteni a bűnjelek sorába!
Talán ez is egy láncszem része lehetett volna...
Vagy talán ebbe a zsákba csomagolva is fegyvereket hozott ide?
Nyilván ez is titok marad mindörökre...

¤

A helyszín ma már nyilvános hely, nem bűnügyi helyszín tudtommal.
Mivel gondolom már számos esetben átforgatták, ezeket a tárgyakat nem tekintettem fontos tárgyi bizonyítéknak, így nem is próbáltam meg ismét bejelentést tenni...
Meg amúgy is minek?

¤

Megközelítőleg egy órát töltöttünk a helyen, ahhoz képest két érdekes tárgyat is találtunk! Talán még nem "lerágott csont" a hely?

¤

Végezetül az is elgondolkoztató, hogy én 2006. októberében találtam itt bizonyítékokat. Most 2009. decembert írunk, és még vannak kint bűnjelek...

 Ha jól emlékszem már szinte mindenhol leírták, hogy a móri helyszínelésnél holott kiemelt bűncselekmény volt, meglehetősen slendrián munkát végeztek.
Négy évvel később, egy szintén kiemelt helyszínen úgy tűnik ez mit sem változott.
Ha ilyen ügyekben, amikor fokozottan oda kellene figyelni ezek megtörténhetnek, mit várhatunk ha mondjuk feltörik a hétvégi házunkat, vagy az autónkat?

Korábban könyvem bemutatásánál írtam, hogy három gyűjteményi fegyverem elkobozták, és jónéhány más darabomat azóta sem kaptam visza. Ennek kapcsán idult ellenem egy szabálysértési ügy.

A szakértői vélemyény szerint mindhárom lőképtelen volt, de a hazai jogszabályok szerint lőfegyver fődarabnak minnősült. Így azután egyszerűen elkobozták őket, ezzel nagyjából 250.000.-Ft értéktől szabadítottak meg...

Mi több, büntetésül 20.000.-Ft pénzbírsággal súlytottak.

A mai napon kaptam kézhez ezt a levelet, amelyben ismételten bebizonyítják az engedetlen állampolgárnak mit lehet, és mit nem lehet? Az időzítés ismét nem hazuttolja meg önmagát, mert december 31.-én hozta a postás. Boldog Újévet! -gondolták...

A levél mindenesetre három opciót is kínál:

1. kérhetek részletfizetési lehetőséget,
   
2. 4 nap (5.000 Ft/nap) közmunkára válthatom,
   
3. 10 nap (2.000 Ft/nap) ELZÁRÁSRA változtathatom.

Hát, ez eléggé bizar, de majd gondolkozom rajta.

Mindenesetre én is köszönöm a jókívánságokat!

Kende Péter: A pokolba kívánt móri

világszégyen

2009. november 6-án Szebeni László, a Fővárosi Bíróság bírója ítéletet hirdetett Kaiser Ede perújítási tárgyalásán. Elengedhetetlennek tartotta visszatérni Dezső Antalnak, Kaiser védőügyvédjének egy hónappal korábban elhangzott szavaira:

Nincsenek illúzióim. Hajdú László ítéletét (lásd később - K. P.) alapul véve súlyos büntetésre számítok Kaiser Ede esetében is. Így érhető el, hogy a móri ügyben hozott téves ítélet és a mostani, Mór nélküli ügyekben születendő büntetés között ne legyen nagy különbség. Ne legyen azért, hogy ne legyenek feltárva a téves ítélethez vezető hibák, ne kelljen megnevezni a felelősöket, és az egész justizmord balladai homályban maradjon. Lehet, egy súlyos büntetés kiszabásával elfedhető a tévedés - azonban ennél sokkal súlyosabb kérdés az: az ügyben elkövetett hibák szakmai felelősei hogyan tudnak szembenézni Nagy László későbbi áldozatainak emlékével?

Nos, Szebeni bíró úr így replikázott ítéletének szóbeli indokolásában:

- A védőügyvédet védi az alkotmány, bármit mondhat, még olyat is, ami pedig egyébként jogi eljárás alapjává válhatna.

Valamint ítélete indokolásában azt is hangsúlyozta:

- A bíróság mélyen nem ért egyet azzal a védői felvetéssel, miszerint enyhítő körülményként kéne értékelni, hogy Kaiser Edét ártatlanul ítélték el Mór dolgában.

Elhangzott pedig mindez vitán felül az évszázad bűnügyében, a 2002. május 9-én, Móron, nyolc ártatlan ember halálát követelő bankrablás dolgában.

Elhangzott pedig mindez arról az eljárásról, amely a magyar jogszolgáltatás (hiszen az "igazságszolgáltatás" szót használni erre mégiscsak visszatetsző volna) legnagyobb fiaskója. Égbekiáltó hibák, szörnyű tévedések, rettenetes melléfogások, bűnös hanyagságok azon sorozatáról, amely együtt vált azzá, ami: állatorvosi lóvá, a rendőrség-ügyészség-bíróság "szentháromság" mai állapotának hű jellemzőjévé.

Kevéssé ismert, hogy a valódi móri elkövetők soha nem buktak volna le, ha a vak véletlen nem hozza így: ha Szebenyi István "roncskutató" (aki a tarjáni erdőben detektorával megtalálta a fegyvereket, lőszereket és ruhákat) nem viselkedett volna oly erőszakosan. Amikor ugyanis a rendőrségre telefonált, hogy miket lelt - tisztesség ne essék szólván -, úgy elküldték a francba, ahogy szokás. Mivel fél hatra járt, a kapitányságon lévőknek pedig hatkor lejárt volna a szolgálatuk. Majd amikor mégis kegyeskedtek kifáradni a helyszínre - ugyan keresőműszerek, mi több, ásó nélkül -, a Skorpió géppisztoly válltámaszát ruhaakasztónak nézték, a ruhákat pedig nem akarták bevinni magukkal, mondván, félig már úgyis szétrohadtak. Amikor pedig ismét kimentek, tűzszerészekkel együtt, az erdőbe - ott oly alapos munkát végeztek, hogy Szebenyi az általuk már végigkutatott terepen később talált még egy szétszerelt AK géppisztolyt, több ezer lőszert, meg páncéltörőt, nyomjelzőt, miegymást. Például tucatnyi postára adott és ki nem kézbesített levelet, ami tüstént nyomra vezethetett volna a postásgyilkosság dolgában. S akik aznap Szebenyit bosszúból - hogy munkát okozott nekik - éjfélkor vitték be tanúkihallgatásra, aztán nyilvánvalóan értelmetlen okból büntetőeljárást indítottak ellene. Miközben a talált fegyvereket, lőszereket bevágták a bűnjelraktárba, se azonosításra, se semmilyen vizsgálatra nem küldték el. És akik nem voltak hajlandók foglalkozni azzal a Szebenyivel, aki - helyettük, önmaga, pusztán az interneten keresgélve összefüggéseket - rájött, hogy ezek a fegyverek lehetnek a postásgyilkosság, sőt esetleg a móri mészárlás elkövetési eszközei. S akik végül megtagadták Szebenyitől a veszprémi postásgyilkosság 10 milliós, valamint a móri bankrablás 25 milliós nyomravezetői díjának kifizetését - ehelyett egy üveg borral mondtak neki köszönetet segítségéért, vagyis azért, hogy elvezette őket a tényleges elkövetőkhöz. Utóbbi tettüknek legalább annyi "magyarázata" lehet, hogy ezt a 25 milliót már egyszer kifizették - annak a Kiglics Attilának, aki végighazudta az egész móri eljárást, s akitől nemcsak ezt a pénzt nem vették vissza (elvégre nem az ő pénzük, csak az adófizetőké), de eljárást se indítottak ellene se hamis vádért, se hamis tanúzásért.

Noha mindmáig nem voltak hajlandók megszüntetni az eljárást a Gyuris család és Weiner Szeréna ellen, akiket azzal a koholt váddal cibáltak bíróság elé, hogy Kaiser Ede védelmében hamisan tanúskodtak. Bebizonyosodott ugyan azóta, hogy igazat mondtak, de az ügyészségnek nem volt gerince ejteni e vádat.

Hát így folyt ez az egész eljárás, töviről hegyire. Elevenítsük föl legjellemzőbb epizódjait, mielőtt mindenki elfeledkezik azokról - hiszen roppant nagy az igyekezet ez irányba!

A móri bankfiókban nyolc embert megöltek. A rendőrség két órával később bejelentette: már tudja is, kik az elkövetők, és kiadta a körözést Horváth Szilárd és Farkas Róbert ellen. Farkas soha nem került elő, Horváth Szilárd viszont pár nap múlva föladta magát, és bebizonyította, hogy rabolni ugyan szokott, Mórhoz viszont az égadta világon semmi köze.

Tízmillió, majd huszonötmillió nyomravezetői díjat tűztek ki - és némi kerülővel jelentkezett is Kiglics Attila: bevádolta Kaisert és Hajdút. Vele a szabálytalan - vagyis törvénytelen! - vádalku lebonyolításába (mindmáig magyarázat nélkül maradt módon) bevonták a köztársasági elnököt is, hivatásától eltérő célra használva az elnöki kegyelem intézményét (Kiglics korábbi büntetését ugyanis elnöki kegyelemmel engedték el).

A hamis vádon felbuzdulva nekiestek Kaisernek és Hajdúnak. Hamar bebizonyosodott: ez nem vezet sehová. A két gyanúsított több más bűncselekményt beismert, de Mórra nézve konzekvensen tagadtak, méghozzá örökké ugyanazt állítva. Bizonyíték viszont - Kiglics hazudozásain kívül - semmi nem volt ellenük. Sem a helyszínen talált ujj-, tenyér- és lábnyomok, sem a DNS-minták nem egyeztek; a felismerő tanúk összevissza beszéltek; a fegyverek, lőszerek akkor még nem kerültek elő. Viszont mindkettőjüknek biztos alibije volt, telefonos híváslistákkal, cellainformációkkal és főként tanúkkal igazoltan. Több nagy tekintélyű, régi zsaru szólt is az illetékes főnököknek, Bolcsik Zoltánnak, a Nemzeti Nyomozó Iroda főigazgatójának és Zsombok Györgynek, a nyomozó csoport vezetőjének:

- Le kéne állni erről a vonalról, ez nem vezet sehová! Biztos, hogy nem ők voltak. Inkább tovább kéne nyomozni!

De a rendőrfőnökök és az őket irányító ügyészek - a nyomozás urai, akiknek mindvégig fokozott felügyelete és irányítása alatt zajlott a nyomozás - nem voltak képesek és hajlandók beismerni, hogy megint melléfogtak, ehelyett egyik blődlit a másik után rántották elő, például hogy Kaiser és Hajdú előre kreált magának alibit, hogy a felismerő tanúk voltaképpen felismerték Kaisert - noha ez mind színtiszta hazugság volt.

2004 februárjában lezárták a nyomozást, és büszkén jelentették be: "sikeresen, szakszerűen és eredményesen dolgoztak, minden kétséget kizáróan bebizonyították", hogy a móri mészárlást senki más nem követhette el, csakis e két gengszter, Kaiser és Hajdú.

Az ügyészek - bármennyire őszinte hívei voltak is ennek a megoldásnak - menet közben kissé megriadtak. Hajdú alibije olyannyira támadhatatlan volt, hogy végül ellene nem mertek vádat emelni a nyolcszoros gyilkosság ügyében. "Csak" azt rótták a terhére, hogy ő adta Kaisernek a gyilkos fegyvereket - lett is ebből elég bajuk. A vádiratot csapongó képzeletű, a rögtönzést kedvelő regényíróhoz méltóan fogalmazták meg. Tele volt olyan elemekkel, amelyekről mindmáig még csak sejteni sem lehet, honnan vették, hacsak nem saját fantáziájukból, esetleg ilyen-olyan ponyvákból, krimikből, Derrick vagy Columbo felügyelő történeteiből. Mindenesetre teleírták olyan tényállításokkal, amelyeknek az égadta világon semmilyen tényalapja nem volt, nemhogy bizonyítéka. Említsünk csupán egyetlen példát: "Kaiser Ede és ismeretlen társa - a későbbi felismerés és lelepleződés elkerülése érdekében - úgy döntöttek, hogy nem hagynak élő szemtanút a bankfiókban" - máig nem derült ki, honnan szedték ezt az őrültséget, egy biztos: ilyen adatuk nem volt.

És az ilyen fabulákat, kitalációkat Varga Zoltán, a Fővárosi Bíróság bírója elfogadta, s a bizonyítékok teljes hiánya ellenére tényként mondta ki verdiktjében. Nem kérdezett vissza, nem követelte meg a tisztességes bizonyítási eljárást, minden kritika nélkül jóváhagyta az ügyészek álláspontját. "A bíróság szerint is ebben az esetben számos olyan körülmény nem nyert tisztázást, amely adott esetben a bűncselekmény elkövetésének rekonstruálása szempontjából lényeges lehetett volna, de minden olyan tényt és körülményt a nyomozati szak, illetve a bírósági eljárás tisztázott, amely a büntetőjogi felelősségre vonáshoz alapszinten szükséges" - írta indoklásában, magyarázat nélkül hagyva azt a kérdést: mi az, hogy alapszinten? "Alapszinten" ugyanis belefért, hogy a védelem megjelölte bizonyítékok nagy részét a büntetőbíró nem vonta mérlegelési körébe, nem vizsgálta meg, hogy az egyes bizonyítékok hogyan függenek öszsze, s indokolási, illetve cáfolati kötelezettségét is elmulasztotta. "Alapszinten" lehetséges volt, hogy több szakértői véleményből nem csupán számos olyan következtetést vont le, amely teljes lehetetlenség volt, de az is, hogy szakértőknek olyan tényállításokat is tulajdonított, amelyeknek a szakértő valójában éppen az ellenkezőjét állította. "Alapszinten" szabad volt jószerével egyedüli bizonyítékként hivatkozni arra a hét felismerő tanúra, akik közül egy sem volt - egyetlenegy sem! -, aki százszázalékos biztonsággal állította volna, hogy Kaisert és Hajdút látta a móri bankban. Viszont szabad volt minden ok és alap nélkül gyengén látónak, de inkább szinte vaknak nevezni közülük azt, aki a leghatározottabban cáfolta, hogy Kaiser lett volna az a férfi, akit látott a bank ajtajában (s aki a bal szemére +1,5-ös, a jobbra +2,0 dioptriás szemüveget használ). "Alapszinten" az a dilemma, hogy egyik tanú szerint volt sapka az elkövetőn, másik szerint nem, harmadik szerint hosszú haja volt, negyedik szerint rövid - megoldható volt az ítéletben így: "Kaiser Ede a későbbi felismerések megelőzése érdekében hol a fejére tette, hol levette az álcázás végett magukkal vitt baseballsapkát, illetve parókát". És még hosszan sorolhatnánk a felfoghatatlan hibákat, önellentmondásokat, alapvető bírói műhibákat. (Elorzott igazság című könyvemben az ítélet további két tucat hibáját elemeztem - K. P.)

És mindezeket másodfokon jóváhagyta Tóth Éva tanácsa, Gyürkés Tamás előadó bíróval és Kiss Sándor bíróval. Kénytelenek voltak persze csak a Hajdú Lászlóra vonatkozó ítéletet hatályon kívül helyezni és új eljárást elrendelni, mivel őt Varga Zoltán a verdiktjében se föl nem mentette, se el nem ítélte - de egyébként leszögezték: "a Fővárosi Bíróság alapos, körültekintő, lelkiismeretes és szakszerű, részletes bizonyítási eljárást folytatott le". Majd szintén kiterjedt "szépírói munkásságot" folytattak, számos új tényállási elemet találtak ki, például hogy Kaiserék alibiteremtés céljából más bűncselekményeik elkövetésekor is Csepelen hagyták a telefonjukat, vagy hogy "a rendelkezésre álló adatok szerint a bankban lévő nyomokat az elkövetők igyekeztek teljes egészében eltüntetni" - amivel mindössze az a baj, hogy ezekre sem utalt egyetlen adat sem. Valamint vadonatúj tudományos eredményeket értek el, mint azon felfedezésükkel, hogy "az ujjnyom azonosításra alkalmassága a segédtudomány álláspontja szerint bőrfüggő, így például a száraz bőr nem is hagy nyomot". Utóbbi állítás értékéből legfeljebb az von le valamicskét, hogy nem igaz: nyomot éppenséggel a száraz bőr is hagy. Amiképpen Weiszdorn Róberté hagyott is.

Úgyhogy - az azóta a Legfelsőbb Bíróságra kinevezett - Varga Zoltán aztán ezt írta a Kisbíró című belső lapban: "Biztos vagyok benne, kollégáim számára nem hangzik meglepően, hogy ha ma vagy holnap kellene ítéletet hozni az ügyben, a lényegét tekintve ugyanez az ítélet születne".

Kaiser védői 2006 márciusában adtak be perújítási kérelmet, hosszan sorolva, miféle tényeket nem bírált el sem az első-, sem a másodfokú bíróság - ezt a bírók ripsz-ropsz elutasították.

Csakhogy 2007 februárjában a rendőrség vezetői - éppen harmadszor - bejelentették: most már tényleg tudják, kik gyilkoltak Móron. Őrizetbe vették a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjét, Nagy Lászlót, majd az ő vallomása alapján Weiszdorn Róbertet is, és pillanatok alatt meggyanúsították őket a móri mészárlás elkövetésével. Ám most végre valós bizonyítékok alapján.

Dezső Antal a 2007. februári rendőrségi bejelentés másnapján beadta az újabb perújítási indítványt. A Legfőbb Ügyészség - voltaképpen beismerve, hogy a pesti ügyészektől a tárgyilagosságnak még az "írmagja sem várható" - nem a fővárosi, hanem a Győri Fellebbviteli Főügyészséget jelölte ki a perújítási indítvány elbírálására. A mundért ők sem tagadták meg: Mészáros Tamás ügyész "a perújítási indítvány elutasítását indítványozta".

Három hónap kellett ahhoz, hogy végre mégis elrendeljék a perújítást. Az első ilyen indítvány elutasításához ötvenöt napra volt szüksége a Fővárosi Ítélőtáblának. A második - immár a valódi elkövetők meglétére alapozott - perújítási indítványt a közismerten kevésbé leterhelt Győri Ítélőtábla kereken kilencven nap alatt bírálta el - igaz, azt már nem tehette meg, hogy ezt is elutasítja, s elrendelte a perújítási nyomozást. Amelynek végrehajtásával a Győri Fellebbviteli Főügyészséget bízták meg, az azonban nem átallotta - a törvény kifejezett tiltása ellenére - a nyomozást ugyanarra a Nemzeti Nyomozó Irodára bízni, amely az alapnyomozást is végezte.

Közben Szebeni László bíró úr ítéletet hirdetett a Hajdú László elleni megismételt eljárásban. A Varga Zoltán által kiszabott - Hajdút valójában Mórért is felelőssé tevő - 15 évvel szemben 17 évi fegyházbüntetésre ítélte, s e felfoghatatlan súlyosbítást teljes egészében magyarázat nélkül hagyta. Többet szabott ki úgy, hogy már kénytelen volt kimondani: Hajdúnak Mórhoz semmi köze. Ennek más motívuma nem lehetett, mint Varga Zoltán korábbi hibás ítéletének védelme.

Most pedig ugyanez a Szebeni László Kaiser Edét ítélte 18 évre, ugyancsak Mór nélkül, hiszen nem volt más választása, mint megállapítani: a mind ez idáig tényleges életfogytiglant töltő (!) Kaisernek ugyanúgy nincs köze a móri mészárláshoz. Három évvel azután, hogy meglettek a valódi elkövetők, hét évvel azután, hogy a móri borzalmak történtek - még csupán első fokon.

Az égbekiáltó fiaskóért felelős mindhárom szerv - a rendőrség, az ügyészség és a bíróság - illetékes vezetői annak idején hivatalosan bejelentették: vizsgálatot tartanak, miképpen fordulhatott elő ez a rémség. Ismereteink szerint egyikük sem tartotta be a szavát. Most már nyilván nem is fogja. Minek?

A szerző újságíró

Ma már szinte mindenki kiírta magából a maga móri sztoriját. Számos szereplő van az ügyben. Van aki jószántából, van aki véletlenül keveredett bele. Van végre "móri gyilkos", mint ahogy van" móri ártatlan", és "móri megtaláló".
Az ügy végül már elválik a valódi szereplőktől, és jelenséggé válik. Egyre terebélyesedik, miközben rávilágít az igazságszolgáltatás megannyi hibájára.
Naponta hallani oktató jellegű felhívásokat, hogy mi állampolgárok hogyan ne váljunk áldozatokká, miközben mások éppen az igazságszolgáltatás áldozataivá válnak.
Elítélnek valakit valamiért, amit el sem követett, miközben az un. "fehérgalléros bűnözők" milliárdos közpénzeket síbolhatnak el büntetlenül.
Hol itt az igazság?
Az igazság keresése meglehetősen rögös út. Én magam is úgy érzem, hogy az igazságomért harcolok immár több mint három éve, de szinte egy helyben topogok.
Egy reménytelennek tűnő hosszú folyamatot indítottam el az engem úgy vélem jogosan megillető nyomravezetőnek járó díj kifizetésének tárgyában.
Kezdtem a levelezéssel. Írtam a Rendőrségnek, a Legfelsőbb Bíróságnak, a Rendészeti Miniszter hivatalának, a Köztársasági Elnöknek, a Magyar Postának mint az egyik kitűzőnek, és így tovább.
Már az is csoda számba ment, ha legalább egy elutasító választ kaptam. Volt aki egészen egyszerűen még válaszra sem méltatott.
Ez is jellemzi ma a hazai közállapotokat, amely szerint az állampolgárnak úgy tűnik egy dologhoz van meg minden joga: befogni a száját, és fizetni az adókat és egyéb közterheket, befizetni a csekkeket.
Elkövetők, áldozatok...

Kik is ezek az emberek?

Kezdjük talán az ügyben igazságtalanul elítélt Kaiser Edével, és Hajdú Lászlóval. Mint ma már mindannyian tudjuk közük nem volt a móri gyilkossághoz, abban az időpontban még a helyszín közelében sem jártak.
Egy koncepciós ügy áldozataivá váltak, és a hivatalosan is kimondott felmentésük az ügyben éveket váratott magára. Az igazságszolgáltatás pedig meglehetősen nehezen ismeri be ha hibázott, látható ez a későbbi ítéletükben is!

Weisdorn Róbert: valamilyen módon talán Ő is áldozat, bár nem annyira mint amennyire ebben a szerepben tetszeleg. Igen, feltehetőleg egy nagyon könnyen befolyásolható személyiség, aki Nagy László áldozatává vált. De egyben elkövető is, bármennyire is próbál az elkövetés súlya, felelőssége alól kibújni.
Mór valódi áldozatai azonban mindenképpen az ott elhunyt áldozatok, és családtagjaik. Manapság erről feledkezik meg sajnos szinte mindenki...
Végül egy kicsit talán áldozat vagyok én is, aki átverve érzem magam.
De valódi áldozata az egésznek maga az igazságszolgáltatás...

Az alábbi esetet pusztán azért teszem közzé, mert futólag magam is ismertem a két áldozatot. Feleségem családjának Vértesszőlősön lévő hétvégi házuk előtt gyakorta láttam őket elsétálni kézenfogva. Egy középkorú férfi, és egy fiatal lány. Mintha csak apa és lánya lettek volna...

Vértesszőlős: egy kiscsiny békés falu Tatabánya és Tata között. Békés mindennapjaikat élik a település dolgos lakói. A legnagyobb bűneset a faluban talán a hétvégi házak időszakos feltörése, vagy kerékpárlopás a kocsma előtt.

Majd valami megváltozik. 1999.március 31-én brutális gyilkosság történik a falu határában. Nem is gyilkosság, inkább szabályszerű mészárlés, vagy kivégzés! Indítéka, és tettese a mai napig felderítetlen, és talán az is marad...

Idézet egy cikkből:

Két halott a dűlőúton

2009. október 02. | péntek

Ketten ballagtak egymás mellett a verőfényes tavaszi napsütésben a Tata¬bá¬nya és Vértesszőlős közötti dűlőúton, 1999. március 31-ének délelőttjén. Egy pocakos, középkorú férfi és egy csinos, fiatal nő. Az egyik hétvégi házhoz tartottak. Nem, nem az övék volt, csupán művelték a kertjét. Pontosabban a férfi művelte – szívességből. Tehette, ideje tengernyi, meg unta is magát rettenetesen, ez az igazság.
Hogyne, hiszen akkor már négy éve bujkált.

Hogy miért, abba is azonnal beavatom az olvasót, most azonban még csak Vértesszőlős határában járunk. Ide érkezett az a férfi is, aki a fák közül lépett ki, mintha csak éppen a szükségét végezni vonult volna félre a figyelő szemek elől. A pár felé indult, s amikor egy vonalba értek, udvariasan elengedte őket, majd hátrafordult, s a kabátja alól előhúzott Skorpió géppisztolyával sorozatot engedett a férfi hátába.

A meglőtt ember tett még egy-két lépést, aztán összecsuklott. A nő hátrafordult, ám mire felfoghatta volna, hogy mi történik, őt is elérték a lövedékek. A gyilkos a fejére célzott, s – igaz, véletlenül – éppen annyi lövés végzett vele, mint szerelmével: később mindkettőjük testén hét-hét bemenetet számolt a boncmester.
A gyilkos pedig sietős léptekkel indult el a dűlőúton, s 400-500 m鬬ter megtétele után az autójába szállt és elhajtott.

►

– Nem sokkal délelőtt 11 óra után kaptuk a bejelentést, hogy egy kutyáját sétáltató férfi holttesteket talált a dűlőben – emlékezik a tíz évvel ezelőtti gyilkosságra Körmendi Zsolt nyomozó Tatabányán, a megyei rendőr-főkapitányságon. – Kimentünk, megnéztük a holttesteket, s éreztem, hogy reménytelen ügy.
– Miért gondolta, hiszen még el sem kezdték a nyomozást? – csodálkozom.
– Az ölés módjából. Látszott, hogy az akkoriban szokásos maffia-módszerrel végezte ki a párt a bérgyilkos. Márpedig az ilyen ügyeket nem sikerült megoldanunk. Ezért tűnt kilátástalannak a felderítés.
Ez természetesen nem jelentette azt, hogy ne vágtak volna bele azonnal nagy erőkkel a nyomozásba, s Körmendi Zsolt ügygazda a lehetőségeihez mérten ne tett volna meg mindent a siker érdekében. Bizonyítja ezt az a tíz vaskos aktaköteg is, amelyekből a nyomozó időnként az emlékezetét frissíti.

Első lépésként azt kellett megállapítani, hogy kik lehetnek egyáltalán az irat nélküli áldozatok. A nyomozók a hétvégi házaknál kezdtek el kérdezősködni, ám ekkor még csak annyi derült ki, a pár valahonnan Tatabányáról szokott érkezni. Sokszorosították a fényképüket, s lakásról lakásra járta a több tucat rendőr a várost: ismeri-e valaki őket. Így derült ki, hogy a férfi, Csizmadia Lajos a város szélén, a Béla király körtéren bérelt lakást, a barátnőjét pedig Kiss Krisztinának hívták.
Innen már el lehetett indulni a felderítésben. Kiderült, hogy a férfi négy éve tűnt el Nagyigmándról. Felesége és kislánya sem lakik már a faluban, házukat elárverezték.
Az újabb adalékok nyomán pedig kibontakozott Csizmadia Lajos története.

A férfi eredendően gazdálkodott, majd amikor a vállalkozása befuccsolt, a Deux Kft.-hez szegődött. A cég elsősorban olaj-nagykereskedéssel foglalkozott. A kilencvenes évek elejét írjuk, azt az időszakot, amikor az olajszőkítésből vagyonok alapozódtak meg. Így az sem lehetetlen, hogy a cég által forgalmazott üzemanyagba is került néhány csepp az államilag támogatott olajból – amit áron alul tudtak kínálni a töltőállomásoknak… Mindenki jól járt, kivéve az adófizetőt. Na de ne kukacoskodjunk, a cég számára a beszerzési és az eladási ár közötti különbözet a lényeg. Mert az a tiszta haszon.
Csizmadia Lajos feladata az volt, hogy járja a kutakat, s szedje be a leszállított üzemanyag ellenértékét. Tette is a dolgát, ám 1995-ben csak beütött a krach: a cég vezetője, Kardos Ferenc, akinek el kellett számolnia, autóbalesetben meghalt.

A pénzbeszedő férfi éppen 52 millió forint bevételt tartott magánál. Kinek adja át ő ezt most? Talán bizony Juhász János Zoltánnak, az elhunyt cégvezető társának. Az ötlet kiváló, csak hát Juhász akkor éppen hosszabb ideje külföldön tartózkodott – a nyomozati anyag szerint égett a lába alatt a talaj. Csizmadiának mindenesetre sikerült elérnie telefonon, s azt az utasítást kapta, hogy az összegből két és fél millió forintot adjon át egy harmadik személynek, 3 és fél milliót megtarthat magának, a maradék 46 millió forinttal pedig várja meg őt, amíg biztonságosnak látja a hazatérését.

►

Itt lépett be a történetbe Marjai László. Hogy kicsoda ő? A Csizmadia család barátja, egyébként pedig életművész. Vagy inkább szélhámos? Azt hiszem, a kettő együtt.
Végzettsége mindenesetre géplakatos, magát természetgyógyásznak, valamint Mozambik pénzügyi attaséjának adta ki.
S hogy mi köze a történethez? Igen, kitalálta az olvasó. A Csizmadia Lajos által őrzött 46 millió nála kötött ki. Épp csak annyi időre kérte el, amíg megforgatja a mozambiki aranybányákban, s már adja is vissza a busás haszonnal egyetemben.

Néhány hónap múltán azonban hazaérkezett Juhász János Zoltán – s kérte a pénzt Csizmadia Lajostól. Ő pedig szaladt Marjaihoz, aki – minő fordulat! – nem volt abban a helyzetben, hogy eleget tegyen a kérésnek. Furcsa is lett volna, ha vissza tudja adni, hiszen éppen azelőtt verte el valahol Dominikán, a maradékból pedig valóságos erőddé alakíttatta pilisszántói otthonát, amelyben a biztonsági őröknek is jutott hely.
Csizmadia Lajos pedig mit tehetett, töredelmesen bevallotta a valós helyzetet Juhász János Zoltánnak. Ő pedig kérte a pénzét Marjaitól, aki váltig tagadta Csizmadia állítását. Hiába azonban, Juhász János Zoltán van annyira dörzsölt, hogy tudja, ki mond igazat. Ennek ellenére Csizmadia Lajos jobbnak látta, ha családját rábízza Marjai Lászlóra – ha már kisemmizte, viselje a gondjukat –, ő pedig illegalitásba vonul. Marjai pedig – hiszen nem csibész ő, csupán szélhámos – cselédnek és szeretőnek magához vette az asszonyt, egészen addig, amíg a felesége meg nem elégelte a háromszöget. Ekkor Marjai lakást vett Csizmadia feleségének, és elbocsátotta békével.

Csizmadia Lajos pedig hol itt, hol ott bujdokolt tovább a barátnőjével. Hogy miből? Hát a Marjai László által csepegtetett pénzből. Csizmadia Lajos azonban az évek múlásával egyre inkább megelégelte a dolgokat, s feljegyzései tanúsága szerint megfenyegette Marjai Lászlót, hogy most már vagy rendezi a helyzetét, vagy feldobja a zsaruknak.
Erre azonban nem volt lehetősége, mert egy tavaszi délelőtt a Tatabánya és Vértesszőlős közötti dűlőn szembetalálkozott egy férfival…
Ki volt ez a férfi, s ki bérelte fel a gyilkosságra? A nyomozók ugyan találtak egy szálat egy szlovákiai keresztapához, Marjai László barátjához, de ez túl vékonynak bizonyult ahhoz, hogy vádat lehessen emelni. Ahogy azt Körmendi Zsolt nyomozó az első percben megjósolta.

►

Szerettem volna megkeresni a történet szereplőit, de sem Csizmadia Lajos özvegyét, sem Juhász László Zoltánt nem találtam azon a címen, ahol a történet idején laktak.
Hiába kerestem Marjai Lászlót is Pilisszántón, a Vörösmarty utca 1.-ben. Csupán egy női hang válaszolta az erődszerű épület kamerával összekötött kaputelefonján, hogy évekkel ezelőtt elköltözött.
Éppen azt követően, hogy hasba lőtték, tudom meg a közeli a Gurító presszóban. Azóta bujdokol.

Gyilkosság rendelésre
A lehető legnehezebben felderíthető emberölések közé tartozik az, amikor az elkövető vélhetően bérgyilkos, értékelte a történetet Kovács Lajos nyomozó, lapunk állandó szakértője. A bérgyilkos ugyanis korábban soha nem találkozott az áldozatával, tehát nem kötődik hozzá személyesen.
Éppen ezért ezeknél az ügyeknél a nyomozók elsősorban a megbízó személyét igyekszenek felderíteni. Ő ugyan általában tuti alibivel rendelkezik, ám a motivációja kideríthető. Jól ismeri az áldozatot, s nemcsak a személyét, hanem a napirendjét, szokásait is. Tudja, hogy hol lakik, hol dolgozik, mikor indul a munkába, milyen útvonalon, hol ebédel, gyerekét mikor hozza el az iskolából, mi a hobbija, hol sportol, kikkel, és még lehetne hosszan sorolni. Ezeket az információkat meg kell osztania a bérgyilkossal. Lehetséges az is, hogy bizonyos mértékben a végrehajtásban is részt vesz, például kieső helyre csalja az áldozatot, ahol a gyilkosa vár rá.
A bérgyilkosságoknak körülbelül 20-30 százalékát sikerül felderíteni. Általában azokat az ügyeket, amelyeknél családtagok, haragosok fogadnak gyilkost. Ezekért nem kérnek sokat, vannak, akik már néhány tízezer forintért, egy autóért hajlandóak más életét kioltani. A nagy ügyeknél persze más a tarifa, az alvilági leszámolásoknál milliókért mérik a halált. Érdekesség, hogy Fenyő Jánosra rákértek a bérgyilkosai, amikor megtudták, milyen nagy emberrel végeztek.
Arról pedig, hogy ki rendelte meg Csizmadia Lajos és Kiss Krisztina meggyilkolását, mint általában, most sem érdemes bonyolult elméleteket gyártani. A férfi áldozat feljegyzései vélhetően megmutatták a nyomozóknak a megrendelőt, csupán a meggyanúsításhoz kellő bizonyítékokat nem tartalmazták. Aki e tekintetben bármilyen információval rendelkezik, annak a bejelentését köszönettel veszik a nyomozók.

Hardi Péter

Sokat gondolkoztam mielőtt ezeket a sorokat leírtam. Érdemes-e bolygatni ezt a témát? Hányan fognak most "megkövezni" a keresős társadalom képviselői közül? Most lehet majd azt mondani: Szebenyi áruló lett!

De végül úgy döntöttem ez is ide kívánkozik. Nem is annyira a személyek érdekesek ebben a dologban számomra, mint inkább a jelenség. Mindenki tudja, hogy van, de nem beszélnek róla. Ez a cinkosság is hozzájárul ahhoz, hogy egyesek megnyomorodnak, vagy esetleg életükkel fizetnek...

Mit csinálnak?

Már apáink ifjú korából maradtak mendemondák, amikor arról mesélnek, hogy közvetlenül a háború után, amikor még rengeteg elszórt robbanóanyag és lőszer hevert mindenhol azzal játszottak. Ennek a "játéknak" azután meg is lettek az áldozatai. Szinte minden településen tudnak az idősek néhány nevet felsorolni, aki életét vesztette, vagy megnyomorodott ennek a veszélyes játéknak a következtében.

Kik is az önjelölt "tűzszerészek"?

Érdekes hobbi a miénk, és persze nem veszélytelen. Nap, mint nap találkozunk a háborúból visszamaradt robbanótestekkel. Mindenki másképp kezeli ezeket a helyzeteket. Van, aki egész egyszerűen ki sem ássa. Van, aki kiássa és visszatemeti. Akadnak néhányan, akik bejelentik a talált robbanótestet, mások egyszerűen otthagyják a felszínen. Az utóbbi eljárással van a legtöbb gondunk azt hiszem. Ez a hozzáállás a legrosszabb, hiszen ezzel a magatartással már másokat is veszélybe sodorhat. Keressük a veszélyt, én azt a hasonlatot szoktam hozni hasonló a tevékenységünk, mint a buszsofőré: egyik lába a sírban, a másik a börtönben... Általában bátran kezelik ebben a körben a robbanótestekkel való találkozást. Annyira mindennapi, hogy egyesek tudomást sem vesznek arról hogy ezek a fém szörnyetegek még ma is magukban hordozhatják a halált. Szerencsére az utóbbi 20-30 évben kis számban fordult elő halálos, vagy súlyos baleset. Ami valóban, talán a szerencsének köszönhető. Ha valaki elkezd háborús relikviákat gyűjteni, az először ezekbe botlik bele. A kispénzűek gyűjteményének fő darabjai ezekből állnak össze, hiszen a komolyabb felszerelési tárgyak, vagy hatástalanított fegyverek veszett drágán szerezhetők be. Ezért kézenfekvő, hogy amit találnak, azzal gyarapítják a gyűjteményüket. Igen ám, de ez nem veszélytelen dolog. Érdekes módon, minden hasonló tárgy ami a földből előkerül, és kapható akár internetes aukciós oldalakon, hatástalanítottan kerül elő...

Ezt persze senki sem hiszi el. Ekkor kerülnek elő az "önjelölt" tűzszerészek. Ők azok az emberek, akik mások érdekében kockáztatnak. Szétszerelik a veszélyes tárgyakat, hogy azok valakinek a polcán díszeleghessenek majd... Ezek a tárgyak többnyire maximum 5-10.000.-Ft-os áron vásárolhatók meg az aukciós oldalakon, akár külföldön, akár itthon. Felvetődik a kérdés, megéri-e 5-10.000.-Ft-ért kockára tenni az életüket?

Miért csinálják?

Túl a fent leírtakon azt hiszem, ezeknek az embereknek egy nagyfokú adrenalin hiányuk van. Vagy bizonyítási kényszerük. Én ezt is meg merem csinálni! Tisztában van persze azzal mit kockáztat. Ha balul üt ki a dolog, sok év börtönt, de rosszabb esetben akár az életével is fizethet. És mégis!

A jelen helyzet pedig szinte generálja az efféle cselekedeteket, hiszen hivatalosan hatástalanítás ebben a tárgykörben nem létezik. Igazából nem is értem miért? Hiszen ma már egy egész iparággá fejlődik a relikviák hamisítása, után gyártása, mert a gyűjtő úgyis megveszi. Talán érdemes volna elgondolkozni azon, vannak országok, akik a hivatalosan hatástalanított második világháborús eszközökből egészen jó bevételeket produkálnak az államkasszába. Úgy gondolom csak a tiltással, és a törvény szigorával ez a jelenség sem számolható fel. Ha azonban magát az okot szüntetnénk meg, ezekre az "önjelöltekre" már nem volna szükség többé. Ezzel a jelenséggel azt hiszem a hatóságok is tisztában vannak, de nem a törvényi szabályozás megoldásán, egy normális, betartható jogszabályi környezet kimunkálásán foglalatoskodnak. Inkább marad a jelenlegi fogyatékos rendszer alkalmazása, a tiltás, a büntetés. De lépjünk tovább! Legendák keringnek rendszeresen arról, hogy régi házak bontásánál különböző fegyverek kerültek elő. Vajon mi a sorsa ezeknek a fegyvereknek? Általában az, hogy bekerül valakinek a gyűjteményébe. Jó esetben házilag használatra alkalmatlan állapotba hozzák. Hiszen ha valaki csupán mint relikviát akarja gyűjteni, és gazdagítani a gyűjteményét, eszébe sem jut használni. Szerencsére a gyűjtők nagy százaléka ezekből a személyekből áll!

Vajon miért van az, ha előkerül valami hasonló, az esetek nagyon kis százalékában jelentik be a rendőrségen? Egyszerű a válasz. Mert a bejelentett tárgyat azonnal elkobozzák, és soha nem kerülhet annak birtokába, aki bejelentette. Miért nem lehet egy erre szakosodott műhelyt, vagy akár műhelyeket létrehozni, ahol szakemberek végeznék hivatalosan a hatástalanítást, és erről igazolást adnának ki? Miért nem veszik lajstromba a gyűjtőket? Hiszen ha rendelkezésre állna egy kidolgozott rendszer, senkinek sem volna érdeke hogy sumákoljon. Minden a gyűjteményében lévő darabot lajstromba lehetne venni, és az eladásokat, vagy újabb beszerzést be kellene jelenteni. Ebben az esetben nyomon követhetővé válnának a kint lévő "veszélyes" eszközök. Hiszen mindig az a fő érv ami a gyűjtők ellen felhozható, hogy ezeket a hatástalan fegyvereket is vissza lehet alakítani. Valóban. De egy konyhakéssel, vagy fűtéscsővel is ki lehet oltani egy ember életét, mint ahogy meg is teszik ezt naponta embertársaink.

Miért írtam le mindezeket? Mert naivan még mindig azt képzelem, hogy talán változhat valami. Talán nem kell embereknek 4-5 ezer forintért kockára tenniük az életüket. Talán a megelőzés, a jogszabályi környezet pozitív megváltoztatása eredményesebb lehet, mint a törvény szigorának alkalmazása. Megszűnhetnek a felesleges házkutatások, az értelmetlen bírósági ügyek. Egy szigorú, de betartható, mindenki számára elfogadható, ellenőrzött rendszerről fantáziálok...

Előző bejegyzésemben már felvetettem az üggyel kapcsolatban néhány megválaszolatlan kérdést. Vajon hozhat-e ennyi idő után fordulatot Táncos Gábor ügye? Vannak erre példák. Előfordult már a kriminalisztika történetében, hogy akár húsz év elteltével bebukott az igazi elkövető. Hiszem, hogy ez az ügy is hozhat még váratlan fordulatot. Hiszen minden kétséget kizáróan nem sikerült bebizonyítani Táncos bűnösségét. Gondoljuk csak végig: ha valóban meg volt győződve a bíró Táncos bűnösségét illetően, akkor miért nem kapott egy ennyire brutális gyilkosság elkövetése okán életfogytig tartó szabadságvesztést? A 13 év ebben az esetben viszonylag "olcsó" ítéletnek mondható. Vagy nem volt meggyőződve a bíró? De akkor miért ítélte el? Vannak az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok, amelyek kiértékelése elmaradt. A fekete hajszál, a kislány körme alatt talált emberi bőr maradványai, stb. Miért volt elegendő egy zavart fiú zagyva beismerő vallomása az alapos gyanúhoz? Hogyan lehetett szakmailag megalapozott ítéletet hozni úgy, hogy az értékelhető bizonyítékok alapján indokolt további lehetőségeket nem nyomozták végig? Nem stimmelt az ujjlenyomat, nem találták a gyilkosság színhelyén a DNS-ét, nem volt véres a ruhája, stb. és mégis kizárták annak a lehetőségét, hogy esetleg tévedtek amikor meggyanúsították. Nem hiszek a pletykaszinten elterjedt rituális gyilkosság verzióban, mint ahogy abban sem, hogy befolyásos személy állhat az ügy eltusolásának hátterében. Ennél sokkal egyszerűbb oka van annak, miért pont Táncos Gábor? Kezdetben oka lehetett a helyszínelés alatt elkövetett visszatérő slendrián nyomrögzítés. Mint ahogy más esetekben is, itt is sikerült elrontani a helyszínelést. Majd amikor már kihűlt a forró nyom, az elkövetőnek bottal üthették a nyomát, került a képbe Táncos. Ekkortól már nem számítottak a tanúvallomások, akik egy sötéthajú bajszos embert írtak le mint feltételezett gyanús alakot. A kislányt állítólag napokkal a gyilkosság előtt követte valaki. Valaki, aki nem Táncos Gábor volt. De kapóra jött ez a fontoskodó, zavarodott suhanc, aki meglehetősen labilis volt. Miért ne lehetne Ő? Mennyivel egyszerűbb egy önként jelentkezőből vádlottat előállítani, mint egy titokzatos idegent megkeríteni? Ebben a pillanatban dől el Táncos Gábor sorsa, és ismét beindul a „bizonyítékgyár”! Megpróbálják tűzzel-vassal ráhúzni a gyilkosságot, akár ő volt, akár nem! Pedig könnyen elképzelhető, hogy az egész ügy másként alakul, ha tovább mennek hibásan ugyan, de rögzített nyomokon. Táncos Gábort pedig nem volt nehéz megtörni. Amilyen állapotba került a folyamatos kihallgatások végére, nem csoda hogy vallomást, vallomásokat tett. A Kennedy gyilkosságot is bevallotta volna, csak hagyják már abba! Szálljanak le róla! Így vagy úgy, de legyen már vége a dolognak. Mire felocsúdott, már készen is volt a kelepce, amelybe önként belesétált. Innentől pedig már a jól ismert, és számtalanszor alkalmazott forgatókönyv szerint folyhattak az események, mint mondjuk Kaiser Ede és Hajdú László esetében. A rá nézve kedvező bizonyítékokat kihagyják az ügyből, a terhelőket pedig bent hagyják. Az összes dolog, ami miatt nem lehetett Ő az elkövető kikerült, és a sokkal jelentéktelenebbek –mint például a ruhán talált mikro szövetminták, amelyeket megtaláltak az áldozat ruháján, - felértékelődtek. Igen ám, de később ezekről is kiderült, hogy az áldozat ruháját, és Táncos ruháját egy zsákban szállították vizsgálatra! Elegendő volt Táncos többszöri más-másképpen előadott beismerő vallomása, amelyeket azután rendre visszavont. Az persze senkinek sem jutott eszébe, hogy ha már beismerte a tett elkövetését, miért nem adta elő az elkövetés eszközét? Hiszen szinte minden más elkövető esetében ez történik a beismerést követően. Még Nagy László is elmondta a zsaruknak,  hogy a házkutatás alkalmával hol kell keresniük a hiányzó fegyvereket. Ha Táncosnak már úgyis mindegy volt, miért nem adta elő? Talán soha nem is volt nála az a kés? Mindezeket figyelembe véve elmondható, ebbe az ügybe is számos „baki” csúszott, de mindezek ellenére a bíróság képes volt ítéletet hozni. De akár az ügyészségnek is lehetősége lett volna arra, hogy elégtelennek tekintse a bizonyítékokat, és visszaküldje az ügyet további, megdönthetetlen bizonyítékok bemutatását kérve. De nem tette. Nyilvánvaló, mindenkinek az volt az érdeke, hamar lezárják ezt az ügyet is. Lelkük rajta...

Mivel az előző bejegyzésem meglehetősen nagy indulatokat kavart, érdemesnek tartom a témát egy teljesen új megközelítésben megvizsgálni.

Korábban az a vád ért – főként azok részéről, akik jól tájékozottnak tartják magukat az ügyben – hogy felületes információk alapján alkottam véleményt, és hangulatot keltettem.
Ennek látszatát is el szeretném kerülni, ezért egy játékra invitálok most mindenkit!
A játék lényege: az ügyet „újratárgyaljuk” itt közösen a Tisztelt látogatóimmal.

Most mindenki elmondhatja az érveit, ellenérveit, véleményét.
Pusztán azt kérem, ez ne merüljön ki egymás sértegetésében! Tartsuk tiszteletben egymás véleményét, hiszen mindenki másképp láthatja az ügyet.
Ez egy érdekes dolog lehet, amelynek nincsenek, és nem is lehetnek következményei.
A szabályok igen egyszerűek: mivel vannak, akik meg vannak győződve Táncos bűnösségéről, ők lehetnek az ügyészek. Itt elsősorban a fent már említett „jól tájékozott” hozzászólókra gondolok.
Akik pedig ártatlannak gondolják, ők lehetnének a védők.
Akkor itt most elsősorban a tényekre kellene hagyatkoznunk, és nem feltételezésekre, érzésekre, indulatokra.
Nyilván van egy kiinduló pont, maga a gyilkosság. Ennek körülményei, a hátrahagyott nyomok, tanúvallomások, stb. Innen indulhat a játék, amelynek során végigvesszük az eseményeket, a bizonyítékokat, a VÁD, és a VÉDELEM egyaránt kifejtheti álláspontját.  Érveket, ellenérveket ütköztetünk, majd a végén, mint afféle „bíróság” meghozzuk az ítéletet. Ha hozunk egyáltalán...

A napokban jelent meg egy cikk, amely szerint Táncos Gábor megkaphatja a nyomozati anyagokat, és "magánynyomozásba" kezdhet saját ártatlansága bizonyítására. Ezzel kapcsolatban figyelemmel kísértem az egyik bulvárlap olvasói hozzászólásait.Érdekes élmény volt. A vélemények meglehetősen megosztottak voltak, mint ahogy Táncos Gábor is megosztó személyiség. Vannak, akik egy ártatlan csőbehúzott baleknak tartják, és vannak akik pszichopata gyilkost látnak benne. Tény, hogy ebben az ügyben is nehéz tisztán látni, hiszen ebben az ügyben is elmondható, hagyott maga után kívánni valót mind a helyszínelés, mind pedig a további nyomozati, bizonyítási eljárás...

De hogy hogyan lehet ma valakiből balek, azt sokan el sem tudják képzelni. Abban az álomvilágban élnek, hogy egy fejlett demokráciában a jog alapjai megingathatatlanok. Csak halkan jegyzem meg, rengeteg esetről tudunk ma már, amikor kiderült hogy embereket ártatlanul ítéltek el. Persze lehet most azzal védekezni, hogy ez más országokban, még a nálunk sokkal fejlettebb demokráciákban is előfordul. De ez kicsit a "szomszéd tehene" effektus ami meglehetősen rossz védekezés, és ráadásul ha ebbe belenyugszunk, végképp eltévelyedünk.

Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, - főként nekünk, egyszerű állampolgároknak – hogy ezekben az ügyekben hatalmas pénzt emészt fel a bizonyítási eljárás, a szakértői vélemények, stb. Képzelhetik mekkora blama, amikor milliókra, vagy nagyobb ügyekben százmilliókra rúg ez a költség, és a végén kiderülhet. hogy a „bizonyítékgyár” nem jól működött! Ráadásul az ártatlanul elítélt is perelni fog, és meg is nyeri! Mindez az Önök, a mi pénzünkön!

De maradjunk a Táncos-féle példánál. Mennyire könnyen kerülhet valaki kutyaszorítóba? Erre meg van a saját történetem, amiről valamikor megjelenő könyvemben részletesen írok majd.

Amikor egy barátom balesete kapcsán megvádoltak lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés, és robbanószerrel visszaélés vádjával, akkor magam is kaptam egy kis „kóstolót” ebből a fantasztikusan jól működő rendszerből. Kezdve azzal, ahogyan az eljárást, a szemlét lefolytatták, folytatva egy halom más szabálytalan, esetleg jogilag kifogásolható eljárással. Amikor már javában folyt az ügy, és már néhányszor kihallgattak, el kellett utaznom külföldre, hogy valami kis pénzt keressek. Mielőtt elutaztam, közöltem az utazás időtartamát, és azt is hol fogok tartózkodni. Ehhez képest a kiutazásomat követő héten országos elfogatóparancsot adtak ki ellenem, és mutogattak a TV-ben mint kőrözött bűnözőt! Képzelhetik, mit éltek át a gyerekeim az iskolában? Diáktársaik igen kegyetlenül, tapintatlanul kérdezgették, hogy az apjuk valóban bűnöző, mert látták ám a TV-ben! Majd amikor hazaérkeztem, egy vasárnapi napon gyakorlatilag előállítattam magam. Amikor felolvasták a vádakat, kijelentették, nem vagyok köteles vallomást tenni ügyvéd jelenléte nélkül. Mivel nem volt saját védőm, kirendeltek egyet. Amikor a nyomozó „elvtársnő” telefonon beszélt a fantasztikus „védőmmel”, rögtön ki is jelentette, Ő vasárnap nem ér rá bejönni! Én védői jelenlét nélkül hajlandó voltam vallomást tenni. De ha valakiből „balekot” akarnak csinálni, már itt el is dőlt a sorsa…

Mivel egy kispénzű ember – mint akár Táncos is – feltehetőleg nem engedhet meg magának fizetett ügyvédet, marad a kirendelt, aki rossz esetben be sem megy. Emberünk, ha kicsit „előveszik” úgy tesz magára nézve terhelő vallomást, hogy észre sem vette! Ja, igen. Ezt később bármikor visszavonhatja, de később ilyenkor jönnek a cikkeket olvasgató „szakértők” akik azt mondják majd: „- Tuti hogy Ő a tettes! Már az elején bevallotta.” Persze a kirendelt, aki hétvégén nem ér rá foglalkozni a klienseivel, minden ilyen esetben felmarkolja a „jól megérdemelt” tiszteletdíját, amit természetesen kiszámláz az Államnak! Majd pedig a végén, amikor kimondják az ítéletet, széttárja a kezét, és ezt mondja ügyfelének: „- pedig én mindent megtettem.”

Mire egy valamire való védőhöz kerül az ügy, - lásd például Kaiser esetében, - már szinte tehetetlen, hiszen addigra már annyi az ügyfele ellen szóló „bizonyítékot” állítottak elő, hogy lehetetlen cáfolni! Ha pedig már a legelején eldöntötték mi lesz az ítélet, bármit is mond a legjobb ügyvéd is, az lesz az ítélet! Ha pedig később kiderül rosszul döntöttek, esetleg az egészet végig hazudták, azzal védekeznek, ez máshol is előfordul.

Vigyázzunk Kedves Barátaim! Ne higgyünk el elsőre semmit! Legyünk óvatosak, mert a rossz hír az, ez mással is előfordulhat. Ha rosszkor vagy rossz helyen, akár Veled is!

Első körben azt hiszem ezekkel érdemes foglalkozni:

A Tánczos ártatlanságában biztos ügyvéd többek között a következőkkel érvel:

"A gyilkosságnak nincs indítéka. A lakásból, ahol a kislányt megölték, nem tűnt el semmi és nemi erőszaknak sem volt nyoma. Tánczos beismerő vallomásaiban is mindig mást mondott. Beszélt arról, hogy egyszerűen bekattant, máskor azt mondta, hogy meg akarta erőszakolni a kislányt, végül mindent tagadott.

Nincs meg a fegyver. A kislányt a lakás egyik cserép dísztárgyával előbb leütötték, majd elvágták a torkát. Az utóbbihoz használt eszköz (szakértők szerint kés) azóta sem került elő. Tánczos vallomásaiban erről és a gyilkosság módjáról is egymásnak ellentmondó verziókat adott elő, ahogy a bűntárgy megsemmisítéséről is.

Tánczos ruháján nem volt vér. A kislány rengeteg vért vesztett, ám ennek nyomát Tánczoson senki sem látta, pedig közvetlenül a gyilkosság ideje után többekkel is találkozott a tetthely közelében. Felment többek között meglátogatni valakit néhány emelettel feljebb ugyanabban a lépcsőházban és a tanú szerint természetes, nyugodtan viselkedett, ruházata is rendezett volt. Vérnyomokat a laborban sem találtak aznapi ruháján, holott azokat biztosan nem mosta ki, mert korábbi szennyeződések még megvoltak rajta.

A nyomokat nem kezelték kellő gondossággal. A legfontosabb bizonyíték az volt, hogy a kislány ruhájából illetve a lakásból származó nyomokat találtak Tánczos ruháján, és a kislány ruházatán is megtalálták Tánczos ruhájának nyomait. Ezek egészen apró, mikroszkopikus maradványok voltak. Somos Zoltán szerint ezek a nyomok a ruhadarabokról szállítás közben kerülhettek át egymásra, ugyanis egy közös zacskóba dobálva vitték őket a laborba. E nyomkereszteződés lehetőségét egy általa felkért szakértő kísérletekkel is igazolta, ám a bíróság ezt nem fogadta el a védelem bizonyítékaként.

A nyomozók nem találták meg annak a fülmintának a gazdáját, aki a gyilkosság ideje előtt nem sokkal hallgatózott a kislány lakásának kulcslyukán. Somos szerint a kislány apjának vallomása több ponton is ellentmondásos, például azt mondta, hogy reggel ő vitte iskolába a kislányt, holott Zsófia reggel egy cetlit hagyott neki, hogy hányra menjen érte (a bíróság szerint ez egy árpilis elseji tréfa lehetett). Találtak egy 40 centis hajszálat a kislány combjára tapadva, ennek gazdáját sem találták meg. A lakásban egy román nevű személyhez kötődő iratokat is találtak, ám ennek tulajdonosát sem keresték. (Zsófia apja vadász volt és sok külföldi vendéggel dolgozott együtt.) A nyomozók megengedték a családnak, hogy a nyomrögzítés befejezése előtt felügyelet nélkül elmosogassanak és rendet rakjanak, illetve egy véres kárpitdarabot kidobjanak.

Tánczost állítása szerint beismerő vallomása előtt megverték és pszichésen kínozták. Ennek részleteiről már fent volt szó. Érdemes itt hozzá tenni, hogy Tánczost ismerősei idegileg labilis, bizonytalan, nagyot mondó és feltűnést kereső személynek írták le.

Nagy volt a rendőrségen a nyomás. Az akkori rossz közbiztonság miatt sok kritika érte a rendőrséget és az akkori belügyminisztert, Kuncze Gábort is. A közvélemény, a sajtó és a parlamenti ellenzék is gyors eredményt várt. Kuncze még a jogerős ítélet előtt 40 rendőrségi dolgozót kitüntetett a nyomozás kapcsán, többek között Bene Lászlót, aki akkoriban Vas megyei kapitány volt (a Gyurcsány-kormány idején pedig országos rendőrfőkapitány, végül a Zsanett-ügybe bukott bele).

A megsemmisített első fokú ítélet után nem került elő fontos bizonyíték. Somos szerint a második eljárásban ugyanazokat a hibákat követték el, mint amelyekre a Legfelsőbb Bíróság korábban már rámutatott, ám négy évvel később már nem okozott problémát a testületnek, hogy elfogadja azokat.

Tánczos Gábor mellett és ellen rengeteg érv elhangzott az elmúlt tíz évben, csak a bizonytalanság érzete kísérte stabilan az ügyet. Az Igazságügyi Minisztérium és több rendőri és bírósági vezető is határozottan kiállt az ítélet mellett. A kételkedők szívesen emlegetik a móri gyilkosság nyomozásakor elkövetett fatális tévedést, amikor utólag derült ki, hogy nem a gyilkosokat csukták le."

A kérdés ebben az esetben nem is az véleményem szerint, hogy Táncos Gábor volt-e az elkövető, vagy sem?
-Persze az sem kevésbé fontos, - de a fent leírtak alapján, ki lehet e jelenteni, hogy minden részletre kiterjedő, és alapos vizsgálat előzte e meg az ítélethozatalt?
Majd miután megállapítottuk, hogy NEM! Akkor kell azzal foglalkozni, ki volt a valódi elkövető? Ebben a dologban csupán egy dolog biztos, és az maga a szerencsétlen áldozat...